Pesti Zsibongó

2024. március 29. péntek
Szövegméret
  • Increase font size
  • Default font size
  • Decrease font size
Címlap arrow News arrow Kultur-dzsem arrow Érzékenyen
Érzékenyen
Írta: Bogdán Éva   

Beszélgetés Dolák-Saly Róberttel

Amit mindig is meg akartam kérdezni Dolák-Salytól, azt most sem kérdeztem meg. Viszont megtudtam, hogy jó, ha az ember megőrzi a kíváncsiságát és az érzékenységét. Mert akkor leül egy hangszerhez, és jön belőle a zene...
Sokunk örömére...
Érzékenyen - DSR

A L'art pour l'art Társulat előadása előtt a hangulatos Bókay-kert deszkapadjain üldögélve kezdünk beszélgetni. Madárcsicsergés, távolabbról gyerekzsivaj, látszólagos nyugalom. A közönség is oldottan és egyre sűrűbb sorokban érkezik a park legkülönbözőbb irányaiból. Épkézláb fiatalemberek közelednek kényelmesen, mintha nem ezekben a percekben kezdődne éppen a foci EB döntője.

Rápillantok a velem szemben ülő Dolák-Saly Róbertre. Hosszú haj, farmer, póló, láthatóan megőrzött fiús karakter. Az „őskorban”, úgy harminc évvel ezelőtt is hasonlóan nézett ki, amikor egyszemélyes előzenekarként gitározott és énekelt az Omega turnéján. Az a fajta „softie” típus, amely ma is „bejön” a lányok-asszonyok nem elhanyagolandó százalékának, akik az istennek sem hajlandók a kisportolt izompacsirtákért rajongani.

Az aktualitás okán óhatatlanul szóba kell hoznom a sportot és a focit. Robi megpróbálja összeszedni a gondolatait.

– Én a sporthoz úgy viszonyulok, hogy drukkolok mindenkinek, aki űzi, csak nekem ne kelljen szaladgálni, ha lehet. Ifjú koromban szerettem focizni, de nem sportoltam semmilyen műfajban. Általános iskolásként drukkoltam mindenféle csapatoknak, meg a magyaroknak, de gimnáziumban már lepattantam a kérdésről. Ha odaültetnek egy meccs elé, akkor persze tudom, hogy mi folyik, csak nem köt le annyira, hogy ott is maradjak.

Ezen a ponton emlékeztetem rá, hogy a mai előadáson valószínűleg azért lesznek valamivel kevesebben a szokásosnál, mert nagyon sokan a meccset nézik. Ezt elismeri. De olyan furcsa képet vág hozzá, mint aki sántikál valamiben. (Utólag kiderül, hogy nagyonis.) Visszatérve a közönségre: A Vasmacsók például biztos nem jönnek el.

Dolák-Saly Róbert

Szerelmi vallomás
A DSR recept: gyilkos paródia világszínvonalú zenével

[A film lejátszásával elfogadod, hogy a YouTube >> sütiket helyez el a böngésződben.]

Apropó, milyen a viszonyod a Vasmacsókkal?

– Eddig jól kijöttem velük, mert még nem nagyon volt konfliktus közöttünk. Olyan volt, hogy egy benzinkútnál vásároltam, és láttam, hogy néhány nagyon nagy darab ember kiszúrt engem. Amikor bementem, arra számítottam, hogy valamifajta atrocitás ér. Ehelyett elkezdtek öregember módjára üvöltözni. (És itt röviden utánozni kezdi saját magát, mármint Anti bácsit: Hállállá...) Tehát annyi történt csak, hogy felismertek és szeretettel fogadtak. De volt olyan is, hogy autóval véletlenül nekikoccantam egy járműnek, amelyből két darab hatalmas szekrény szállt ki. Aztán, amikor beazonosítottak, kezet nyújtottak, és azt javasolták, hogy ne ábrándozzak a volánnál.

A közönség szeret benneteket, és hálistennek tódulnak is a műsoraitokra. Viszont körbe kell járnotok az országot személyesen, mivel nagyüzemileg, mármint a tévén keresztül nem tudjátok eljuttatni a humorotokat az emberekhez. Szerintem a tévés humoristákat is rotálni kéne, mert elkényelmesednek és unalmassá válnak.

– A televízió egy más műfaj. Mi kétszer voltunk hosszabb időszakon át a televízióban. Volt egy időszak, amikor a TV1-nél csináltunk műsorokat, és volt, amikor a TV2-nél. Nem rajtunk múlik, hogy most nem vagyunk láthatóak. Mi változatlanul nyitottak vagyunk a tévé felé is.

Oda másfajta műsorokat csinálnátok?

