Pesti Zsibongó

A norvégoknak a hó és a síkunyhó jelenti az üdülést

Hiába ringott Norvégiában a modern sísportok bölcsője, az európaiak csak az Alpokat, az amerikaiak meg csak a Rocky Mountainst tekintették igazi síterepnek. Egészen 1994-ig. Ekkor azonban, a lillehammeri téli olimpiai játékok tévéközvetítéseinek köszönhetően hirtelen elámult az egész világ, hogy Norvégia micsoda ideális feltételeket kínál az összes téli sport számára.

Az olimpia határozottan beindította a síturizmust Norvégiában. A legtöbben persze az ország déli területeit keresik fel. Egyrészt mert a sűrűbben lakott déli országrész turisztikai infrastruktúrája jobban vonzza a vendégeket. Másrészt az Osló és Bergen környéki magaslatok kifejezett tájképi gazdagsága egyedülálló élménnyé teszik a norvégiai utazást.

A hidegről annyit, hogy Norvégia a legészakibb ország, amelynek tengerpartjai nem fagynak be. Ez köszönhető az Atlanti-óceán felől fújó passzátszeleknek és az Egyenlítő felől érkező meleg tengeráramnak, a Golf-áramlatnak.

Ami pedig a hóviszonyokat illeti, még a déli régió is garantáltan hóborított novembertől májusig. Északabbra meg már októberben is lehet síelni. Mivel a téli hónapokban túl rövidek a nappalok, a legtöbb sípályát kivilágítják. A főszezon azonban márciusban köszönt be, amikor Dél-Európában már tombol a tavasz. Ilyenkor már itt is egyre többet láthatunk a pompás fjordokból és fjellekből, a tavakból, erdőkből és vízesésekből.

Kunyhómozgalom

Kunyhóból kirajzás...

A norvégiai síüdülés legáltalánosabb módja - bevenni magunkat egy „kunyhóba”. Ezek a legkülönbözőbb komfortfokozatú faházak ellepik szinte az egész országot. Százezrével találhatók szétszórtan, még a legtávolabbi területeken is. A norvégok többsége minden lehetséges alkalmat meg is ragad, hogy a kunyhójába zárkózva a téli nyugalomnak hódoljon. Azt sem bánják, ha a bejáratot néha embermagasságú hóból kell kiásni. Még a legegyszerűbb házikókat, sőt a garázsokat is általában élénk színűre (főleg pirosra) festik és agancsokkal díszítik fel.

Ha turistaként követni akarod a norvégokat, akkor ne menj szállodába, hanem bérelj faházat. Különböző felszereltségű faházak kiadók - az egyszerűbb kalyibáktól kezdve, a mesekunyhón át, a luxus fakastélyokig.

Osló és környéke

Tengerszem

És ha a nyugalom mellett még sportolni is akarsz, egyáltalán nem kell elszakadnod a „civilizációtól”. Oslótól mindössze harminc kilométerre található és menetrend szerinti vonatokkal is könnyedén elérhető például a Nordmarkában fekvő Stryken település, amely a kevésbé gyakorlott sífutók számára is ideális terep. Ahogyan az Oslótól délre fekvő Sormarka jól kiépített síutai is sikerélményt nyújtanak a kezdőknek is.

Egyébként a távolabbi síterepek többsége is néhány óra alatt megközelíthető a fővárosból. De maga Osló is vonzó úticél a téli sportok barátai számára. Húsz perc földalattival, és máris a Tryvann hegyi síterepen vagyunk.

A grandiózus sísánc

Negyedóra alatt ér ki a vonat a holmenkolleni síterepre. Itt épült meg 1882-ben a világ első sísánca, ahol az első lesiklóversenyeket tartották. A 60 méteres sánc Osló jelképe. Az 1954-es téli olimpián is főszerepet játszott, most éppen átépítik a 2011-es északi sí-világkupára. Évente itt rendezik a Holmenkolleni Sífesztivált. A sísáncon rendezett színes látványosságon kívül a torony lábánál megtekinthető a világ első símúzeuma. A tengerszint felett 417 méterről pompás kilátás nyílik a norvég fővárosra. Ez egyébként az oslóiak egyik legkedveltebb kirándulóhelye télen is. Mintegy megerősítve a közvélekedést, mely szerint a norvégok sítalppal a lábukon jöttek világra. És ebben még a királyi család sem kivétel, amelynek tagjai ügyelnek rá, hogy lehetőleg kövessék az átlagemberek szokásait.

