Pesti Zsibongó

2017. július 24. hétfő
Szövegméret
  • Increase font size
  • Default font size
  • Decrease font size
Címlap arrow SZÍN-tér arrow Kultur-dzsem arrow Szereted Koltait?
Szereted Koltait?
Írta: Bogdán Éva   

Ha a többség igennel felel, ki tartja számon a fanyalgókat? Hát Koltai Róbert. A népszerű művésszel a siker útjairól beszélgettünk – egy nagyon sikeres előadás előtti percekben.

Koltai a Rózsa Művházban
Kedves vendég a Rózsában

Az Én és a kisöcsém egy bájos, polgári zenés vígjáték. Két óra gondtalan kikapcsolódás – a nézőnek. A színésznek meg két óra koncentráció. Tulajdonképpen illetlen dolognak tartom a koncentrációra készülő művészt szóra bírni, de Koltai Robitól felmentést kapok az illemszabályok alól. Csupán addig kell várnom rá, míg „beénekli magát”. Mert igen. Ezen az estén a sokoldalú művész az énekes-táncos-komikusi vénájával is meglepi majd a közönséget.
A darab amúgy a saját rendezése. Négy évvel ezelőtt a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatói a vizsgaelőadásukon mutatták be. 2006 tavasza óta pedig Koltai Róberttel mint színésszel kiegészülve, már a Körúti Színház égisze alatt adják elő a jól ismert történetet és Eisemann Mihály népszerű slágereit. Járják vele az országot, nyilvánvalóan sikerrel, mert különben a magánszínház rég levette volna a repertoárról. Ezen az estén a pestlőrinci Rózsa színháztermében aratnak majd zajos sikert. Szinte az összes jelenetet és az összes dalt megtapsolja a közönség, és az előadás végén öt percig zúg a taps egyfolytában.

 

HA MÁR ONLINE

De egyelőre még csak ott tartunk, hogy Koltai Robi – immár beénekelve – határozottan közli velem, hogy ő bizony nem internetezik. Ezt persze sejtettem, mivel van ugyan egy gyönyörű, informatív honlapja, de az utolsó bejegyzés is legalább négy éves rajta. Elismeri, hogy eléggé elhanyagolt az oldal, de nem ér rá foglalkozni vele, annyi dolga van. Majd ha megint lesz egy új film, esetleg...

Indul a bakterház (Koltai - Olvasztó interjú, 1998)

Koltai, az egykor volt "bakter" és Olvasztó Imre, a feledhetetlen és örök "Regős Bendegúz", a klasszikussá vált filmszatíráról

Koltai népszerű művész. Nagyon is népszerű. A Story magazin olvasói tavaly neki szavazták meg a legjobb színésznek járó Ötcsillag-díjat. A népszerűséggel azonban együtt járnak a sztereotípiák, a beskatulyázás is. A siker útjai is kifürkészhetetlenek.

– Nincs két egyforma siker. Nincs két egyforma sors, történet sem. Nálam talán az járult hozzá, hogy sok olyan dologban vettem részt, ami szerencsés módon népszerű lett. Véletlenül kavarodtam bele az Indul a bakterház című, évtizedeken átnyúló sikerű komédiába, mert megbetegedett a Bencze Feri bácsi. A lábában volt valami trombózis, és egy nappal a forgatás előtt a Mihályfy Sanyi (aki már szintén meghalt, sajnos), értem rohant a Nemzeti siófoki üdülőjébe, ahol a családdal nyaraltam. Azonnal üljek a Volgába, mert holnaptól én leszek a Bakterházban a bakter. Még csak nem is olvastam.

De hogy sikerült így megfogni ezt a figurát, ha ilyen váratlanul csöppent a dologba?

– Jó volt a környezet, jó volt a csapat. És egy filmnél nagyon sok múlik a rendezőn. Fontos, hogy jók legyenek a színészek, de legalább ilyen fontos, hogy a rendező egy jó szerepet adjon, egy jó helyzetbe állítson be. Nem egyszerre vettük fel az egész könyvet, hanem mindig csak egy kicsire kellett koncentrálni. Az elején megéreztem, hogy miről van szó, és mivel nem kellett súlyosan magolni, egyszerűen csak sodródtam a történettel.

Jóval fiatalabb bakter lett tehát, mint ahogy a rendező tervezte.

– Igen. De még mindig eljátszhatom, hogyha úgy alakul – mosolyog hamiskásan.

