Pesti Zsibongó

2024. március 28. csütörtök
Szövegméret
  • Increase font size
  • Default font size
  • Decrease font size
Címlap
Zorán - műfajok felett
Írta: Bogdán Éva   
A Nagy Metro 1970-ben
A Nagy Metro 1970-ben: előtérben Zorán, mögötte balról jobbra: Brunner Győző, Frenreisz Károly, Sztevanovity Dusán és Fogarasi János

Vérprofi. A színpadon egyszer sem remeg meg a hangja. Pedig koncert előtt elszív még egy cigarettát. De hát úristen, már negyvenhat éve annak, hogy azon a bizonyos 1962-63-as Ki Mit Tud?-on feltűnt. És győzött is az énekesek kategóriájában. Aztán mégsem lett belőle igazi „szólista”. Most már több mint három évtizede szongokat ad elő – a legjobbakat és a legjobban ebben az országban.

Zorán-koncert Pestszentlőrincen. Menetrend szerint, az országos turné kamara-verziójában. Telt ház, vastapsok, lelkes, együtt érző és néha együtt éneklő közönség. A dalok a szívekhez szólnak. Olykor érzelmesek, olykor szellemesen csipkelődők – szövegben és zenében egyaránt.

Mennyire Zorán-dalok a Zorán-dalok? – kérdezem a meglepően fiatalos előadóművészt.

– Nem tudok mást mondani, mint azt, hogy hiszen nekem íródnak. A testvérem írja a szövegeket, könnyű őket átérezni. Szerencsére sohasem kellett különösebben megtanácskozni, hogy miről is szóljanak. És inkább csak a stúdióban kell néha a szöveget egy kicsit ráigazítani az éneklésre. De tartalmilag sohasem volt egyet nem értés közöttünk.

Presser írja a zene 90 százalékát.

– Gábor a színházi darabokban is mindig tudja, hogy egy szerephez mi áll jól. Azokat az énekeseket is nagyon jól ismeri, akiknek írt már dalokat az életében. És én most már elmondhatom, hogy nekem írta a legtöbbet. Ez nagyon jó dolog, amikor a szerzők és az énekes egy állandó csapatot alkotnak most már évtizedek óta.

Zorán - 1977
A szólókorszak kezdetén (1977)
Előbb a zene van, aztán a szöveg?

– Ez nem szentírás. Többnyire Presser megírja a zenét, és arra ír Dusán szöveget, de van olyan is, hogy Dusán ír egy verset, esetleg magának, vagy eszébe jut egy ötlet, amit megír, akkor viszont a Gábor ír rá zenét. Nagyrészt úgy van, ahogy mondtad: előbb van a zene, és aztán a szöveg. De speciel a legutóbbi, 2006-os lemeznél, a Közös szavak-nál legalább három olyan szöveg volt, amit a Dusán előre megírt.

Akkor zseniálisan érzik egymást, mert a dalok olyanok, mintha egy ember írta volna, és a te előadásodban meg úgy is hangzanak, mintha a saját gondolataidat közölnéd. Ezért is szokták azt mondani, hogy a Zorán szavai, vagy a Zorán szövege.

– Pedig én nagyon sokszor emlegetem a szerzőket, a Gábort és a Dusánt, és nem gondolom, hogy ezzel én kevesebb leszek.

Zorán és a Metro. Igazi progresszív zene a '60-as évek végéről. Már akkor is a világszínvonalon...
Mindenesetre összeforrottak veled ezek a dalok és ez a stílus is. Tényleg, te milyen stílusnak neveznéd, már ha mindenáron meg kellene nevezni?

- Ez jó kérdés. Korábban, amikor még az ilyen stíluskérdésekkel egyáltalán foglalkoztak, nehezen tudták meghatározni, de végül is oda lyukadt ki a legtöbb „elméleti ember”, hogy intellektuális rocknak nevezték el.

Nyilván a szövegek tartalma miatt. Mert a rock mint zenei stílus egészen más kritériumok szerint osztályozható.

– Igen, de a szöveg és a zene összefügg. Nem erőszakolhatják meg egymást. Ha valaki hallgatja, és úgy érzi, hogy az egész harmonizál, akkor rendben van.