A síelés itt tényleg olyan tömegsport, aminek a versenysportban is megvannak a látványos eredményei. A lillehammeri olimpia éremtáblázatán a kis Norvégia mindössze egyetlen aranyéremmel szorult Oroszország mögött a második helyre.

A sísport atyja

A modern sísport bölcsője azonban a délkeleti Telemark tartományban található. Innen származik a sísport összes mai szakága és alapvető technikája, tehát a sífutás, a biatlon (sílövészet), a síugrás, a szlalom, a sítúrázás és persze a telemark is. Telemark tartomány a síugróknak is ideális terepeket kínál. A legkedveltebb üdülőhelyeken, Vradalban, Lifjellben vagy Hovdenben ma mégis a sífutás a legnépszerűbb.

Telemarkban, a sísport bölcsőjénél ma sem ismerik a félelmet

Természetesen a sísport „atyja” is idevalósi. Morgedal faluban lakott, és Sondre Norheimnek hívták. Ő alkotta meg az 1860-as években a mai sílécek ősét, és ő találta ki a szlalom fogalmát is. Az általa kifejlesztett síelési technika, az úgynevezett telemarki pozíció, napjainkban reneszánszát éli. Ez az a látványos, harmonikus síelési stílus, amikor a síelő minden ívben féltérden állva, támadóállásszerű támaszhelyzetben kanyarodik.

Norheim akrobatikus és félelmet nem ismerő síugró és síelő volt. Ő nyerte meg 1866-ban az írásos emlékekben szereplő első síugró versenyt a maga készítette ívelt oldalú léceivel. Két év múlva már szinte egész Norvégia ismerte a nevét. Több helyen oktatta is briliáns sítechnikáit, bemutatta a sarokkötéseit, ívelt léceit. Nagy szerepe volt abban, hogy a síelés népszerű szabadidős sporttá vált. 1884-ben azonban Amerikába emigrált, és Észak-Dakotában folytatta munkásságát.

Morgedal faluból származtak a Hemmestveit testvérek is, akik 1881-ben az akkori norvég fővárosban, Christianában megalapították a világ első síiskoláját. Később ők is kivándoroltak az Államokba, ahol újabb iskolákat alapítva tanították a telemarki stílust.

A világ többi részét egy másik norvég, Fridtjof Nansen, a híres felfedező ismertette meg a síeléssel.

Az óriások földjén

A Jotunheimen nemzeti park - középen két 2000 méter feletti csúccsal

Akik a gyors lesiklások hívei, azok a fővárostól északra találják meg a számításaikat. A Hemsedal-Beitostolen-Lillehammer háromszögben emelkedő hegyeket tekintik a skandináv Alpoknak. A háromszög keleti határán terül el a Jotunheimen nemzeti park. Itt, „Jotun, az óriás” földjén találhatók Skandinávia legmagasabb hegyei. A két legmagasabb csúcs, a 2469 méter magas Galdhopig és a 2472 méteres Glittertind körül elterülő látványos tájék nemcsak a síelők, de minden túrázó számára is igen vonzó úticél.

