Károly az angol sövénykultúra megőrzésén ügyködik A brit trónörökös 2008. november 14-én ünnepelte a hatvanadik születésnapját. De egyesek szerint még mindig nem nőtt be a feje lágya. Egyszerűen azért, mert Károly herceg menthetetlenül „zöld”. Ezenkívül lobbanékony, őszinte és közvetlen. Csupa olyan tulajdonság, amely „nem illik” egy jövendőbeli uralkodóhoz. Amikor a 20 éves Károlyt 1969-ben walesi herceggé, azaz hivatalosan is trónörökössé nevezte ki az édesanyja, még biztosan fogalma sem volt róla, hogy miféle hivatás szakadt a nyakába. Előtte állt még az egyetem, a katonaság és az édes élet kísértései. Érzékeny srác volt, ezért inkább művészettörténetet tanult, ahelyett, hogy a papája akaratának megfelelően hivatásos katonának ment volna. Hogy mikor lett belőle biokertész, nehéz pontosan megállapítani. Eleinte csak a régi épületeket akarta megmenteni, aztán az egész épített környezetet, végül a természetet, a földet, az életet, magát a teremtett világot. Senki sem bízta meg ezzel a feladattal, ezt ő találta ki magának. Elindult egy járatlan úton, ahol jobbik esetben gúnyolódást, rosszabb esetben heves kritikákat zúdított a saját fejére. A „kontár” A legismertebb biokertész Egy időben a vicclapok kedvenc témája volt a virágaival társalgó, kissé habókos figura. Jó, hát van egy pompás birtoka Highgrove-ban, ahol organikus gazdálkodást folytat. De nem éri be a saját gazdaságával, hanem másokat is erre buzdít. Kritizálja a gyorséttermeket, a nanotechnológiát, a genetikusan módosított élelmiszereket. Egyszemélyes „zöld mozgalomként” több mint húsz éve a britek környezeti tudatosságának, lelkiismeretének hangjaként szerepel. Mint valami környezetvédelmi ombudsman. Ezzel komoly piaci érdekeket sért, ami nem maradhat büntetlenül. Az egyik brit kereskedelmi tévében egész estés dokumentumfilmet áldoztak annak leleplezésére, hogy Károly herceg „belekontárkodik” a politikába, amivel „alkotmányos válságot” idéz elő. A döbbenetes állítást a riporter olyasmikkel támasztotta alá, hogy a herceg hivatala, a Clarence House, egy politikai lobbiközponthoz hasonlít. A kormány tagjait egyenesen „bombázza” a herceg a leveleivel és a telefonhívásaival. A parasztokat arra buzdítja, hogy hamburger helyett babot egyenek, és felingerli a szegény tudósprofesszorokat, akik erősen bírálják őt a homeopátia iránti elkötelezettsége miatt. Hát ha ettől veszélybe kerülhet a brit alkotmány, akkor ott nagyobb bajok lehetnek - gondolja az ember. Károlynak ugyanis semmilyen politikai hatalma sincs, amellyel visszaélhetne. Ha váratlanul tollat ragad és megírja például egy miniszternek, hogy az öregekkel nem bánnak valami jól a kórházakban, akkor ennek a miniszternek semmiféle bántódása sem esik, ha a levelet egyszerűen a szemétbe hajítja, és az égvilágon semmit sem tesz. A legújabb csörte Károly az új bio-Saab tesztelésére készülődik Jól jellemzi a helyzetet az a pengeváltás, amely épp most zajlik a kormány és a herceg között. Augusztusban a Daily Telegraph-nak adott interjújában Károly arra figyelmeztetett, hogy „a multinacionális konszernek gigantikus kísérletet folytatnak a természettel és az egész emberiséggel”. Hát ez kiverte a biztosítékot. De nem ám a génpiszkában érdekelt világcégek háborodtak fel. Nem. A brit környezetvédelmi minisztérium államtitkára követelte, hogy Károly szolgáltasson bizonyítékokat azon állítására, hogy a génmódosított táplálék környezeti katasztrófát okozna. Mellékesen azt is a herceg szemére vetette, hogy nem törődik a világ legszegényebb országainak szükségleteivel. „A kormány erkölcsi kötelessége megvizsgálni, hogy a genetikusan módosított élelmiszerekkel