Így igaz, de ettől még nem lesz rockzene valamiből, ami nem az. Hanem mi? Nyilvánvaló, hogy Zorán kiválóan meghangszerelt számokat ad elő kitűnő zenészek társaságában. De a zene maga távol áll még a Metro rockzenei vonulatától is, amely néha olyan erős progresszív darabokat is eredményezett, mint mondjuk a Dohányfüstös terem, az Okos szamár, vagy pláne az Egy csepp méz volt. Zorán hatalmas repertoárjának nagy része progresszív sanzon, olyan személyes, intenzív, és úgy is adja elő őket. Csak talán nálunk a sanzonnak nincs igazi hagyománya és főleg kellő presztízse, ezért nem vállalja senki. Az intellektuális rock viszont szerintem kb. olyan fosztóképzős kifejezés, mint a szocialista demokrácia volt anno.
Mindegy. Zorán látja rajtam, hogy nem vagyok meggyőzve.

– A rockzene egy nagyon tág fogalom, korábban volt popzene, beatzene stb. Azért is van rengeteg alműfaj, mert nagyok az átfedések, és ez nem baj. Valahogy meg kell különböztetni, de én tulajdonképpen nem szeretek címkézni.

Zorán - 1968
1968: Zorán, a lányok bálványa
Helyes, hagyjuk a címkéket, Zorán már műfajok felett áll. Közelítsünk az előadóhoz. Van, amikor a zene tulajdonképpen csak egy dramaturgiai eszköz a gondolatoknak, a szövegnek a tolmácsolásában. Ez a jellemző az ún. énekmondókra. A dalnokra, aki kiáll, akár egy szál gitárral, mélyenszántó gondolatokat közöl, és akkor hátborzongató lehet az előadás és intenzív a kapcsolat a közönséggel. Ez a fajta énekmondás a középkorból megmaradt műfaj, de hogy mást ne mondjak, Bob Dylan vagy Leonard Cohen is ezt műveli. Nem érzed közel magadhoz te is?

– Énekmondó. Ez egy szép szó, én szeretem. A magyar nyelvet is dicséri. Ha valaki rám ezt mondaná, nem tiltakoznék ellene. Csak bennem mindig megvolt a zenész is. Gyakran mondták rám, hogy szólista, de én sosem lettem szólista igazán. Mindig zenekarban gondolkodtam, mindig csapatban dolgoztam. Az első tíz évben a Metro együttessel, majd rövid átmeneti időszak után rögtön az első szólólemezem megjelenésekor már zenekarom volt. Vagy úgy, hogy meglévő zenekart kértem fel kísérőnek, és a koncert egyik felében a saját zenéjüket játszották. Majd amikor már az egész koncertet én csináltam, akkor létrejött a jelenlegi konstelláció, amikor az ember már maga válogatja össze azokat a zenészeket, akikkel úgy érzi, hogy jó együtt zenélni.

A turnékon többnyire ugyanazok a zenészek kísérnek, ám a létszámuk változó. Mi a különbség a kamara- és a nagyobb koncertjeid között.

- Gyakorlatilag csak a méretekben van különbség. De ugyanazokat a dalokat adjuk elő.

Csak más hangszerelésben?

- Még a hangszerelés is ugyanaz. Nézd, mi nem árulunk zsákbamacskát. Ma már technikailag megoldható, hogy a hiányzó hangszerek harddisc-rekorderekkel szinkronba rakhatók legyenek az élőben előadott zenével. Így mindenki jól jár. Nekünk megvan mindig a megszokott hangszerelés, és ezt a közönség is megkapja úgy, hogy közben mi élőben játszunk.

(A kamarakoncerteken fellépõ művészek: Sipeki Zoltán – gitár; Kovács Péter Kovax - billentyűs hangszerek; Kabelács Rita, Péter Barbara és Óvári Éva - vokál, ütõhangszerek.
A nagyobb helyszíneken csatlakozik hozzájuk Horváth Kornél – ütőhangszerek; Lattmann Béla – basszusgitár és Gyenge Lajos - dob.)

