Tánchullám |
A nagy tánchullám a Szombati esti lázzal hozzánk is behömpölygött, de Európában még sokkal magasabbra csapott. 2008. szeptember 6-án az eurovíziós dalfesztiválok mintájára már a második Eurovíziós Táncfesztivált is megtartották 14 ország részvételével. Sajnos nélkülünk. A felállást a BBC-nél találták ki. Egy híresség (nevezzük sztárnak) és egy profi táncos alkot egy táncospárt, akiknek a produkcióját a zsűri és a nézők együttesen értékelik a szavazataikkal. A párok közül minden fordulóban kipottyan egy, így jutnak el a legjobbak (vagy a legnépszerűbb sztárok) a döntőig, ahol két vagy három pár versenyez egymással. Az első ilyen többfordulós tévés táncverseny 2004-ben zajlott Strictly Come Dancing címmel a BBC-1-en. Akkora sikerrel, hogy tavaly decemberben már az ötödiket rendezték meg, és a verseny döntője az év legnézettebb műsora lett 12 milliós közönséggel. Nem csoda, hogy a műsor licence villámgyorsan körbejárta a világot. Ausztrália adaptálta elsőként, majd különböző helyi verziók készültek a következő országokban: Argentina, Ausztria, Belgium, Brazília, Chile, Csehország, Dánia, Dél-Afrika, Egyesült Államok, Észtország, Finnország, Hollandia, Horvátország, India, Izrael, Japán, Lengyelország, Magyarország, Mexikó, Németország, Norvégia, Olaszország, Oroszország, Panama, Portugália, Románia, Spanyolország, Svédország, Szerbia, Szlovákia, Törökország, Új-Zéland, Ukrajna – reméljük, nem hagytunk ki sokat.
A „LEVEGŐBEN VAN” A tévés tánc-show mindenütt sikert arat, Ausztriában már négy széria lement, a harmadik 2006-ban az osztrák köztévé addigi legsikeresebb műsora lett. Lengyelországban már a hetedik sorozaton is túlvannak. A műsorok címe általában Tánc a sztárokkal, esetleg Táncoló csillagok, vagy valami hasonló, Amerikában például Dancing with the Stars. Az osztrákok a Dancing Stars, a németek a Let`s dance címet választották, de a japánok is angol címet adtak a műsornak: Shall We Dance? (Szabad egy táncra?) Ez egyébként egy többször alkalmazott filmcím is: 1937-ben Ginger Rogers és Fred Astaire táncolt egy ilyen filmben, majd 1996-ban a japánok csináltak egy azonos című táncfilmet, amit aztán az amerikaiak 2004-ben Richard Gere és Jennifer Lopez főszereplésével rimékeltek. (Magyarországon Hölgyválasz címmel vetítették.) És így jutottunk el mihozzánk, ahol szintén egy filmcím, a Saturday Night Fever adta az ötletet. Ebből lett magyarul a Szombat esti láz. Az RTL Klub épp a harmadik szériára készül. A hölgyek mezőnyében a sztárokat ezúttal Udvaros Dorottya Kossuth-díjas színművésznő, Dammak Jázmin, a Miss Universe Hungary győztese, Gáspár Bea, az ország leghíresebb főállású felesége, valamint Kiss Ramóna, a Barátok közt Zsófija képviseli. A 2008-as férfi sztártáncosok: Csányi Sándor színművész, Katus Attila aerobic világbajnok, Rózsa György showman és Stohl András színész-műsorvezető lesznek. Azt azért le kell szögezni, hogy ezek nem igazi táncversenyek. A győztesek tánctudása mindig összeadódik a népszerűségükkel. Tehát a mezőny leghíresebb versenyzőinek nagyon rosszul kell táncolni ahhoz, hogy kiessenek. És fordítva. A legkevésbé népszerű versenyzőknek meg nagyon jól kell táncolniok, hogy győzzenek. Na ez az, ami a legritkább esetben fordul elő. Show, ami show. De a tuti nyertes mégis maga a tánc. A társastáncok és a versenytáncok ma újra „benne vannak a levegőben” – talán nem kis mértékben ezeknek a műsoroknak is köszönhetően. A Szombatesti láz profi táncosai (mellesleg tánctanárok) mind arról számoltak be, hogy sokakat vonzott be a tánctermekbe a műsor. Ha a sztárokat ilyen jól meg tudták tanítani, akkor talán majd őket is...