– A stílus ugyanaz, csak ott az eszközök mások. Vannak ötletek, amik csak televízióban valósíthatók meg, vannak, amik inkább színházba valók. Ami a l'art pour l'art-stílust illeti, az adott, legyen szó tévéről, színpadról, könyvről, vagy lemezről. Társulatunk sok mindent csinált már, és ma is tele van kreatív ötletekkel. Sokan fogalmaznak úgy velünk kapcsolatban, hogy műfajt teremtettünk, amiből talán annyi igaz, hogy 22 éve szorosan köthető hozzánk a magyar abszurd színház műfaja. A televízióban ma is tudnánk mit csinálni, mert jó sok forgatókönyvünk pihen a fiókban. Rólunk aztán tényleg nem lehet azt mondani, hogy elkényelmesedtünk volna. Mindig kényesek voltunk a színvonalra, és bármelyik műsorunkat vállaljuk ma is. Pedig sokszor szabtak határt a műsorok szűk anyagi lehetőségei. A hiányosságokat általában ötletekkel pótoltuk.


Attól nem tartok, hogy kifogynának az ötletekből. Mégis felvetek Robinak egy „közérdekűnek” szánt javaslatot. Arra gondoltam, hogy nagyon sok ember van, aki meglátja a világban az abszurdat, de nem tudja úgy felmutatni, mint a L'art pour l'art.

Nem kéne rendszeresíteni egy postafiókot kimondottan azzal a céllal, hogy oda lehessen beküldeni minden leleplezésre érdemes képtelenséget és ostobaságot? Ily módon lehetővé válna, hogy ezek a jelenségek se meneküljenek meg a humorotok elől, még ha nektek netán elkerülték is volna a figyelmeteket. A beküldők is nyugodtabban tudnának aludni.

Robi elmondja, hogy az E-mail-fiókjaik már így is túl vannak terhelve. Ehhez külön iroda kéne, titkárokkal. Nyilván attól tart, hogy még jobban elárasztanák őket a humorista-jelöltek.

– Volt már rá példa, hogy személyes kérésre segítettünk valakinek, véleményeztük az írásait. Ami viszont a témákat illeti, azt mindenki tudja, hogy milyen kalandos dolog Magyarországon élni. Nem szűkölködünk nyersanyagban, nem beszélve arról, hogy itt elég kevés ideje marad az embernek az alkotásra, örülünk, ha a mi ötleteinket megvalósíthatjuk.

Szőrös vagyok

Dolák-Saly Róbert: Lírai önvallomás

Mit gondolsz, ötven év múlva mi marad meg a műsoraitokból? Mondjuk az Osztályfőnöki óra biztosan. Ahogy Kabos Gyula jeleneteit is értjük, pedig nem éltünk akkor, nem ismerjük annak a kornak az aktuális történéseit. Vannak azonban állandó emberi tulajdonságok, gyengeségek...

– Ilyen szempontból szerencsénk van, hogy nem politikai humorral foglalkozunk. Talán a mi dolgaink pár évtized múlva is hatni tudnak. Mindannyian szeretjük Karinthy Frigyes írásait, és ezek ma ugyanúgy élnek és virulnak, mint annakidején. Ő sem az aktuális politikával foglalkozott. Talán ötven év múlva minket is olvasnak és néznek, ki tudja. De arra is van esély, hogy nem. Attól is függ, hogy lesz-e még akkor világ. Meg hogy merre mozdulnak a trendek.

Meg hogy lesz-e még nyelv, amelyen megértenek benneteket.

– Pontosan így van.

Észre vettétek, hogy a magyar nyelvi hangsúlyok mennyire elromlottak, és ezáltal a mondatok értelme kezd elveszni? Titeket ez nem zavar?

– Amikor a televíziót nézem, és különböző műsorokra kapcsolok, akkor én is tapasztalom, hogy hogyan bánnak a nyelvünkkel. Mi csak annyit tudunk tenni, hogy a saját írásainkban, jeleneteinkben tisztességesek próbálunk maradni. Igyekszünk ennek a nyelvnek a szépségeit kihasználni és nem rombolni azt.

Ez igen, ez egy felelet! – mondom magamnak. Aztán megtudom, hogy kicsit nyelvújítók is lettek, miután a műhelyükből kikerült kifejezések egyike-másika időközben átment a köztudatba. Például a hónaljkutya, amit az öreg Anti bácsi teljes hülyeségnek szánt, ma már a hónaljszőrzetre használatos. Holott Robinak ez esze ágában sem volt, amikor kitalálta.

Szívesen beszélgettem volna vele a nyelvi humorról, de közeledett az előadás, ezért gyorsan nekiszegeztem az egyik kérdést, amely már régóta fúrta az oldalamat.

Mi térített el téged a zenétől?

