Ugyanolyan sport, mint a többi |
Írta: Bogdán Éva | |
2009.03.06. | |
Avagy: miért kezdenek birkózni a lányok?
A növekvő iskolai erőszak láttán már nem is csodálkozunk annyira, hogy egyre több lány választja a küzdősportokat. A tatami után a birkózószőnyegen is megjelentek a kislányok. Ezek a sportágak nemcsak önvédelemre, hanem az önérzet, a személyiség megacélozására is kiválóan alkalmasak. Csak valahogy meg tudnánk végre szabadulni a "nőiességről" alkotott tévképzeteinktől! Odalent, a Sportkastély küzdőterén két kerek szőnyegen gyömöszölik egymást a lányok. Csak az erők és a technikák feszülnek egymásnak, nincs hajtépés, csípés, rúgás, karmolás. A pontozók mindent látnak, a küzdelem sportszerű. Négy ország 28 sportegyesületének birkózói mérik össze erejüket az idősebb Növényi Norbert tiszteletére kiírt tizedik női birkózó emlékversenyen. Az elnyerhető érmek és kupák már ott csillognak mindenki számára láthatóan egy asztalon. Ám a magyar lányok számára még ezeknél is nagyobb a tét, mivel a jó eredmény egyúttal a válogatott keretbe való bekerülést is jelentheti.
A lelátón a szülők, hozzátartozók drukkolnak. Szóba elegyedek egy barátságos házaspárral. - Miért birkózik a lányuk? - szegezem nekik a kérdést. - Mi csak azt akartuk, hogy valamilyen önvédelmi sportágat tanuljon, aztán ő választott. Igazából a barátnőjét utánozta, akit viszont a bátyja vitt le edzeni. Hát most már öt éve birkózik, le sem tudnánk beszélni róla - mondja az anyuka. - A vereség sem veszi el a kedvét - teszi hozzá a papa. - Tényleg nagyon harcias kis csaj lett belőle, amit én nem is bánok. De bocsánat, azt hiszem, most éppen ő következik - mondja, és már rohan is le a lépcsőn, talán azért, hogy közvetlenül a szőnyeg mellől buzdítsa a csemetéjét. - A sport tartást ad a lányoknak, és a birkózás is ugyanolyan sport, mint a többi - jegyzi meg később a lelátón egy fiatal nő. (Talán egy másik anyuka, netán egy versenyző? Nem is merem megkérdezni.) Olajozottan zajlik a Pestszentimrei Birkózó SE által rendezett egynapos verseny. Selejtezők, elődöntők, döntők. Felváltva lépnek a két szőnyegre a küzdőpárok a hat kategóriában. A legkisebbek alig többek 30 kilónál, a nagyobbak olykor igencsak anyányi méretekkel rendelkeznek.
"Testvérsport"
Egyszer csak észre veszek egy sudár, barna lányt, amint szinte királynői tartással vonul lefelé a küzdőtérről piros mezében. Inkább tornásznak vélném, vagy táncosnak, netán kosarasnak. De birkózónak semmiképp. Valószínűleg a bírák is így vélekedhettek, mert kipontozták. Most már tényleg kíváncsi vagyok, hogy mit keres itt ez a szép leány. Oláh Bianka 14 éves, az Érdi Spartacus versenyzője (- 57 kg, serdülő): Délceg Emese 12 éves (+ 50 kg, diák): Hát megint innét fúj a szél. A fiútestvérek felől. Ekkor megszólal a 10 éves Gergely Csilla is: - Én egy éve birkózom, önvédelem céljából. Nekem is az öcsém kezdett birkózni járni, végignéztem egy edzést, és úgy gondoltam, hogy ez nekem is jó lesz. Az osztálytársaim nem hiszik el, hogy birkózom, csúfolnak, azt mondják, hogy én egy hangyát sem tudok eltaposni. - És tusoltál már? - kérdezem mosolyogva. Természetesen nem a zuhanyozóra, hanem a kétvállas tusra gondolva. - Igen, ezen a versenyen is. Itt harmadik lettem. Voltam már második is, és párszor kikaptam, meg is sérültem, de nem bántam meg. Nem félek. A szépen serdülő Biankának viszont vannak félelmei: - Tehát mégsem egy hete kezdted? - Tavaly márciusban megpróbáltam a sumót. Egy ötven-plusz verseny volt, szóval ötventől felfelé. Háromszor győztem, egyszer kikaptam, de az a lány 80 kilós volt. Őt a Délceg Emese megverte, Emesét meg én vertem meg. Életem első edzése ez a sumo verseny volt, és első lettem. És Érd kiváló sportolója oklevelet kaptam érte. Kiderül, hogy Emese pedig Érd kiemelkedő sportolója lett a sumoversenynek köszönhetően. Úgy látszik, hogy ez a beszélgetés végül Biankát is optimistábbra hangolta, mert így búcsúzott: - Azért is folytatni fogom, hogy bebizonyítsam Boldizsárnak, az osztálytársamnak, aki 8 éve birkózik, hogy nemcsak ő képes erre.
