Pesti Zsibongó

Pestre készül a kubai Johnny Cash

A világhírű Buena Vista Social Club egyik utolsó élő csillaga, a cowboy-kalapjáról és speciális gitárjátékáról közismert Eliades Ochoa újra elhozta Budapestre a kubai zene leglényegét. Ezúttal saját zenekarával, a legjobb hagyományokat ötvöző Grupo Patriával lépett fel óriási sikerrel a két éve átadott, impozáns Pestszentimrei Sportkastélyban. A Buena Vista rajongói sem csalatkoztak, hiszen az album és a film legnépszerûbb dalai is felcsendültek.

Eliades Ochoa két védjegye: a gitár és a sombrero

Bár Eliades Ochoa volt a legfiatalabb a Buena Vista sztárjai között, de nem annyira fiatal, hogy ne lett volna már több évtizedes gyakorlata a tradicionális kubai népzene összes stílusában. Így nem véletlenül esett rá Ry Cooder amerikai gitáros választása, amikor egy világzenei lemez felvételére összetrombitálta a kubai son legjobb előadóit.

A címadó táncdal (vagyis danzón) a Buena Vista Social Club lett, emlékeztetve a huszadik század első felének népszerű havannai társasági klubjára, amelyben a lemez néhány idős muzsikusa is játszott egykoron. A klub neve azonban nemcsak az 1997-ben egy hét alatt felvett CD címe lett, hanem a World Circuit lemezkiadó márkája is, amely lemezek és turnék egész sorozatát indította el ugyanezen név alatt.

Az első lemez 1998-ban Grammy-díjas lett a tradicionális latin zene kategóriájában, de a sikersztori ezzel nem ért véget. 1999-ben Wim Wenders egész estés dokumentumfilmet készített a többnyire a feledés homályából előlépett, finom modorú idős muzsikusokról. A megkapóan szép film 2000-ben Oscar-jelölést kapott, a Buena Vista pedig jól csengő védjeggyé vált a benne szereplő kubai művészek részvételével készült számos egyéb produkció számára is.

Az utcáról a rádióba

A legendás öregurak mellett Ry Cooder aktív kubai muzsikusokat is beválasztott a produkcióba, közéjük tartozott az énekes-gitáros Eliades Ochoa.

Eliades Ochoa, a gitárvirtuóz trubadúr

Szegény sorsú, de zeneértő parasztcsaládba született 1946-ban, Santiago de Cuba tartomány egyik hegyi falujában. A szülei kiválóan játszottak a tres nevű hangszeren, Eliades hatévesen barkácsolt is magának egy ilyet. Tizenkét évesen már Santiago vörös lámpás negyedében gitározott, hogy ezzel támogassa a családját. Az iskolából kimaradva az élet iskoláját járta ki, és a zenét is a santiagói utcán tanulta meg. Tizenhét éves korában már profi zenészként alkalmazták egy rádiós népzenei műsorban.

A zenekar, amelyben játszott, a Trinchera Agraria nevet viselte, és a műsorán son, guaracha és guajira stílusú dalok szerepeltek. A rádiós zenekarban eltöltött hét év alatt Eliades kitanulta a műfaj csínját-bínját. Ezután a La Troba kvintetthez csatlakozott, majd a Quinteto Oriente és a Septeto Típico nevezetű formációkhoz. Közben bekapcsolódott a Trova Cubano nevű népzenei mozgalomba, és rendszeresen fellépett a tradicionális kubai zene fellegvárában, a santiagói Casa de la Trovában. (A kubai kulturális minisztérium által támogatott hely ma is nyitva áll minden nap délelőtt fél 11-től hajnali egyig-kettőig.)

1978-ban vette át Kuba legnépszerűbb bolerózenekarának, az 1939-ben alakult Cuarteto Patriának az irányítását, amellyel aztán bejárta a fél világot. Hozzánk is eljutottak – 2002-ben a Petőfi Csarnokban léptek fel nagy sikerrel. Az együttessel készült Ochoa Sublime Illusion című albuma is, amelyet 1999-ben Grammy-díjra jelöltek. A 2002-es Estoy Como Nunca (Better Than Ever) című albuma szintén Grammy-jelölésig jutott el.