Robi meghökken kicsit, és magyarázni kezdi:

– Mi térített el? A L'art pour l'art Társulaton belül készített zenéim abszolút vállalhatók. Sőt itt még nagyobb teret kaptam. Ha zenészként csináltam volna tovább a pályámat, nagy valószínűséggel valamilyen stílusban maradtam volna. Izgalmas lehetőség volt, hogy a Társulaton belül milyen sokféle dolgot írtam. Ha végignézzük a listát, akkor szinte nincs két egyforma stílusú szám. De azért értem a kérdést. Amikor én kezdtem, a régi rendszerben, abszolút központosított volt a magyar zenei élet irányítása. Akkor az ilyen egyedülálló fazonoknak, mint én is voltam, nem a közönség döntött a sorsáról, hanem „ott bent” mondták meg, hogy lesz-e lemeze, vagy nem. Úgy tűnik, hogy én nem intéztem elég ügyesen a dolgaimat. Pont a rendszerváltáskor jelent meg két lemezem, egy gyerek- és egy felnőttlemez. De akkor már a L'art pour l'art Társulatban dolgoztam. Ha Amerikában vagy Angliában élek, akkor ma már a harmincadik lemezemnél tartanék, ebben biztos vagyok. Ez az ország „leszívott” engem is, mint oly sokunkat. Hogy kicsit álszerényen fogalmazzak, csak a bennem rejlő, sokirányú lehetőség engedte azt, hogy egy laza mozdulattal ekkorát váltsak.

És hol vannak ezek a zenék? A fejedben, a lelkedben, vagy a fiókodban várakoznak?

– Is-is. Ha az ember ennyi idősen is megtartja a kíváncsiságát és érzékenységét a világgal kapcsolatban, akkor leül egy hangszerhez, és jön belőle. Ha elfásult már, akkor nem. Sokan piszkálnak, hogy folytassam. És ez nem csak olyan szófordulat, hogy „sokan”, hanem tényleg így van. Sokan a közönség közül és sokan a művészvilágból. Igyekszem időt szakítani rá, hogy teljesítsem a kérésüket.

Szóval az Őskor folytatódik?

– Igen, csak már egészen más felfogásban.

Utózönge:
Tanár úrnak tisztelettel jelentem, az osztály teljes létszámban várja az új Dolák-lemezt. A legeslegjobban azok várják, akik a tanár úr zenei ötleteit ugyanúgy díjazzák, mint a szövegét. Sőt, egyesek szerint a tanár úr leveri a tíz körméről a rockszakma nagyobbik felét. De békés természetéből kifolyólag ezt humorral álcázza. Jelentem: mi már többször átláttunk az osztályfőnök úr szitáján.

További videók:
Kapcsolódó cikkek
Olvasta: 19282
Hozzászólások (2)Add Comment
...
Írta: redriver, 2009.03.17. 14:53
most halgattam meg ujra az Őskort és nem bir elavulni. már majdnem elfelejtettem hogy van ilyen.Azért a lárpurlár se rossz ,nézem dvd-n, beszarás néha.
...
Írta: faxni959, 2009.09.12. 19:14
most jöttem rá hogy miben sántikált a Robi,de ahhoz elkellett olvasnom a L,art pour l,art a kertben cimü irást, jól kicsesztek a nézökkel, poén!

Szólj hozzá Te is!
kisebb | nagyobb szövegmező

busy
 
< Előző cikk   Következő cikk >
Ajánló

SzeptEmber Feszt 2011 Sajtótájékoztató

Nagy Feró esete a jazzdobbal és Gagarinnal...
A Pezsi blogger kamerája által a 2011-es SzeptEmber Feszt sajtótájékoztatóján rögzítettek 2. részében Gál Gábor fesztiváligazgató és Molnár József, a Budapesti Turisztikai Központ ügyvezetője arról szól, miként is kerül fel a Népliget az ország turisztikai térképére, miközben a Magyar Jazz Szövetség alelnöke a teljes Morgan Workshop nevében is érzékletesen "remeg" az érkezőfélben lévő világsztár Billy Cobham keltette izgalomtól. Zárszavában viszont Nagy Feró – aki celebként ma már szinte mindent tud és a rétesvonatra a csülkös pörköltig váltotta meg jegyét –, kollegájától, Zsoldos Bélától kikéri magának (is) a jazzdobolás Gagarinját...
[ Hotel Tulip Inn Budapest Millenium - 2011. augusztus 24. ]
Mozicikkünkben minderről >> bővebben...

Cikkajánló

 

REPUBLIC: Pozitív élmények sorozatban

Koncert-benyomások egy 15 perces filmetűddel...

 

A bor csodája

Zelnik József A NAGY SZERTARTÁS című megkerülhetetlen kötete, mely egy mély titkot is feltár...

 

Kepes András iskolái

Egy vérbeli újságíró szellemes önvallomása. Lehet tanulni tőle...