Akinek nincs elég ideje a hegyvidék bejárására, vagy nem akarja magát kitenni a téli autózás meglepetéseinek, a hegyi vasutat veheti igénybe. Az Osló és az északnyugatra fekvő Bergen közötti lélegzetelállító tájakon át vezető útszakaszt hét óra alatt teszi meg a vonat, ami éppen megfelel a nyugodt norvégoknak, akiket a méteres hótorlaszok sem zavarnak. Sőt, minél magasabb hóhegyek tornyosulnak a vonat elé, annál magasabbra szökik a hangulat a vasúti kocsikban. Méghozzá alkohol nélkül. Mert bár a norvégok állóképessége italozás dolgában nem marad el viking őseikétől, az alkoholfogyasztás nyilvános helyen nagy illetlenségnek számít errefelé. Ezért stikában szállítják haza az állami szeszbolt-hálózat, a „Vinmonopolet” szatyrait, gondosan ügyelve még az üvegek árulkodó összekoccanásának megakadályozására is.

Mesébe illő az utazás a sineken Hardangervidda felett, a családiasan barátságos Geilo üdülőhelyre, vagy a szakasz legmagasabban fekvő állomására, Finsébe. Az ide érkezőt szinte mitikus hangulatú táj fogadja. A tapasztalt sífutók számára ez a hatalmas fennsík nyújtja a legkiválóbb sportolási lehetőségeket Európában.

Bergeni idill

A zord tájék után Bergen városának csinos tarka faházai és a történelmi hanza-negyed, a „tyske bryggen” kifejezetten idillikusnak tűnik. Különösen, ha kisüt a nap, ami errefelé ritkaságszámba megy. A helybéliek szerint Bergenben található a világ legnagyobb gumicsizma-választéka. Mások az esernyők városának nevezik. És ez magáért beszél.

Esti Bergen

Azonban a Norvégiába utazóknak mindig fel kell készülniük a meglepetésekre. Ezért ha a fjordok fővárosa netán mégis ragyogó napsütéssel és a legszebb oldaláról mutatkozna be, az ember máris igazat adhat az idegenforgalmi hivatalok szlogenjének, vagyis hogy „Norvégiában minden lehetséges.”

A kulináriai élvezetek hívei ne számítsanak nagy különlegességekre, mivel a norvég konyha viszonylag egyszerű. A közismert füstölt lazacon kívül néhány helyi specialitást mégis érdemes kipróbálni. Például a lutefisk-et, a szárított, majd megfőzött tőkehalat, amely az egyik tradicionális karácsonyi étel, bár ez sem feltétlenül mindenkinek az ízlésére való. A hozzá bőségesen fogyasztott köményes pálinka, az Aquavit általában élvezhetőbbé teszi. Ezzel szemben a geitost a legtöbb embernek ízlik. Ez egy félkemény barna kecskesajt, amely úgy néz ki, mint a karamella, és az íze is olyan.

Szeszes italokat csak az állami szeszboltokban árusítanak, és elég drágák, kivéve a sört, amely a szupermarketekben is kapható viszonylag olcsón. Nem érdemes azonban nagyobb alkoholtartalékkal beutazni Norvégiába, a magunkkal vihető mennyiségről célszerű előre tájékozódni.

Bergen - főleg a tőkehalkereskedelemre épültek az egykori német hanza-negyed színes kereskedőházai. Ma a világörökség részei

Norvégiába utazni ma már nem probléma, miután az ország egész területén találhatók repülőterek, melyekről Európa minden pontja elérhető a gyakori járatoknak és csatlakozásoknak köszönhetően. Magyar állampolgárok legfeljebb 90 napig tartózkodhatnak vízummentesen az országban.

Telemark tartomány, a sísport bölcsője, egész évben varázslatos hely

• „Hívtak a hegyek - és én válaszoltam” - mondta Sondre Norheim, a modern sísport atyja. A bronzszobra ma a telemarki lejtőket figyeli. Szülőfalujában Morgedalban, a síelés körül forog minden.
• A Jotunheimen nemzeti park helikopterről megtekintve.

• Karácsony előtt New Yorkban
• Égei-szigetvilág
• A téli olimpia házigazdája - VANCOUVER

• A 2010-es téli olimpia helyszínei
• Műkorcsolya-VB 2011 >> Tokiótól Moszkváig
• Műkorcsolya-VB 2011 >> Az Értékelés

Hozzászólások (2)

A hozzászólás-űrlap megjelenítése / elrejtése