Pesti Zsibongó

2017. október 21. szombat
Szövegméret
  • Increase font size
  • Default font size
  • Decrease font size
Tóth Vera
Írta: Bogdán Éva   
Tóth Vera, a díva
A díva

Kész díva, uralja a színpadot, árad belőle a szépség. És ahogy Soma is mondta öt évvel ezelőtt - az ember alig várja a pillanatot, hogy kinyissa a száját, és az a fénylő hang kjöjjön belőle. Pedig a 19 éves lány akkor még csak az első Megasztár-vetélkedő egyik ígérete volt. De a közönség csalhatatlanul felismerte benne az óriási tehetséget, és Tóth Veronika lett „az év hangja”. Azóta megjelent három lemeze, és a képernyőn is feltűnik néha. A hangja ugyanúgy, vagy még fényesebben csillog, de közben letisztult, tele van érzelemmel. Vajon öt év után visszatekintve mit jelentett számára a Megasztár. És mi történt vele azóta? Egyáltalán - mire elég a tehetség ma Magyarországon?

 

Megkönnyítette az életedet a győzelem?

Nekem az a kiugrási pont volt, a lehetőség, amellyel élnem kellett. És az egészet úgy kellett végigélnem, hogy mindent a helyén kezeljek, hogy teljesítsek. Ez nem mindenkinek sikerült, nekem igen. Nagyon jó emberek vettek körül, persze voltak olyanok is, akik nem voltak olyan jó emberek, ezek lemorzsolódtak. Ez is hozzátartozik a tapasztalatokhoz. Mindenféle éri az embert egy ilyen időszakban.

A Megasztár olyan volt, mint egy mesterkurzus, amiben rengeteget tanultunk, fejlődtünk. És a hirtelen jött népszerűség kezelését is meg kellett tanulni. A sikert is ugyanolyan nehéz kezelni, mint a kudarcot. Itt voltak sikerek és kudarcok is, és tényleg nagyon nagy dózisban kaptunk hideget-meleget. Ráadásul a szakmát is megosztotta a Megasztár. De nagyon sokan szerettek minket. A gyerekek nem mentek szórakozni szombaton, mert nézték a műsort. Az emberek régóta vágytak már rá, hogy valamilyen hiteles dolgot kapjanak a tévéből. Minket nem „csináltak meg”, nem voltunk mesterkélten megformázva. Mi a hétköznapi emberek közül érkeztünk, természetes arccal, természetes testtel. Ezt szerette és jól fogadta a közönség.

Miután megszerettek és ismernek, könnyebb vagy nehezebb lett a dolgod? Végül is akkor az esélytelenek nyugalmával kezdtétek, ma meg már van mit veszíteni egy esetleges kudarccal, nem?

Hát nem egyszerű. Az igazi nagy dolog a verseny után kezdődött. Megtartani a hitelességet, hogy úgy kössél kompromisszumokat, hogy közben neked is jusson, és ne kelljen úgy érezned esténként, hogy eladtad a lelked.

Tóth Vera  mosolya a Hírességek Mosoly Falán
Tényleg jó kedélyű lány. Nem csoda, hogy a mosolyát megörökítették a Hírességek Mosoly Falán

Ma is minden nap egy megpróbáltatás. Úgy vagyunk, mint a taxisok – vagy rá tudsz kattintatni a címekre, vagy elveszik előled. Tehát adottak a lehetőségek, de mindig nagyon résen kell lenni, hogy az embernek legyen munkája, hogy abból tudjon megélni, amit szeret, amit annak idején célul tűzött maga elé. Ugyanakkor akik énekléssel foglalkoznak, azok picit érzékenyebbek is. Nehéz nekünk üzleti aggyal gondolkodni, illetve az üzletembereket kezelni. Mi szeretnénk elmerülni az álomvilágunkban, és kiénekelni magunkból azt, amit ott felfedeztünk, és baromira nem szeretnénk a szakmának ezzel a részével foglalkozni. De Magyarországon nehéz kialakítani egy imázst, és nem mindenkinek adatik meg, hogy legyen egy menedzsere. Vannak olyan zenekarok és énekesek, akik rendszeresen maguktól mennek be a rádiókba, maguk fizetik a videoklipjeiket, mint például én is. Van egy segítőm, aki a fellépéseimet szervezi, nekem bizalmasom, második apukám, de arra nincs ember, hogy házaljon a dalaimmal és megfűzze a rádiókat, hogy játsszák őket. Ezért is indították el Presser Gáborék a Magyar Dal Napja kezdeményezést, hogy magyar dalokat is játsszanak a rádiók. A zenetévék a nyugatot majmolják, a rádiók is jobbára külföldi dalokat játszanak, maximum 20 százalékban játszanak magyar dalokat, de van, amelyiknél 5 százalék vagy nulla az arány. Ez a legnagyobb problémánk, hogy semmilyen felület nincs, ahol meg tudnánk magunkat mutatni.