Egy technikás kislány
Szenttamási Noémi szintén 12 éves, de súlyban épp feleakkora, mint a vele egykorú Emese. A hatodikos kislány a Pestszentimrei Birkózó SE versenyzője, Kapitány István egyik legeredményesebb tanítványa. Kétszer nyert már diákolimpiát, és most sem talált legyőzőre a saját kategóriájában. Sőt a serdülők mezőnyében is elindult, így az aranyérme mellé begyűjtött még egy bronzot is. Mi több, a Növényi Norbert által felajánlott különdíjat is ő kapta - mint a legtechnikásabb versenyző. - Sportoltál valami mást is? - kérdezem az ügyes mozgású lánykát. - Igen, öt évig szertornáztam, a talaj volt a kedvencem. Aztán az öcsémet levitték hatéves korában birkózni, én is megnéztem, és megtetszett. Akkor 9 éves voltam, és azonnal mentem én is. Mi Gyálon lakunk, ahol én az Ady Endre általános iskolába járok, birkózni viszont az imrei Adyba. Most már negyedik éve. A két húgom szertornázik, mi meg az öcsémmel birkózunk, néha otthon is. Mivel Noémi a legidősebb és a legerősebb közöttük, természetesen megvan a tekintélye is. És az iskolában? - Én vagyok az évfolyamon az egyetlen, aki birkózik. Az osztályban nagy szemekkel néznek rám a többiek, főleg a fiúk. Fel nem néznek rám érte, de ki sem nevetnek. Az osztályfőnöknek tetszik. - Miért pont a birkózás? Az önvédelem miatt? - Nem. Ez egy sport. Apukám is birkózott 18 éven keresztül. - Mivel jár ez a sport? - Heti háromszor másfél órát edzek a PBSE-nél, ezenkívül otthon sokat kell erősítenem, és hogy kondiban legyek, kijárok futni apuval. 31 kiló vagyok, hízni is kellene 34 kilóra a diákolimpiára. Sokat eszem, bár nem látszik meg rajtam, mert sokat mozgok. A tanulást sem hanyagolom el. Eddig még csak 4-eseim és 5-öseim vannak. - Mik a terveid? - Az olimpiára szeretnék kijutni. Ez igen! Akinek nincsenek gyerekkori álmai, abból nem is lesz semmi felnőttkorában. És az álmai mellett amilyen fegyelmezett is ez a kislány, akár a felnőtt olimpiát is kinézem belőle.
Az önbizalom sportja
Pár évvel ezelőtt Németországban kifejlesztettek egy programot az iskolai erőszak megelőzésére. A dolog lényege az önbizalom erősítése volt, amelyet tanári felügyelet mellett, iskolai órákon gyakoroltak a gyerekek. A legtöbb önbizalomerősítő órán külön vettek részt a fiúk és a lányok, mivel az agresszivitás 2 és fél éves kortól kezdve eltérően fejlődik ki a nemekben. A fiúk kiélik az agresszivitásukat, a lányok pedig elnyomják. Gyermekkorban, tíz-tizenkét éves korukig a lányok fizikailag semmivel sem gyengébbek a fiúknál, de arra tanítják őket, hogy ők gyengék, tehetetlenek, nem tudják megvédeni magukat. A fiúknál pont fordított a helyzet. A szülők nyíltan vagy titokban, de általában büszkék verekedős fiacskájukra, sőt még buzdítják is őt az agresszióra, és túl későn kapnak észbe, hogy ezzel mennyit ártottak a gyerek személyiségfejlődésének. Van mégis néhány kapcsolódási pont, ahol a fiúk és a lányok együtt vesznek részt az önbizalomfejlesztő tréningen. Ezek egyike a birkózás.