 

POÉNOKKAL DÚSÍTVA

És az Erotikába hogy csöppent bele?

Újabb huncut szemvillanás:  – Mármint az Egészséges erotikába?

Bólintok. Ez nem az intim titkok magazinja.

Koltai Róbert Eisemann remekében
Elemében a színpadon: Zordon atyaként az Én és a kisöcsém-ben

– Tímár Péter adott egy forgatókönyvet. Olyan furcsának tűnt, tele volt érdekességgel. Nem tudhattam, hogy ekkora siker lesz. Nyilván én is hozzáadtam a magamét, de ő óriásit „dobott” ebben a filmben. Olyan mondatokat tett bele, amikről sokan azt hitték, hogy biztos én változtattam meg. De nem. Ebben nem.

Amúgy tényleg szeretek kitalálni, változtatni, hozzátenni, poénnal dúsítani, mint ahogy ezt az Én és a kisöcsémet is, amit négy éve rendeztem a Színművészetin egy osztálynak. Az alapcsapatból még vannak öten-hatan, a többiek nem érnek rá, mert már sztárok lettek. Én meg belekeveredtem a gyerekek közé. És ugyanolyan a siker. A helyzetek úgy meg vannak alapozva, hogy a beszállók átvették a ritmust, bejönnek, és ugyanolyan jók, mint a többiek.

Ebben mennyi az átdolgozás?

– Rengeteg. Van persze egy jó kis alap, egy nagyon jó Eisemann. Jól esett, hogy mekkora siker volt már a vizsgán, és utána a pécsi POSZT-on. A szakma fölkapta a fejét. A Városmajorban az idén harmadszor kérték, hogy játsszuk újból. Legutóbb már telt ház volt.

A legnagyobb dicséretet azonban az Eisemann lányaitól meg az unokájától kaptam. Amikor a Városmajorban legelőször játszottuk a darabot, és még nem ment olyan jól, mint a főiskolán, odajöttek, és azt mondták, hogy ennyire telitalálat Eisemann-előadást még sohasem láttak.

 

AMINEK HÍRE MEGY

Mit jelent a Városmajor a nyári színháznak?

– Hát egyrészt ad egy teret nagyon sok színháznak, viszont szerintem sikeresebben működhetne, ha egy-egy darabot szériában játszana, mert akkor híre mehetne. Tudnának róla beszélni, és majd jegyet venni rá később. De általában ha egyszer játszanak valamit, akkor mire híre megy, már nem is az van műsoron.

Koltai: 2007 legjobb színésze.
2007 legjobb színésze. A Story magazin olvasói Koltai Róbertnek ítélték az Ötcsillag-díjat.

Emlékeztetem az egykori Budai Nyári Színkörre, a deszkaszínházra, ahová a szerzők darabokat írtak, és ezek szériában mentek.

– Ez a lényeg. A szájpropagandánál nincs fontosabb reklám. Egy filmet sem egyszer vetítenek le, és aztán soha többé. Ehhez tudni kéne dönteni. Azt mondani, hogy ez meg ez a két legjobb darab, ezt futtatom a nyáron, és ezt hirdetem meg. Enélkül meg csak úgy mennek a darabok, és lesz, ami siker. Főleg az, amelyikre ki tudnak írni egy-egy ismertebb nevet, hogy ezek játszanak benne. A rendező nálunk nem nagyon érdekli az embereket.

A Körúti Színház is névhez kötődik, Koltai Róbert nevéhez.

– De ez a Galambos Zoli színháza, akit nagyon tisztelek, hogy a saját pénzéből, minden támogatás nélkül létrehozta ezt a színházat. Én is játszom nála, de inkább a József Attila színházhoz kapcsolódom. Most is négy darab megy ott, köztük a Sose halunk meg, ami a filmemből készült, de játszom másutt is. Például a Karinthy színpadon. A Napsugár fiúkat átdolgoztuk a Galla Mikivel. Budaörsön is volt egy nagyon szép szerepem, a Barátom Harvey. Ezt itt, a Rózsában is játszottuk, és nagyon jól sikerült.

 

TE MÁR NYUGODTAN MEGHALHATSZ

Koltai önálló estjén
Szólóban...

Visszatérünk a kiinduló kérdéshez – a sikerhez.

– Elkezdtem filmeket csinálni, és mindegyik bejött. Mindegyik nézőbarát film, megpróbáltam történeteket mesélni, és az emberek szerint szépen és jól. A szakma legjobbjai szeretik a filmjeimet. A szakma nagy irigyeiről kiderült, hogy az én nagy irigyeim is. De ezt már kibírom. Tizennégy év alatt csináltam hét mozifilmet.

