Pesti Zsibongó

Újbor

Ahogy komorul az időjárás, úgy szaporodnak az ünnepek. Miután már eleink is megragadtak minden alkalmat a munkák félbehagyására meg a vigadozásra, így kisebb megszakításokkal tulajdonképpen szürettől pünkösdig farsangolhatunk. A hagyományos ünneprend szerint három „farsangos” időszakunk van. Az első a szüretet, a második a karácsonyt, a harmadik pedig a húsvétot követő másfél-két hónap. Vagyis a kisfarsang, a nagyfarsang és a zöldfarsang. Akkor csapjunk is bele!

A szeptember végétől november végéig, azaz Szent Mihálytól Katalin napjáig tartó „kisfarsang” jeles napja november 11-e. Márton napja régebben afféle gazdasági határnap volt. Ekkor fejeződött be az állatok behajtása a legelőkről, ekkorra kellett beszolgáltatni a földesúrnak járó tizedet, és a pásztoroknak is ekkor fizették ki a járandóságukat.

Miután megtörtént az elszámolás, lehetett ünnepelni, éppen volt is mivel, hiszen ekkorra kerültek vágósorba a libák. „Aki Márton-napon libát nem eszik, egész éven át éhezik" – szólt a mondás. Ezért aztán országszerte libatorokat rendeztek, nehogy már éhen maradjanak a következő esztendőre. ( Libasült-receptjeink itt találhatók .) További lakomákra adott okot, hogy erre az időszakra tartogatták a lakodalmakat és a bálokat. A szerencsés véletlennek köszönhetően Márton-napra általában kiforrt az újbor is, így mindjárt volt mivel meglocsolni a libapecsenyét. A kicsit még csípős ízű nedűt sok helyütt Szent Márton boraként is emlegetik. Merthogy a gazdasági praktikumok mellett ezen a napon emlékeztek meg az egyik legnépszerűbb szentről is.

Szent Márton köpenye

Szent Márton, az egykori toursi francia püspök, valós történeti személy. Egyik legendája szerint – melyet az általa alapított franciaországi Marmoutier kolostor tartott fenn – hun származású volt. Pannóniában született, a mai Szombathely környékén, 317 körül, ahol apja a Római Birodalom századosaként szolgált.

A család néhány évvel később a mai Paviába költözött. A tizenkét éves fiú itt a szülei tiltakozása ellenére „hitújonc” lett (ami akkoriban a pogányok keresztény hitre térésének első lépése volt). Tizenöt évesen besorozták a római hadseregbe, és mint lovas testőrtisztet Galliába vezényelték.

Márton a koldussal El Greco híres festményén

A legenda szerint 334-ben a mai Amiens városkapuja előtt találkozott egy didergő koldussal. Erre a kardjával kettéhasította a köpenyét, és egyik felét a koldus vállára terítette. A következő éjszaka álmában megjelent Krisztus a fél köpenybe burkolózva - mert ő volt az, akit koldusnak vélt.

Márton ezek után kilépett a hadseregből, megkeresztelkedett, majd téríteni indult kelet felé, egészen a Dunántúlig. Hazatérve az édesanyját is megtérítette. 359-ben Poitiers közelében telepedett le, 371-ben Tours városának polgárai püspökké választották.

A város mellett kolostort alapított, ami a középkorban Franciaország egyik vallási központja lett. Hívei és szerzetesei tiszteletétől övezve halt meg 397-ben. A hagyomány szerint november 8-án hunyt el, és november 11-én temették el. Temetésének időpontja vált emléknapjává. Ugyanis hamarosan szentté avatták, miután számos csodát tulajdonítottak neki - gyógyításokat, halottak feltámasztását, az ördög legyőzését, rablók megtérítését, vad kutyák megszelídítését. Szent Márton volt a nyugati kereszténységben az első olyan szent, aki nem mártírként halt meg. (A görögkeletieknél Miklós volt az első.)

Szent Márton a középkor egyik legnépszerűbb szentje volt. Védőszentként tisztelték a koldusok, a katonák, a ló- és lúdtartók, a szőlőművelők, a hordókészítő kádárok, segítségét kérték gyermekbetegségekben és orbánc vagy gennyes betegségek esetén. A frank-meroving királyok Franciaország védszentjévé emelték.

Márton kultusza hazánkban is virágzott. Az ő tiszteletére épült születésének feltételezett helyén a pannonhalmi bencés apátság, melyet szentmártonhegyi apátság néven is emlegettek. István király és számos utóda Szent Márton képét festette a zászlaira. A szabolcsi zsinat 1092-ben Magyarország védőszentjének nyilvánította.

Márton lúdja

Harangoznak a ludaknak. Márton-naptól fogva megsütik őket

Hogy a Márton-nap miért függ össze a ludakkal, arra két magyarázat is létezik. Az egyik legenda szerint Róma védői elaludtak, és csak az mentette meg a várost a gallok támadásától, hogy a ludak hangos gágogására felébredtek. Innen ered az Avis Martis, azaz Mars lúdjai elnevezés. (Mars volt a római mitológiában a hadisten.) Később, a keresztény hitvilágban a ludakat is átkeresztelték, és lett belőlük Avis Martinus, azaz Márton lúdja.

Ehhez persze Márton püspök is hozzájárult. Szent Mártont gyakran ábrázolják a vállán átdobott fél köpennyel a legendája alapján. De még ennél is közismertebb „védjegye” a liba. A legenda szerint Márton túl szerény volt ahhoz, hogy püspök legyen, ezért amikor meg akarták választani, bebújt egy ólba a libák közé. Csakhogy a szárnyasok hangos gágogásukkal elárulták a rejtekhelyét. Innen a Szent Márton lúdja elnevezés.

Így aztán a szentség és a libapecsenye végül szépen összekapcsolódott a hagyományban. Márton püspök emlékét máig libasülttel és újborral ünneplik Európa-szerte. Nyugatabbra Márton-napkor a gyerekek előadják a köpenyes és a libás legendát, este lámpás felvonulásokat tartanak, otthon pedig elfogyasztják a finom libasültet.

A Márton-nap nálunk is alkalmat teremt szerte az országban évről évre szaporodó, kisebb-nagyobb helyi rendezvényeknek, melyeken fontos szerepe van a bornak, a libalakomának, a szórakoztató hagyományőrző programoknak.

küszöbön az advent

A kisfarsang a karácsonyt megelőző mulatozás ideje volt, amellyel a gazdasági év lezárulását ünnepelték. Ez idő alatt tartották a lakodalmakat és a bálokat is. (Utána egészen nagyfarsangig tilos volt esküvőt tartani vagy bálozni.)
A Katalin-napi bál országszerte elterjedt volt a parasztság és a polgárság körében egyaránt. Még időjóslás is kötődik hozzá: „ha Katalinkor kopog, karácsonykor tocsog”. De akármilyen az idő, ezen a napon befejeződnek a vigadalmak, véget ér a kisfarsang.
Ezután egy csendesebb időszak következik, az advent, a karácsonyvárás ideje.

Ezen a ponton szeretnénk emlékeztetni a hagyományőrzőket arra, hogy Szent Márton nagy adakozó is volt. Talán a Márton-nap is arra emlékeztet, hogy ne csak a saját pecsenyénket sütögessük. Ha máskor nem, hát a közeledő karácsonykor gondoljunk azokra is, akik nem ehetnek libasültet, sőt még a puszta betevő falatért is meg kell küzdeniük nap mint nap.

• Libasültek
• Velencei Karnevál 2011

Hozzászólások (1)

A hozzászólás-űrlap megjelenítése / elrejtése