Trendi & ciki
|
Rózsaszínben látjuk a világot
A tatárlonc virágjának rózsaszínjét választotta a 2011-es év színéül a Pantone. A színtechnológiában piacvezető amerikai cég formatervezői tíz éve teszik meg javaslataikat, és az előző évi visszafogott türkízzel szemben most egy dinamikus élénk rózsaszínre esett a választásuk. A döntés mellé természetesen magyarázattal is szolgáltak. |
|
Kari blogja
|
Csalog Gábor zongoraművész rendhagyó koncertjére (Egy kis Mozart-útvesztő - Trafó, 2011. április 12) eléggé szépszámú közönség gyűlt össze. Drukkerek, szimpatizánsok, kétkedők? Mindenfélék. Mert azt még a kétkedők is tudták, hogy Csalog kitűnő zongorista. Ezt az elmúlt húsz év folyamán (vagy még régebben) már bebizonyította. De hogy milyen zenekarvezető vagy zeneszerző, és ez utóbbihoz mi köze van Mozart úrnak? - ez még a szimpatizánsoknak is kérdés lehetett. |
|
Kultur-dzsem
|
Imponáló mennyiség az utóbbi években megjelent mintegy tucatnyi könyv, melynek szerzőjeként a Magyar Jazzkutatási Társaság alapítóját és első emberét, Simon Géza Gábor-t jegyzik. Ez a szám még akkor is kiemelkedően magas, ha tudjuk, hogy e könyvek egy része a szűk szakmának, zenei megszállottaknak íródott diszkográfia, ami persze cseppet sem von le az értékükből. A régi hanglemezek adatainak tematikus összeállítása olykor hatalmas mennyiségű adat (vagy épp adathiány) begyűjtésének, pótlásának, sziszifuszi feldolgozásának az eredménye. |
|
Kari blogja
|
Ki tudja, mi a különbség a ROCK!NFO és a ROCKINFORM között? Megmondom! Az egyik rockzenei szaklap, a másik zenei magazin. Az egyiknek a mostani stáblistája a másiknak a régije. Az egyik újabb, mint a másik, s az egyik miskolci, a másik meg debreceni. De hogy is van ez? |
|
Kultur-dzsem
|
Ha a többség igennel felel, ki tartja számon a fanyalgókat? Hát Koltai Róbert. A népszerű művésszel a siker útjairól beszélgettünk – egy nagyon sikeres előadás előtti percekben. |
|
Kultur-dzsem
|
Állócsillag a pop és a rock határvidékének égboltján. Demjén Ferenc koncertjein ma is ugyanolyan frenetikus a hangulat, mint harminc évvel ezelőtt volt. Pedig "csak fújja a dalt". De ettől néha libabőrös lesz a hátunk. Máskor meg gyerekként fújjuk együtt a jólismert nótákat. Az ország legnépszerűbb Rózsija az idén első alkalommal Pestszentimrén ragadta magával újra élőben a közönséget... |
|
Kultur-dzsem
|
– avagy eretnek gondolatok egy zenei könyv kapcsán Az alábbi könyvkritika vállaltan szubjektív. Nem úgy, mint a könyv, amelyről szól, és amelyet feltehetőleg a magyar könnyűzene meghatározó lemezeinek átfogó gyűjteményeként adott ki a Gabo Kiadó az alábbi címmel: 303 magyar hanglemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz. Szerkesztőségünk nem tartja eretnek gondolatnak, hogy a kritikus vitába száll az efféle válogatással, még ha egy valóban igényes kisenciklopédiából nem pont ugyanazokat a lemezeket hiányolnánk, mint a cikkíró. Mindenesetre ne tessenek nyugodtan meghalni a 303 lemez meghallgatása után sem... |
|
Kultur-dzsem
|
A rockzene élő legendái még itt vannak közöttünk, hatvanévesen is ég bennük a tűz, viszont egyre kevesebben lesznek. Hiába, a rockerség idő előtt elnyűvi az embert... |
|
Kari blogja
|
A szolnoki Aba-Novák Kulturális Központ 2010. október 18-án délután nyílt kiállítással köszöntötte 45 éves „házizenekarát”, este pedig a Szolnoki Szimfonikus Zenekar a nagyterem ünnepi hangversenyével tisztelte meg fenntartó városát. |
|
Kari blogja
|