Ennek mi volt az ára? A színház? Vagy a presztízs?

– Egyesek megpróbálják a műfajokat egymással versenyeztetni. Én a József Attilában is játszottam Vonó Ignácot, a Barátom Harvey-ban legalább annyi drámai töltet van, mint komikus. De a színházi „elit” nem látogatja a József Attila színházat. Pedig a vígjátékok ugyanolyan jók, mint a nagy kaposvári színházban voltak, vagy jobbak. A Balfácán-hoz vagy a Miniszter félrelép-hez hasonló komédiát Kaposváron nem is játszottunk, de ha ott ment egy komédia, akkor özönlött le a szakma, és mindenki elájult. Ide viszont nem jönnek ki, egy nagyot legyintenek, miközben frenetikus és katartikus komédiákat játszunk.

Nem egyszer játszott már Dél-Pesten. Mennyire ismerős ez a városrész?

– Nagyon, mert itt éltünk tíz évig a Toldi utcában. A Határ úttól két megállóra, Kispesten. Azóta többször felléptem itt, a Rózsában is, meg a Kispesti Munkásotthonban is. Ott az önálló estemmel, ami most a Mikroszkóp Színpadon megy, és A Dunánál című verssel fejeződik be. Én ezt szeretem, ha nevetünk is, meg sírunk is.

Ezek illékony pillanatok. A színészt látni ezekben a ritka pillanatokban – ez a kortársak privilégiuma.
Kabos Gyulát mi már csak a filmjeiből ismerjük, nem láthattuk, hogyan élt, mozgott a színpadon. És ha szeretjük, akkor ez fájdalmas hiány. Most itt van nekünk a Koltai. Lehet, hogy jók a filmjei (díjakat is nyert velük), de összehasonlíthatatlanul más valós időben és térben látni őt, amint a színpadon tesz-vesz, sőt akár énekes komikusként táncol és énekel (méghozzá jól). Ez a találkozás csak a kortársak kiváltsága.


Egy színész, még ha rendező is, a jelenben él. Lehet, hogy a mű megmarad, de a művészet mindig a saját jelenéből táplálkozik. Mit szeretne, ha megmaradna a Koltaiból?

A kortársak kiváltsága...
Találkozni Koltaival: a kortársak privilégiuma

– Azzal nem lehet vitatkozni, hogy a film vagy egyéb rögzített dolog esetleg megmarad. A Verebes, aki tud nagyon csipkelődő is lenni, azt mondta nekem a Sose halunk meg után, ami az első filmem volt, hogy: Na, te már nyugodtan meghalhatsz.

De énszerintem a többi filmem ugyanilyen értékes. Még az is, amit direkt mulattatásra szántunk. A miniszter félrelép-ben is benne van apai-anyai a szakma szabályai szerint. A többi meg szép, és talán maradandó. A fanyalgók legyintenek, de a Makk Károlytól meg a Jancsótól én mindig csak szépeket kaptam. Akkor most törődjek azokkal az úgynevezett kritikusokkal, akik rossz magyar dolgozatokban bírálnak, mert nem tudják, hogy mi kell az embereknek? Én megpróbálok nem alászállni a közízlésnek. És egy csöppnyi szépet adni.

Tehát akkor milyen lesz a következő Koltai-film?

– Egy kanadai-magyar koprodukción dolgozunk, ami talán jövő nyáron összejön. Ez több okból lesz más, mint az eddigi filmek. Egyrészt nem én játszom a főszerepet. Ha játszom is benne, akkor csak egy nagyon kis szerepet az elején. Ugyanakkor nagyon erősen részt veszek az írásban. Szabó Győző és Pindroch Csaba játszaná a két főszerepet. És még egy különbség lesz: ez nem a múltban játszódik, hanem kimondottan mai film lesz.