TÁNCOLJ, EURÓPA 2007-ben a BBC még egy lépéssel tovább ment, és az Eurovízióval együttműködésben nemzetközivé tette a televíziós táncversenyt. A britek két évre vállalták a házigazda szerepét, az idei (2008-as) második táncfesztivált Glasgowban tartották szeptember 6-án. A jövő évi versenyt már a győztes párt kiküldő ország rendezheti meg. A szabályokról annyit, hogy az egyes országok által delegált táncosok két produkcióval lépnek a közönség elé. Az egyik egy latin vagy standard tánc, a másik pedig szabadon választott stílusú lehet, akár még a népi hagyományokat is felhasználva. Akárcsak az eurovíziós dalversenyek esetében, itt is minden résztvevőt delegáló ország televíziója átveszi az adást (sőt más tévék is befizethetnek a közvetítésre), és a kontinentális közönség szavazatai döntik el, hogy ki legyen a győztes. Természetesen saját nemzetük versenyzőjére itt sem szavazhatnak egyik ország lakói sem. De hogy ne csupán a laikusok tömege és az országok iránti szimpátiák döntsenek, az idén már a Nemzetközi Táncsport Szövetség bírái is bekapcsolódtak a szavazás procedúrájába, és külön pontokat osztottak. Hogy ez hogyan működik, és hogyan mondja ki a döntő szót mégis a közönség – azt az idei végeredményből láthatjuk. A győztes lengyel páros, Marcin Mroczek és Edyta Herbus, a zsűritől kapott pontokkal a hatodik helyre került volna, a közönség szavazatai alapján viszont magasan verte az egész mezőnyt. Kettejük közül Edyta a profi táncos, míg Marcin egy tévésorozat szereplőjeként lett sztárrá Lengyelországban. Mivel van egy ikertestvére, a boldog Edyta viccesen megjegyezte, hogy jövőre a másik fiúval próbálja megnyerni a táncversenyt. Nos, a mezőny, amelyet a lengyelek az idén térdre kényszerítettek, a kontinentális nagyságrendhez képest nem volt valami nagy. Mindössze tizennégy párost sikerült Európának kiállítani, úgy, hogy ezekből is az egyik pár azerbajdzsáni volt. Mi magyarok ismét távollétünkkel tüntettük ki a versenyt. Biztos nem azért, mert nem akadt volna jelentkező híresség, profi táncosról már nem is beszélve. Inkább a tévéközvetítés díja lehetett borsos ahhoz, hogy megengedjük magunknak. Nem úgy, mint mondjuk Macedónia, vagy pláne Albánia, amely mind a két eddigi eurovíziós táncversenyt közvetíteni bírta. Mi viszont nemcsak a mieinkért való össznépi szurkolásról maradtunk le, hanem egy nívós tánc-show-ról is.
TÁNC A KASTÉLYBAN Vigasztalásul a tánc szerelmeseinek nem is ajánlhatunk jobb programot, mint hogy 2008. szeptember 13-án látogassanak el a Pestszentimrei Sportkastélyba. Az impozáns építmény nem először ad otthont rangos táncversenyeknek. Ezúttal négy kategóriában rendeznek itt országos bajnokságot:
Ahhoz, hogy maradéktalanul élvezhesd a versenyt, nem árt, ha tisztában vagy néhány alapfogalommal. Korcsoportok Junior I: 13 év alattiak Junior II: 15 év alattiak Ifjúsági: 18 év alattiak Felnőtt: 19-35 évesek Senior: 35 év felettiek Standard táncok: Angolkeringő, Tangó, Bécsi keringő, Slowfox és a Quicstep. Latin-amerikai táncok: Cha-Cha-Cha, Samba, Rumba, Paso Doble és a Jive.
E-mailben elküldöm
Olvasta: 16666 Hozzászólások (1)
Szólj hozzá Te is!
|
< Előző cikk | Következő cikk > |
---|
Blogger kameránk szemüvegén keresztül >>
Egy már nyitott kártya mellett, a balra és jobbra mutató billentyű-nyilakkal közvetlenül is lépegethetsz a filmek között, illetve egyszerre több filmkártyát is kinyithatsz, azokat tologatva elrendezheted. A lejátszás kezeléséhez vidd az egeret a film fölé...
Mozi-cikkek filmjeinkről...
Télvégi saláták |
Aranykönyves Júlia |
A nagypénteki hal |
Illemhely-TUDOMÁNY |
Az Állami lakótelep |
Búcsú Laci bácsitól |
Szolnokon is "Kész a leltár" |
Az Állami lakótelep |
Ajánlott böngészőnk
Kattints a képre!
A leggyorsabb és
legbiztonságosabb böngésző.
Magyarul beszél és ingyenes.
Ráadásul mindent látni fogsz...
Töltsd le és installáld
pillanatok alatt!
Pezsi blogger kamera >>
Pezsi Tipp!
Egy már nyitott kártya mellett, a balra és jobbra mutató billentyű-nyilakkal közvetlenül is lépegethetsz a filmek között, illetve egyszerre több filmkártyát is kinyithatsz, azokat tologatva elrendezheted. A lejátszás kezeléséhez vidd az egeret a film fölé...
Saul Bellow, a városlakó A modern nagyvárosi életforma látszólag nagy szabadságot ad az egyénnek, de megszünteti azt a biztonságot, amelyet a csoportokhoz való tartozás jelent a kisebb településeken. Az ember egy nagyváros nyüzsgésében a legszabadabb és a legmagányosabb. Ám az ezzel járó nagyobb felelősséget nem mindenki akarja vállalni. Ennek az infantilis, állandó támogatásra szoruló, ugyanakkor önmegvalósításról álmodozó, emberi kapcsolatokban szegény, tipikusan nagyvárosi létezésnek adja egyedi, mégis egyetemes megfogalmazását Saul Bellow, az éppen száz éve született és tíz éve elhunyt Nobel-díjas amerikai író Seize the Day (Napjaid gyümölcse) című kisregénye. |
|
Bővebben... |