A magyar beat-pop-rock-történeten végiglapozva – durván 1962-től máig – megállapíthatjuk, hogy a cselló olykor-olykor nemcsak színező hangzásként tűnt fel a műfajban, hanem meghatározó alkotóelemként is megszólalhatott. Első ilyen, országosan is ismert csoportként a debreceni COLOR-t említhetnénk, de nem felejtkezhetünk el a KEX-ről és Imre Attiláról sem, akinek vitathatatlan az elsősége, még 1969-ből. Később, az AFTER CRYING színrelépésével a dolog már más magaslatokon szárnyalt, hogy a LACHT EL BACHHTAR, a MÁSFÉL vagy a TROTTEL (az utóbbinak egy rövid) csellós korszakát se felejtsük. A teljesség igénye nélküli felsorolásból is látszik, hogy a cselló folyamatos honi jelenléte nem elsősorban a langyoska popprodukciók sajátja volt. Mint ahogy a LEECHER muzsikája sem az!