Kapcsolódó cikkek:
Olvasta: 17539
Hozzászólások (5)Add Comment
...
Írta: Cho-cho, 2009.01.07. 00:36
Szeretem :-)) ((-:
Ámbár
Írta: Mona, 2009.02.20. 23:13
Én is szerettem régebben de már kiábrándultam az ?mbár t.úrból. most sem útálom csak újítania kéne mert vhogy mindíg egyforma , szval ebben hasonlit az idézett Kabosra ,az is csak magát ismételte modorosan talán vmivel szórakoztatóbb módon
...
Írta: bmy, 2009.04.12. 15:58
NEM szeretem a koltait mert uolyan pénzéhes mint a legtöbb magyar 'sztár'......
pia
Írta: soros, 2010.05.01. 12:38
szeretem mert alkasz kispesten lakott jo csavo,
ugyan már
Írta: dragon, 2010.06.15. 17:48
most mért pénzéhes ? ki dolgozik ingyen ? a Koltai nem folyik a csapból is
kölönben aki híres annak ára van
hát a Debreceni Zita mit nyújtott életében ? egy nulla csaj és mégis királynőként éldegél

Szólj hozzá Te is!
kisebb | nagyobb szövegmező

busy
 
< Előző cikk   Következő cikk >
Ajánló

Boros Csaba: Sose ébressz fel

Republic, Győr - 2009
>> Véresen komolyan gondolták – Boros Csaba interjú

Élt 27 évet

Amy Winehouse

Kattints sorban a képekre!

Pezsi Tipp!
A kis képekből megnyíló cikk-kártyákon, hogy követhesd e rövid kis 27 esztendőt, klikkelj az elsőre, majd a számítógép billentyűjének nyílgombjával lépegess előre (a nyílgombbal visszafelé is haladhatsz). Egyszerre több kép is kinyitható, ekkor külön-külön klikkelendők és azok az egérrel vonszolva tetszőleges pozícióban elrendezhetők (kártyázás). Bezáráshoz kattints a képre, vagy csak simán 'Esc'...

Cikkajánló

 

REPUBLIC: Pozitív élmények sorozatban

Koncert-benyomások egy 15 perces filmetűddel...

 

A bor csodája

Zelnik József A NAGY SZERTARTÁS című megkerülhetetlen kötete, mely egy mély titkot is feltár...

 

Kepes András iskolái

Egy vérbeli újságíró szellemes önvallomása. Lehet tanulni tőle...

 

Libasültek

Márton-napra és azután...

 

Sütőtökszezon

A sütőtök a legolcsóbb téli vitaminforrásunk, de ha mindig sült tök formájában fogyasztjuk, hamar rá lehet unni...

 

Tök jó!

Sima vagy rücskös, kolbász vagy bunkó, repülő csészealj? Mindegyik tök, és mégis tök más...

 

Itt a világvége...

A világvége illemtana. Kell ez nekünk? A Meszlényi könyv kritikája...

 

Kelta zene, ír sztepp

Mi ez a tánc, fiatalok? Az 1994-es Eurovíziós fesztivál legnagyobb szenzációja...

 

Kisfarsangolunk

A hagyományos ünneprend szerint három farsangos időszakunk van: a kicsi, a nagy meg a zöld...

 

Ne köpd ki a szőlőmagot

A szőlőszem csodáit nagyrészt még ma is titok fedi...

Legfrissebb hozzászólások >>

Napjaid gyümölcse
Érdekes. Eddig ebből az általános nézőpontból még nem tekintettem Bellow-ra. Mindig inkább ...
Az Állami lakótelep
Hát nem is értem,hogy miért csak most kerestem rá! Ott születtem,és talán az utolsók közöt...
Alábecsült kincsünk: a pesti Dagály fürdő
Gratulálok! Remek összeállítás, klassz képek.
Savanyú káposztából - változatosan
Vendégvárónak is kitűnő! Mi eleve imádjuk a savanyú káposztás palacsintát, amelynek a töl...
Az Állami lakótelep
99/4 ben laktam 1956 ig. Nagyapam (Simonffy Andras) ott lakot az elso napoktol. Sajnalom hogy lebont...
Kísértet járja be Európát
Valóban ilyen nagyszerű dolgok kiagyalására jött létre ez a nagy "ejrópai" álom? Nyilván ez...
Kísértet járja be Európát
És bizony a szabályozás (most éppen süti tárgyában) megint az Európai Unió jól fizetett hi...
Alábecsült kincsünk: a pesti Dagály fürdő
Azt hiszem a Dagály strand az emberi kapzsiság áldozata lett ,remélem hamarosan vissza szerzi a ...

Mozilla Firefox

Ajánlott böngészőnk
Kattints a képre!

Ajánlott böngészőnk - kattints a képre és töltsd le...

A leggyorsabb és
legbiztonságosabb böngésző.
Magyarul beszél és ingyenes.
Ráadásul mindent látni fogsz...

Töltsd le és installáld
pillanatok alatt!