A zenei események és koncertek között – a vájtfülűeknek mindenképpen – rangos helyet vívott ki magának a Nemzetközi Akusztikusgitár Fesztivál. A Szabó Sándor vezette művészeti/zenei megmozdulás 2002-től évente műfajok és stílusok feletti produkciókkal reprezentálja az akusztikus gitár játékosainak nemzetközi törekvéseit. 2010-re az egykor kétnapos esemény már tavaszi-őszi évadra bomlott, és őszre az országos sorozatból csak két város maradt (Budapest és Szolnok), öt koncerttel. |
|
Kultur-dzsem
|
Francia négyes - jóban, rosszban
Marc Camoletti darabjai a tévedések vígjátékai. Szellemesen megírt, tipikus bulvárdarabok a férfi és a nő közötti örök konfliktusokról. A Boldog születésnapot, a Hatan pizsamában, a Szex a lelke mindennek vagy a Francia négyes szinte biztos sikerre számíthat a világ bármely pontján. Bármikor elővehetők, le sem kell porolni őket, a mai Budapesten pont olyan időszerűek, mint húsz évvel ezelőtt Londonban, vagy harminc évvel ezelőtt Párizsban voltak. Legközelebb Gergely Robi mutatja be társulatával az egyiket a pestszentlőrinci Rózsa Művelődési Házban. |
|
Kari blogja
|
József Attila költészetét lehet szeretni, esetleg vitázni vele, netán még gyűlölni is. Embere válogatja. A mi „válogató emberünk” a szolnoki Frei-kávézó pódiumára saját lelkét és a költő műveit kitevő Földes László „Hobo” volt – az előbbi csoportból. Tette mindezt 2010. május 26-án a Tudod, hogy nincs bocsánat című előadóestjének 253. állomásán. |
|
Kari blogja
|
Két név! Két zeneszerző egy esten. Az egyiket – és itt a cseh szerzőre gondolok – illik ismernie a koncertjárónak, még vidéken is. Az angol szerző viszont egy kissé „játszatlan”, főleg az Alföld e táján, azaz Szolnokon. Ehhez még hozzátéve egy „ismeretlen” japán csellistát – a kitűnő Szolnoki Szimfonikusok közreműködésével – és máris adott egy szép este lehetősége. |
|
Kultur-dzsem
|
Csellómetál Leecher-módra A magyar beat-pop-rock-történeten végiglapozva – durván 1962-től máig – megállapíthatjuk, hogy a cselló olykor-olykor nemcsak színező hangzásként tűnt fel a műfajban, hanem meghatározó alkotóelemként is megszólalhatott. Első ilyen, országosan is ismert csoportként a debreceni COLOR-t említhetnénk, de nem felejtkezhetünk el a KEX-ről és Imre Attiláról sem, akinek vitathatatlan az elsősége, még 1969-ből. Később, az AFTER CRYING színrelépésével a dolog már más magaslatokon szárnyalt, hogy a LACHT EL BACHHTAR, a MÁSFÉL vagy a TROTTEL (az utóbbinak egy rövid) csellós korszakát se felejtsük. A teljesség igénye nélküli felsorolásból is látszik, hogy a cselló folyamatos honi jelenléte nem elsősorban a langyoska popprodukciók sajátja volt. Mint ahogy a LEECHER muzsikája sem az! |
|
Kari blogja
|
Van egy hely egy mongóliai sivatagban, ahol – homokbuckák között – ősi, kultikus temetkezési helyen ékszerleleteket találtak. Közöttük hasonlókat, mint amilyen a mi szkíta szarvasunk. Ősi jelképek. Valószínű, hogy ősi zeneiséggel megszólaló tulajdonosaik a szertartásaikban is jelentős szerepet juttattak e leletekként előkerült tárgyaknak. A kincseket ismerhetjük, de az ősi zenét nem. Viszont az őserőt és elrévülést adó lelki-szertartás-zenék egyfajta megjelenését megfigyelhetjük a kecskeméti buckák között is. A mongolul „vízben szegény terület”-et jelentő hely, azaz az ÚZGIN ŰVER néven itt működik és több mint 15 éve ad ki lemezeket egy zenei műhely, valahol a rock, az etno-folk, a jazz és a kortársi kamarazene\műzene határmezsgyéjén. Mint a 2010-ben megjelent buCka-albumon is. |
|
Kari blogja
|
Dvořák – nem középiskolás fokon A Szolnoki Szimfonikus Zenekar nem először lépett fel a Szolnoki Főiskola központi elosztócsarnokában. Sőt, a tavaly elkezdett esteket az idei évre már bérletbe is foglalták. A Campus-bérlet harmadik előadását hallgathattuk meg 2010. április 19-én; Dvořák-estet hirdettek, Kelemen Barnabás hegedűművész részvételével. |
|
|