Fájdalmasan fogynak

Néhány legendás Buena Vista klubtag a színpadon. Cowboy-kalapban Eliades Ochoa, mögötte a most elhunyt bőgős, Orlando Cachaíto Lopez, elöl Ibrahim Ferrer énekes-frontember, hátul jobbról szemüvegben Ry Cooder, az amerikai gitáros-producer

A Buena Vista Social Clubhoz köthető társulatok zenéjében nincs semmi „különleges" – de éppen ettől különlegesek. Úgy játsszák a kubai klasszikusok dalait, olyan autentikusan, ahogyan azt húsz vagy akár ötven évvel ezelőtt is tették. És játszanák is tovább, csak hát tudjuk, hogy a legendás együttes hány fontos tagját vesztette el az utóbbi években. 2009. február 9-én érkezett a szomorú hír, hogy 76 éves korában hosszú betegeskedés következményeképpen egy havannai kórházban elhunyt a Buena Vista Social Club „szívverésének" nevezett Orlando "Cachaíto" Lopez is. Lopez egy harminc nagybőgőst számláló zenészdinasztia sajnálatosan utolsó képviselője volt, aki az autentikus kubai zenén kívül a jazz és a klasszikus zene világában is otthonosan mozgott, világhírűvé azonban őt is a Buena Vista tette.

A veszteségek még inkább felértékelik az élő legendákkal való találkozások ritka alkalmait. Eliades Ochoával, az egyik legkiválóbb kubai gitárossal most a Grupo Patria együttes kíséretében találkozhatunk. Az együttes lényegében a Cuarteto Patria folytatása, azzal a különbséggel, hogy ebben már nem négyen, hanem heten muzsikálnak. „A gitárom ugyanaz, mint azelőtt. A hangom sem változott, a játékom pedig csak annyiban, hogy szélesebb zenei háttér van már mögötte” – nyilatkozta Ochoa tavaly Debrecenben.

A gitárjáról annyit, hogy a hagyományos hathúros gitárral ellentétben nyolc húrja van, ami úgy értendő, hogy a G és D húrt megkettőzte, és úgy hangolta, hogy a jellegzetes kubai tres nevezetű hangszerhez hasonlítson. Tres nélkül elképzelhetetlen a kubai son, amelyet Eliades „a fő fogásának” nevez. Speciális hangszere mellett Ochoa másik védjegye a híres cowboy-kalapja, amit kubai lévén ő persze sombrerónak hív, és a guajirókhoz, a paraszti gyökerekhez való kötődését jelképezi. „Én ma is guajiro vagyok” – mondja.

A kalapja meg a gitárjátéka miatt hasonlítják gyakran Johnny Cash-hez, az amerikai country-legendához. Egyébként Ochoa is nagyon laza fickó. A londoni Barbicanben adott koncertjén a ráadáshoz elfelejtette bevinni a gitárját. Mikor az egyik road előkerítette a hangszert, és Eliades végre hozzákezdhetett a játékhoz, ennyit mondott: „Érdekes, hogy mi mindent hoz magával az élet.”

Az a fantasztikus életörömet árasztó muzsika, amellyel Eliades Ochoa Budapestre érkezik, egész biztosan testi-lelki gyógyszerként hat majd a tavaszi fáradtságtól elgyengült szervezetünkre.

Fülbemászó dallamok, vérpezsdítő ritmusok, remek stílusérzékkel felépített szólók és olyan saját slágerek várnak ránk, mint például a Yiri, Yiri Bon vagy a Pintate, los labios Maria – nem utolsó sorban pedig a közismert Buena Vista-nóták és a film legnépszerűbb betétdala, a Chan-Chan, amelyet Ochoa együtt jegyzett az öreg Compay Segundóval.

• Pezsi-film: Ochoa a Sportkastélyban
• Eliades Ochoa válasza a hip-hopra

• Mindig honvágyam van - Eliades Ochoa interjú
• Kuba zenéi - hangszerei
• Demjén 2009

Támogatom a Pezsit...»
• Szászi Móni, a gegmesternő
• Kelta zene, ír sztepp
• Velencei Karnevál

Hozzászólások (13)

A hozzászólás-űrlap megjelenítése / elrejtése