A másik – hát folyamatosan jön az utánpótlás. Kicsi a szakma, rengetegen vagyunk énekesek. De meg kell mondanom, hogy sok olyan embert látni ebben a magyar médiavilágban, akiket nem értünk. Ezek azok, akik a „celeb”, titulust érdemelték ki maguknak. Amerikában ez egyébként a ciki sztár kategóriának számít. Nálunk meg ők a hírességek. Mintha egy kaptafára vennék, mondjuk, a Psota Irént és a Való Világból valakit. Amikor azt mondják rám, hogy celeb vagyok, ezt én sértésnek érzem.

Teljes joggal. De ahogyan a márciusi Glamour Women of the Year díjátadón is kiderült, vannak azért jó énekesnőink is. A szoros versenyben te a „döntősök” közé kerültél. Melyik kolléganőddel vagy a legjobb viszonyban? (A húgodat leszámítva persze.)

A Rúzsa Magdival, egyértelműen.

Mindketten 1985-ben születtetek, megnyertétek a Megasztárt. Mi az még, ami közös bennetek?

Nagyon jól kiegészítjük egymást, és mindketten pozitív értelemben véve vagyunk őrültek. Nem akarok nagy szavakat használni, de picit művészlelkek vagyunk. Filozofálgatunk, szeretjük kihámozgatni a dolgokat. Magdival ez nagyon megy. Aztán van, amikor fél óráig csak röhögünk. Nagyon jópofa, természetes lány, jó humora van. Én sem panaszkodom, mindketten fogékonyak vagyunk a hülyeségre. Tavaly karácsonykor találtunk rá így egymásra, amikor meghívtak minket vendégnek a Megasztárba. Volt egy este, amit együtt eltöltve rájöttünk, hogy megbízhatunk egymásban. Nem járunk azóta sem sülve-főve együtt, de kéthetente egyszer biztos összefutunk. Múltkor is elmentünk vásárolni, beültünk kávézni, eltöltöttünk együtt egy jó napot, és rendesen felfrissültünk tőle. Nagyon jó hatású a természetessége. Ő is vidéki lány, hasonlóan egyszerű, mint én, hasonló felfogással, őt sem érdekli a nagy felhajtás. Szereti ő is a szép ékszereket, imádja a márkákat, ugyanúgy, mint én, szeretjük órákig a kirakatokat nézegetni, hogy de jó lenne ez vagy az. Hát nők vagyunk, tetszik a csili-vili. De bármilyen felhajtás, hogy fotózkodjunk, meg pózoljunk, meg állandóan szerepeljünk a kameráknak – azt már nem. Arra egyikünk sem hajlik, hogy ezt véresen komolyan vegyük, hogy megvesszünk azért, hogy megjelenjen rólunk valami az újságban.

Abban mindenki egyetért, hogy lenyűgöző a hanganyagod. Szerintem ilyen gyönyörűen kitartott és érzelemteljesen megformált hangokat csak Demjéntől hallhattunk.

Ó a Demjén, ő állati!

Az ilyen hangtól átfut a hátunkon a hideg. Nagy pályát, életművet lehet rá alapítani. Tudatában vagy ennek? Van-e amit visszautasítasz, amit nem szívesen énekelsz el? Egyáltalán hogyan próbálsz átlátni a napi népszerűségen?
Ragyogó szépség
Ragyogó hang...

Én úgy gondolom, hogy az életem és ahogy alakul a sorsom, az egyértelművé teszi azt, hogy én nem szeretnék egyperces előadó lenni. Azt szeretném, hogy ha megélem, ötven év múlva olyan énekművész legyek, aki letett valamit az asztalra. Tényleg szeretnék maradandót alkotni. Most itt nagyon nehéz ilyet csinálni. Megint visszatérek a Magyar Dal Napjára, ami pontosan erről szól. Hogy tudjunk valami maradandót alkotni, hogy ne vesszünk el a hiteltelenségben, a felszínességben, ami ellepte a világot, a felületes hülyeségben, ami folyamatosan jelen van. És a közönségünk próbáljon kicsit arra összpontosítani, hogy vannak itt olyan előadók Magyarországon, akik többre törekszenek, csak nincs lehetőségük a kibontakozásra mostanában.

A retró még megy, meg a régi slágerek, Máté Péter, Cserháti Zsuzsa. De igazából senkinek nem az a célja, hogy belebújjon egy régi előadónak a bőrébe. Nekem sem ez a célom. Itt van például a Csináljuk a fesztivált, amit imádok, de meg kell, hogy értsenek, hogy nekem is van egy zeném, amit közvetíteni szeretnék az emberek felé.