enyhíthető-e az éhezés a Harmadik Világban.” Ezért aztán folytatni fogják a kísérleteket mindaddig, amíg a tudomány nem szolgál ellenkező bizonyítékokkal. Még meg is köszönte Károlynak, hogy szóba hozta a témát, mivel a lakosság jelentős része osztja a herceg kételyeit. „De a minisztereknek az a kötelessége, hogy a politikát tudományos alapokra helyezzék.” Szíve a nemzeté és a természeté Dr. Graham Harvey, a neves brit mezőgazdasági szakíró azonban éppen tudományos oldalról nézve ért egyet Károllyal. Királyi, de lényegében igaz című cikkében (Guardian, augusztus 14.) a Világbank és az ENSZ tavaszi jelentéséből idéz. Több mint négyszáz kutató tanulmányát összegezve a jelentés arra a következtetésre jut, hogy a génmódosított élelmiszerek korántsem vethetnek véget az éhezésnek, ezzel szemben ökológiai károkat okoznak, és hozzájárulnak a klímaváltozáshoz. Robert Watson professzor, a jelentést összeállító tudományközi kutatócsoportok vezetője kijelentette: „Fenntartható élelmiszertermelésre van sürgősen szükségünk.” A nyolc tudományos kutatócsoport megállapítása szerint ez egyet jelent a nagyüzemi mezőgazdaság háttérbe szorításával és a farmergazdaságok támogatásával. Miért? Mert a nagyüzemi gabonatermelés túl sok energiát és túl sok vegyszert használ, kizsigereli és terméketlenné teszi a földet. A vegyes családi gazdaságokra ez sokkal kevésbé érvényes, miközben a hektáronkénti hozamaik jóval nagyobbak. Ez pontosan ugyanaz az érvelés, mint amit Károly már évek óta hangoztat. Kutatócsoportok nélkül is. A vaskalapos úttörő A korona súlya alatt - a húszéves Károly bizonytalanul lépdel a szülei között. Erzsébet királynő 1969. július 1-jén nevezte ki a fiát hivatalosan walesi herceggé Bár a herceg kritikusai folyton az édesanyjára hivatkoznak, aki méltóságteljesen távol tartja magát a politikától, valójában Károly sem napi politikai ügyekben, hanem mindig társadalmi kérdésekben hallatja a hangját. Éppen ez teszi olyan veszélyessé a politikusok számára. Hogy a hitelét csökkentsék, maradi vaskalaposnak kiáltották ki, a nézeteit pedig „korszerűtlennek”. És pártállásra való tekintet nélkül amiatt bírálják, hogy trónörökös létére túlságosan is tettrevágyó és idealista. (Miközben némely unatkozó újságíró pont azért piszkálja, hogy mit lustálkodik itt az adófizetők pénzén.) Régimódinak tartják, holott a meglátásai számos esetben jóval megelőzték a kort, amelyben szóba hozta azokat. Nem most kezdte a mindenkori kormánynak szóló izengetést sem. Már 1970-ben, tehát 21 éves korában hónapokon át bombázta leveleivel a Wilson-kormány minisztereit, hogy az atlanti-óceáni lazacok sorsáról faggassa őket. Neki ugyanis már akkor feltűnt a halállomány vészes megcsappanása, ami csak évekkel később emelkedett a politikai kérdések szintjére. Amikor a Buckingham-palotában létrehozott egy gyűjtőt az üres palackoknak, gúnyos tréfák tárgya lett. Közel negyven évvel később a szelektív hulladékgyűjtés a világ legtermészetesebb dolga, miközben a két fő politikai párt még mindig csak utolérni igyekszik a kigúnyolt herceget. A genetikailag módosított élelmiszerekkel kapcsolatos aggodalmai tíz évvel ezelőtt feleslegesnek és nevetségesnek tűntek. Négy évvel később már a lakosság 60 százaléka, ma pedig már a képviselők nagyobbik része is osztja ezeket a félelmeket. Felpakolva a piacon Károly már akkor a helyi közösségek és gazdaságok nagy híve volt, amikor az ezekre használt divatos angol kifejezést, a „lokalizmust” a mai politikusok többsége még csak nem is hallotta. A kertészkedés iránti vonzalma messze megelőzte az azóta ezrével elburjánzott kertészkedő tévéshow-kat. Igaza volt a száj- és körömfájás