Koncert után egy harmincas évei derekán járó fiatalembert kérdezek, mi hozta ide.
- A feleségem. Én nem vettem volna jegyet rá, de nem bántam meg. Zorán szimpatikus. Fiatalos, simán letagadhatna tíz évet. Apámmal egyidős, de biztos jót tett neki a fiatal feleség. Apám valamikor nagy Metro-rajongó volt, ezen nőttem fel, a Metrón meg az Omegán. A rock? Az nekem a Deák Bill, a P-Mobil meg a Piramis. De a Zorán dalai is tetszettek. Az ragadott meg benne, hogy laza volt, közvetlen, bejött farmerben-pólóban, leült egy székre a gitárjával, és elkezdte ontani a dalokat. Nekem élmény volt. Lehet, hogy öreg koromban is emlékezni fogok rá. Zorán az egyik utolsó mohikán – mondja elgondolkodva.


A Rózsa színpadán Zorán a zongoránál Sipeki Zoltánnal
2008. október 27-én a Rózsában... Nagyításhoz kattints a képekre!

Videók
A filmek lejátszásával elfogadod, hogy a YouTube >> sütiket helyez el a böngésződben
Kapcsolódó cikkek
Olvasta: 23610
Hozzászólások (3)Add Comment
Angyal
Írta: Ria, 2009.02.03. 19:22
Zorán volt az anyám kedvence és ma is halgatja , pedig azt mondja hogy nincsis jo hangja . de mégis szereti . Egyszer én is sirtam mikor volt egy nagy fájdalmam ,és olyan szivbe markoloan énekelte a szerelemnek mulnia kell , ezt eddig semelyik énkes nem érte el nállam . a zorán egy 0:-)
Szimpatikus
Írta: Dóra, 2009.02.20. 20:59
Kiváló interjú! Zorán nagyon szimpatikus. Nem hordja fenn az orrát, inkább szerény és nagyon emberi. Ritkaság a szakmájában.
...
Írta: szevasz topol, 2009.03.18. 15:20
simlis zene, de kiegyensúlyozzák a jó szövegek - összességében négyes fölé

Szólj hozzá Te is!
kisebb | nagyobb szövegmező

busy
 
< Előző cikk   Következő cikk >
Ajánló

A Beatles, az Ethervox és Peter Pringle...

The Long and Winding Road.....
A teremint egy szovjet kiskatona fedezte fel rádiósként 1918-ban a lövészárokban. Lev Szergejevics Thermen a róla elnevezett hangszerrel lett világhírű. Robert Moog az ötvenes években nagyszerű teremineket gyártott, majd kifejlesztette belőle a Moog-szintetizátort. A filmen a csodálatos Peter Pringle a Beatles egyik utolsó számát adja elő (1970) a Bob Moog által halála előtt készített utolsó bámulatos Erthervox nevű hangszerrel. Amit látunk, nem bohóckodás ám, az valódi hangszerjáték! A zongorakíséret természetesen előre felvett. És várjuk ki a szám végét, ha sírni is szeretnénk.
Köszönjük Peter, hogy megráztál bennünket (katarzis)... Együtt volt most minden: Theremin-papa, Bartók, a Beatles, ki is az a Paul McCartney?, Isten nyugosztalja szegény Lennont és Harrisont is. Köszönjük Bob (Moog), hogy megalkottad a szintetizátort (ugye az mégis egy hangszer!). R.I.P. Keith Emerson (EL&P).
Köszönjük, hogy veletek lehettünk. A dal már örök: akik olvassátok, küldjétek el szeretteiteknek. Igyekezzetek ezen az úton járni, emelt fővel: valamit hozzátenni... Erről szól ez a megszólalás, és erről szól a Pezsi is.
[A film lejátszásával elfogadod, hogy a YouTube >> sütiket helyez el a böngésződben.]

Cikkajánló

 

REPUBLIC: Pozitív élmények sorozatban

Koncert-benyomások egy 15 perces filmetűddel...

 

A bor csodája

Zelnik József A NAGY SZERTARTÁS című megkerülhetetlen kötete, mely egy mély titkot is feltár...

 

Kepes András iskolái

Egy vérbeli újságíró szellemes önvallomása. Lehet tanulni tőle...

 

Libasültek

Márton-napra és azután...

 

Sütőtökszezon

A sütőtök a legolcsóbb téli vitaminforrásunk, de ha mindig sült tök formájában fogyasztjuk, hamar rá lehet unni...

 

Tök jó!

Sima vagy rücskös, kolbász vagy bunkó, repülő csészealj? Mindegyik tök, és mégis tök más...