Milyen zene ez, és mire vagy büszke az eddigi munkáid közül?

Amit szintén nem promotáltak túl, de például a harmadik lemezemre nagyon büszke vagyok, mert annak szinte minden dalában közreműködtem mint szerző. Soha nem gondoltam volna, hogy én is fogok dalt szerezni, hogy lesznek ötleteim, tehát amit csodálok másokban. Olyan csodálatos érzés volt, amikor megjöttek ezek az impulzusok, amikor megkaptam az ihletet, és a dalok és szövegek folyamatosan folytak ki belőlem. Egyszerűen nem ismertem magamra. Az ember felfedezi, hogy mennyi új dolog van, amiből tanulhat. Ez mérföldkő lett az életemben. És olyan jó meghallgatni újra és újra, hogy akkor épp mit éreztem, mert a lelkem van benne azokban a dalokban.

Tényleg nagyon személyeseknek tűnnek a dalaid, holott mindegyik társszerzőkkel készült.

Így van. Mi ezt olyan baráti szinten csináljuk.

Sokan mondják, hogy a „Boldogtalan” a „Miért pont ő” folytatása. Van ebben némi igazság?

Valamilyen szinten igen. Bár nem volt tudatos, de a sors mutatja, hogy ennek így kellett lenni.

Sok ember számára ismerős érzésekről szól mind a két dal. És a te előadásodban olyan szívszorítóan, hogy tényleg telibe találja a szíveket.

Igen, az érzelgősség nekem nagyon megy. Minden, ami a szenvedésből jön, a szerelmi bánat is ilyen.

És a féltékenységet is ismered?

Persze. Akkor ért véget a kapcsolatom, ebből jött a fő impulzus.

Ez letört vagy inkább erőt merítettél belőle?

Erőt, abszolút. Önmagam megértéséhez is sokat segített – hogy megismerjem, hogy ki is az Tóth Vera. És most, huszonnégy éves koromban érzem azt, hogy jelen pillanatban minden oké, minden rendben.

Reméljük, hogy ebből a Tóth Verából minél többet meg fogsz nekünk mutatni.

Ezen vagyok...


Koltaival
Nagyításhoz kattints a képre!
Vajon mire elég a tehetség ma Magyarországon? Verával beszélgetve ez a kérdés marad nyitva bennem...
Utózönge

 

 

Tudósítónk jelenti Bókay-kert, 2009. szeptember 5.

Tóth Vera a 2004-es év hangja

Pár nappal a beszélgetésünk után Vera a pestszentlőrinci Szeptember Fesztiválon lépett színpadra. Amolyan fél-playback koncert volt, tehát felvételről szólt a kísérőzene, de énekesnőnk egyszál magában is képes volt az ujja köré csavarni a Bókay-kert teljesen heterogén, jövő-menő közönségét. Hát igen, ez az a hang, amely szinte mindenkinek bejön. Selymes, fényes, és éppen a magasságokban tud beerősíteni. Vera megengedheti magának, hogy Cserháti Zsuzsát vagy Kovács Katit énekeljen anélkül, hogy hiányérzetünk maradna utána. Sőt ezúttal újdonságként Freddie Mercury is felkerült az énekesnő repertoárjára. Nem véletlenül. Akik augusztusban ott voltak a Margitszigeten a legendás énekes emlékkoncertjén, azt mondják, hogy Szóka Júlia mellett Vera volt a Queen-dalok legcsodálatosabb tolmácsolója.

A Bókay-kertben is tapasztalhattuk, hogy már a mélyebb lágékban is egyre határozottabb a megszólalása – talán egyetlen jótékony hatásaként bizonyos átdorbézolt éjszakáknak. És bár többször célzott rá, hogy előző éjjel is hajnali négyig bulizott, ám ez nemhogy a hangján, de a kedélyén sem látszott meg. Fesztelenül csevegve hidalta át a számok közötti szüneteket, bájos öniróniával utalt a fölös kilogrammjaira, és még arra is volt ereje, hogy szellemes riposztba bonyolódjon az egyik kissé kapatos rajongójával. Sőt akkor sem jött zavarba, amikor saját nagy slágere, a Miért pont ő után a közönség a „folytatást” követelte. Csakhogy nyilvánvalónak látszott, hogy a Boldogtalan zenekari kíséretének felvételét nem hozta magával Vera. De a közönségnek sem akart csalódást okozni, ezért a ráadásban elénekelte a dalt kíséret nélkül. Mert ő ezt is megengedheti magának.