tekintetében is, és az organikus gazdálkodásból származó élelmiszerekkel kapcsolatos megszállottságát ma már egytől-egyig utánozni próbálja az összes nagy angliai áruházlánc. Na de pont egy trónörökös lenne a családi gazdaságok legalkalmasabb prókátora? Vagy az a legfőbb baj vele, hogy a gazdasága túlzottan is sikeres? Előrelátónak bizonyult sok fontos társadalmi kérdésben is. Már évekkel azelőtt figyelmeztetett a hagyományos iskolai tanítási módszerek feladásának veszélyeire, hogy a politikusok elkezdtek volna az „általános műveltségi” órák szükségessége mellett kardoskodni. Jóval szeptember 11. előtt kezdett beszélni az iszlámról és a mélyben megbúvó vallási feszültségek megértésének fontosságáról. Közismerten jó kapcsolatokat ápol a muzulmán világgal, sőt kijelentette, hogy trónra lépése esetén „a hitek védelmezője” akar lenni. Így, többes számban. Szóval ez a fura herceg nagyonis lépést tart a korral. Azt teszi, ami az igazi elit feladata lenne mindenütt. Bár a brit uralkodóknak évszázadok óta nincs politikai hatalmuk, ugyanakkor kutya kötelességük a közjó érdekében tevékenykedni. Eltérően a választási ciklusokban gondolkodó politikusoktól, ők kötelességszerűen és hagyományosan a jövőt pásztázzák. Ha nem ezt tették volna, valószínűleg már régesrég „a történelem szemétkosarába” kerültek volna. Jó király lesz Károly, a nemkívánatos környezetvédelmi ombudsman - egy konferencián Erzsébet királynő mindössze huszonhat évesen lépett trónra. A fia meg már harminckilenc éve trónörökös. Meglett ember, kiforrott nézetekkel, alapos műveltséggel. A mai világban természetes, hogy nem rejti véka alá a véleményét. „Válságot robbantunk ki az ember és a természet között, és attól tartok, hogy már ennek a következményeit látjuk magunk körül mindenütt.” Erre figyelmeztetett most éppen Indonéziában, ahol az esőerdők megmentéséről tárgyalt. Károly szerint a környezeti válság miatt ugyanúgy össze kell fognia az egész világnak, mint a pénzügyi világválság megoldása érdekében. Az esőerdők megmentéséért közel negyven éve harcol. Olyan nemzetközi környezetvédelmi normákat szeretne, amelyek felválthatnák az 1997-es kiotói egyezményt. Miközben ma már jóval szigorúbb normákra lenne szükség, még ezt az egyezményt sem tartják be. Talán a világméretű tehetetlenség okozza, hogy Károly néha elveszti az önuralmát, és kissé felemeli a hangját a szívéhez közelálló témákban. Bizonyosan jó király lesz Lehet, hogy jobban szereti a lovaspólót a focinál, és az operát a musicalnél. Lehet, hogy lakájok és udvaroncok veszik körül, de mégis úgy tűnik, hogy pontosan ismeri népének legtöbb problémáját és aggodalmát. Ezért aztán a kormánypárti és az ellenzéki parlamenti képviselők, akik egyformán kigúnyolják a háta mögött, mégis minduntalan az ő eredeti ötleteivel állnak elő. Helen Mirren, a színésznő, aki A királynő című filmben nyújtott főszerepéért kapta az Oscar-díját, úgy viszonyul a királyi családhoz, mint a legtöbb angol. Szóval szívesen kritizálja őket, de rögtön honleánnyá válik, amint a helyzet drámaira fordul. Hogy mi a véleménye Károly hercegről, egyáltalán király lesz-e még belőle? „Egész biztosan. Méghozzá nagyon jó király” – feleli határozottan a színésznő. Azt viszont nem hiszi, hogy Erzsébet valaha is lemond a trónról. „Soha. Ezt pozíciót csak a halálával hagyja el az ember. Ez így illik.” Így aztán Károly kihasználja az időt, és maximálisan igénybe veszi a maga korlátozott szólásszabadságát. Királyként úgyis méltóságteljes hallgatásba kell majd burkolóznia.
Károly és neje, Camilla bekukkant a legközelebbi vegyesboltba. Itt kaphatók a hercegi mintagazdaság termékei is
Kapcsolódó cikkek
|