A szabályok:Két gyerek térdel egymással szemben a szőnyegre. A küzdelem a sumo birkózáshoz hasonlít. A cél, hogy az ellenfélnek legalább egy testrészét kitolják a játéktérből. Harapni, rúgni, durváskodni, csiklandozni tilos. A tiszta fiú- és lánypárbajok mellett vannak vegyespárbajok is, és ezek a legizgalmasabbak. A lányok általában ugyannyiszor győznek, mint a fiúk. Ezen először elcsodálkoznak, majd úgy felbuzdulnak, mintha szárnyakat kaptak volna. Öntudatosabbak és magabiztosabbak lesznek még azok a lányok is, akik nem győztek. A fiúk viszont rögtön elbizonytalanodnak, egyesek ledöbbennek, mások gúnyolni kezdik az éppen vesztes fiút. Ezek persze a következő menetekben még többször veszítenek, a lányok pedig egyre több elismerést szereznek, egyenrangú partnerekké válnak.Az azonos nemű csoportokban is érdekes változások zajlanak le. A fiúk számára komoly kihívás megtanulni, hogyan kell sportszerűen elfogadni a küzdelem eredményét. Azt, hogy a győztesnek nincs joga lenézni az ellenfelét, a vesztesnek viszont szitkozódás és későbbi bosszúállás nélkül elfogadni a vereséget. Mindennek a szőnyegen kell megtörténnie, és csakis ott. A lányok a kezdeti idegenkedés után egyre inkább örömüket lelik a birkózásban és abban, hogy közvetlen kapcsolatba kerülnek a saját testi erejükkel. Azt is megtanulják, hogy egy kis karcolás nem a világ vége. Ahogy a fiúk is a saját bőrükön tapasztalják meg, hogy a számítógépes játékokkal ellentétben bizonyos dolgok valóban fájdalmat okoznak. A túlzott félelem és a túlzott agresszió a tapasztalatok fényében kiegyensúlyozódik. És nem utolsó sorban a gyerekek megtanulják, hogy a test test elleni küzdelem lehet szórakoztató, ugyanakkor fair és tisztességes is.
Utóirat Kapcsolódó cikkek
E-mailben elküldöm
Olvasta: 6881 Hozzászólások (1)
Szólj hozzá Te is!
|
< Előző cikk | Következő cikk > |
---|
Blogger kameránk szemüvegén keresztül >>
Egy már nyitott kártya mellett, a balra és jobbra mutató billentyű-nyilakkal közvetlenül is lépegethetsz a filmek között, illetve egyszerre több filmkártyát is kinyithatsz, azokat tologatva elrendezheted. A lejátszás kezeléséhez vidd az egeret a film fölé...
Mozi-cikkek filmjeinkről...
Télvégi saláták |
Aranykönyves Júlia |
A nagypénteki hal |
Illemhely-TUDOMÁNY |
Az Állami lakótelep |
Búcsú Laci bácsitól |
Szolnokon is "Kész a leltár" |
Az Állami lakótelep |
Ajánlott böngészőnk
Kattints a képre!
A leggyorsabb és
legbiztonságosabb böngésző.
Magyarul beszél és ingyenes.
Ráadásul mindent látni fogsz...
Töltsd le és installáld
pillanatok alatt!
Pezsi blogger kamera >>
Pezsi Tipp!
Egy már nyitott kártya mellett, a balra és jobbra mutató billentyű-nyilakkal közvetlenül is lépegethetsz a filmek között, illetve egyszerre több filmkártyát is kinyithatsz, azokat tologatva elrendezheted. A lejátszás kezeléséhez vidd az egeret a film fölé...