 

Itt a világvége...

A világvége illemtana. Kell ez nekünk? A Meszlényi könyv kritikája...

 

Kelta zene, ír sztepp

Mi ez a tánc, fiatalok? Az 1994-es Eurovíziós fesztivál legnagyobb szenzációja...

 

Kisfarsangolunk

A hagyományos ünneprend szerint három farsangos időszakunk van: a kicsi, a nagy meg a zöld...

 

Ne köpd ki a szőlőmagot

A szőlőszem csodáit nagyrészt még ma is titok fedi...

Pezsi blogger kamera >>

Kattints a képekre!

Pezsi Tipp!
Egy már nyitott kártya mellett, a balra és jobbra mutató billentyű-nyilakkal közvetlenül is lépegethetsz a filmek között, illetve egyszerre több filmkártyát is kinyithatsz, azokat tologatva elrendezheted. A lejátszás kezeléséhez vidd az egeret a film fölé...

Mozilla Firefox

Ajánlott böngészőnk
Kattints a képre!

Ajánlott böngészőnk - kattints a képre és töltsd le...

A leggyorsabb és
legbiztonságosabb böngésző.
Magyarul beszél és ingyenes.
Ráadásul mindent látni fogsz...

Töltsd le és installáld
pillanatok alatt!

Legfrissebb hozzászólások >>

Télvégi saláták
Imádom az almás feketeretek-salátát. Hetente megcsinálom, és a férjemmel együtt élvezzük, ...
Aranykönyves Júlia
Most tudtam meg, hogy Júlia meghalt 76 évesen. Nagyon szerettem a könyveit és az elképzeléseit...
A nagypénteki hal
Szerintem is butaság ez a nagypénteki ünnep. Akiknek ez fontos, azok megünneplik. Akiknek meg ne...
Illemhely-TUDOMÁNY
Ma már nemcsak Santa Monicában, hanem a tőlünk nyugatra lévő városok egy részében is elindu...
Az Állami lakótelep
Jó estét mindenkinek, remélem még működik ez az oldal, és olvassák is. Önökhöz képest e...
Búcsú Laci bácsitól
Most olvastam a réges-régen leírt sorokat Pesti László temetéséről. Annyira szép volt és m...
Szolnokon is "Kész a leltár"
Makón éltem át és örömmel a másfél órát vele a Hagymaházban.
Az Állami lakótelep
Még annyit szeretnék mondani, hogy néhai "LACI" bácsit természetesen jól ismertem, hiszen éde...
Az Állami lakótelep
Én csak most fedeztem fel ezt az oldalt, de remélem, hogy még ma is sokan olvassák. Én is a tel...
Búcsú Varga E. Árpádtól
Hihetetlenül szép képeket találtam a cikk végén lévő: "Egy kert képei" című linkből. Min...
Az Állami lakótelep
Üdvözlet Mindenkinek! Dévai Attila vagyok. Édesapám Dévai Dezső, netán ismerős vkinek az ő...
A nagypénteki hal
Szerintem nem jó ötlet, hogy nagypénteket ünnepnappá tették. Utána meg jön a szombat, ami ne...
Csillaggyerekek
Kedves Szabri, eltelt már 11 év, nem tudom eljut-e hozzád ez a pár sor, biztos vagyok benne, hog...
Az Állami lakótelep
Kedves volt Állami lakótelepiek! Nagyon megörültem, hogy végre , kicsit későn ugyan, de ráta...
Meddig tart a kullancsszezon?
Érden lakom mellettünk nincs erdő de kullancs van volt a kutyámba,most már mindenhol vannak kul...

Pesti kertek

Találkozás Pesti Lászlóval, a Népliget örökös főkertészével...

Kultur-dzsem

Állócsillag a pop és a rock határvidékének égboltján. Demjén Ferenc koncertjein ma is ugyanolyan frenetikus a hangulat, mint harminc évvel ezelőtt volt. Pedig "csak fújja a dalt". De ettől néha libabőrös lesz a hátunk. Máskor meg gyerekként fújjuk együtt a jólismert nótákat. Az ország legnépszerűbb Rózsija az idén első alkalommal Pestszentimrén ragadta magával újra élőben a közönséget...

Bővebben...
 

Képforgó

levendoil_ht.jpg