 

Libasültek

Márton-napra és azután...

 

Sütőtökszezon

A sütőtök a legolcsóbb téli vitaminforrásunk, de ha mindig sült tök formájában fogyasztjuk, hamar rá lehet unni...

 

Tök jó!

Sima vagy rücskös, kolbász vagy bunkó, repülő csészealj? Mindegyik tök, és mégis tök más...

 

Itt a világvége...

A világvége illemtana. Kell ez nekünk? A Meszlényi könyv kritikája...

 

Kelta zene, ír sztepp

Mi ez a tánc, fiatalok? Az 1994-es Eurovíziós fesztivál legnagyobb szenzációja...

 

Kisfarsangolunk

A hagyományos ünneprend szerint három farsangos időszakunk van: a kicsi, a nagy meg a zöld...

 

Ne köpd ki a szőlőmagot

A szőlőszem csodáit nagyrészt még ma is titok fedi...

Legfrissebb hozzászólások >>

Télvégi saláták
Imádom az almás feketeretek-salátát. Hetente megcsinálom, és a férjemmel együtt élvezzük, ...
Aranykönyves Júlia
Most tudtam meg, hogy Júlia meghalt 76 évesen. Nagyon szerettem a könyveit és az elképzeléseit...
A nagypénteki hal
Szerintem is butaság ez a nagypénteki ünnep. Akiknek ez fontos, azok megünneplik. Akiknek meg ne...
Illemhely-TUDOMÁNY
Ma már nemcsak Santa Monicában, hanem a tőlünk nyugatra lévő városok egy részében is elindu...
Az Állami lakótelep
Jó estét mindenkinek, remélem még működik ez az oldal, és olvassák is. Önökhöz képest e...
Búcsú Laci bácsitól
Most olvastam a réges-régen leírt sorokat Pesti László temetéséről. Annyira szép volt és m...
Szolnokon is "Kész a leltár"
Makón éltem át és örömmel a másfél órát vele a Hagymaházban.
Az Állami lakótelep
Még annyit szeretnék mondani, hogy néhai "LACI" bácsit természetesen jól ismertem, hiszen éde...
Támogatom a Pezsit >>
PayPal számlán keresztül
PayPal - a biztonságos és egyszerű módja az online fizetésnek!
Amennyiben cikkeink, vagy akár csak egyetlen anyagunk is tetszett, az hasznosnak bizonyult, örömöd lelted benne, vagy egyszerűen csak értékazonosságot érzel lapunk szellemiségével, és valamilyen szimbolikus, de anyagai értelemben vett módon szeretnéd támogatni a kiadvány megmaradását, az ilyen fajta közlésformák kiteljesedését, akkor megteheted ezt egyszerűen és biztonságosan, a PayPal globális internetes banknál létesített "Pesti Zsibongó támogatói számla" javára, a PayPal biztonságos fizetőkapuja segítségével, tranzakciós költségektől mentesen.
Bankkártyával is!
Ha nem rendelkezel PayPal számlával és nem is szeretnél nyitni, de támogatnád a Pezsit, akkor ugyancsak a PayPal biztonságos felületén >> PPal számla nélkül is utalhatsz bankkártyával.

Mozilla Firefox

Ajánlott böngészőnk
Kattints a képre!

Ajánlott böngészőnk - kattints a képre és töltsd le...

A leggyorsabb és
legbiztonságosabb böngésző.
Magyarul beszél és ingyenes.
Ráadásul mindent látni fogsz...

Töltsd le és installáld
pillanatok alatt!

Pezsi blogger kamera >>

Kattints a képekre!

Pezsi Tipp!
Egy már nyitott kártya mellett, a balra és jobbra mutató billentyű-nyilakkal közvetlenül is lépegethetsz a filmek között, illetve egyszerre több filmkártyát is kinyithatsz, azokat tologatva elrendezheted. A lejátszás kezeléséhez vidd az egeret a film fölé...

Exkluzív

Billy Cobham >>
Kattints a képekre!
Nagyításhoz kattints a képre! Nagyításhoz kattints a képre!

Pesti kertek

Találkozás Pesti Lászlóval, a Népliget örökös főkertészével...

Kultur-dzsem

Indiai klasszikus zene Shiv Kumar Sharmától

A szantur egy láb és pedál nélküli, verőkkel megszólaltatott, ölben elhelyezhető, kistermetű cimbalomféle. Legjelentősebb megszólaltatója a világon ma Shiv Kumar Sharma. Az idén 72. évét betöltött indiai mester most először járt Magyarországon. 2010. március 27-én a budapesti Trafóban adott feledhetetlen – hol meditatív, hol pedig extázissá fokozódó – hangulatú koncertet.

Bővebben...
 

Képforgó

cekla_ht.jpg