Kapcsolódó cikkek
Olvasta: 15862
Hozzászólások (2)Add Comment
...
Írta: fittfor2, 2010.02.25. 11:18
Minden tiszteletem Verának, de rosszul vagyok attól, hogy a bulvár már megint egy nagy lufival kapta fel a nevét. Hogy Las Vegasban énekelt! Ha egy magyar sztár vagy egy sztárolandó akárki elmegy nyaralni valahova, és a fürdőszobában énekel, már azt is világszámként tálalják. A múlt héten az volt a szenzáció, hogy Vera Las Vegasban lépett fel, meg hogy részt vett egy igazi vegasi show-n. Valójában nézőként vett részt a show-n, és egy házibulin énekelt. Persze a hangja miatt akár a Caesars Palace-ban is felléphetne a Céline Dionnal, és az tényleg szenzációs volna. De ez a habverés annyira szánalmas.
...
Írta: janika, 2010.05.25. 16:49
Jó az utolsó kérdés - Mire elég a tehetség ma Magyarországon? Szerintem Vera még mindig nincs a helyén. Hiába szeretne maradandót alkotni. Akik a közelében vannak, azok (tisztelet a kivételnek) csak kihasználják. És nincs lehetősége megválasztani azokat a társakat, akikkel valóban maradandót alkothatna. A zenebizniszben is ugyanaz a helyzet, mint az élet egyéb területein. Nem a minőség számít a kasszánál, mert ott a tisztességtelenül beelőzők nyúlnak le mindent. Hát ezért vagyunk mi válságban.

Nem kéne tovább megalkudni, és elvtelen kompromisszumokat kötni alamizsnákért. A tehetségeseknek kéne összefogni, és elküldeni a francba az élősdi senkiket. Mindjárt jobban állnánk mindenütt.

Szólj hozzá Te is!
kisebb | nagyobb szövegmező

busy
 
< Előző cikk   Következő cikk >
Ajánló

Boros Csaba: Sose ébressz fel

Republic, Győr - 2009
>> Véresen komolyan gondolták – Boros Csaba interjú

Élt 27 évet

Amy Winehouse

Kattints sorban a képekre!

Pezsi Tipp!
A kis képekből megnyíló cikk-kártyákon, hogy követhesd e rövid kis 27 esztendőt, klikkelj az elsőre, majd a számítógép billentyűjének nyílgombjával lépegess előre (a nyílgombbal visszafelé is haladhatsz). Egyszerre több kép is kinyitható, ekkor külön-külön klikkelendők és azok az egérrel vonszolva tetszőleges pozícióban elrendezhetők (kártyázás). Bezáráshoz kattints a képre, vagy csak simán 'Esc'...

Cikkajánló

 

REPUBLIC: Pozitív élmények sorozatban

Koncert-benyomások egy 15 perces filmetűddel...

 

A bor csodája

Zelnik József A NAGY SZERTARTÁS című megkerülhetetlen kötete, mely egy mély titkot is feltár...

 

Kepes András iskolái

Egy vérbeli újságíró szellemes önvallomása. Lehet tanulni tőle...

 

Libasültek

Márton-napra és azután...

 

Sütőtökszezon

A sütőtök a legolcsóbb téli vitaminforrásunk, de ha mindig sült tök formájában fogyasztjuk, hamar rá lehet unni...

 

Tök jó!

Sima vagy rücskös, kolbász vagy bunkó, repülő csészealj? Mindegyik tök, és mégis tök más...

 

Itt a világvége...

A világvége illemtana. Kell ez nekünk? A Meszlényi könyv kritikája...

 

Kelta zene, ír sztepp

Mi ez a tánc, fiatalok? Az 1994-es Eurovíziós fesztivál legnagyobb szenzációja...

 

Kisfarsangolunk

A hagyományos ünneprend szerint három farsangos időszakunk van: a kicsi, a nagy meg a zöld...

 

Ne köpd ki a szőlőmagot

A szőlőszem csodáit nagyrészt még ma is titok fedi...

Legfrissebb hozzászólások >>

Csonka fórum a Dagály jövőjéről
Ez az egykori légifelvétel magáért beszél. Nem kellett volna lerombolni a Dagály Fürdőt! A b...
Napjaid gyümölcse
Érdekes. Eddig ebből az általános nézőpontból még nem tekintettem Bellow-ra. Mindig inkább ...
Az Állami lakótelep
Hát nem is értem,hogy miért csak most kerestem rá! Ott születtem,és talán az utolsók közöt...
Alábecsült kincsünk: a pesti Dagály fürdő
Gratulálok! Remek összeállítás, klassz képek.
Savanyú káposztából - változatosan
Vendégvárónak is kitűnő! Mi eleve imádjuk a savanyú káposztás palacsintát, amelynek a töl...
Az Állami lakótelep
99/4 ben laktam 1956 ig. Nagyapam (Simonffy Andras) ott lakot az elso napoktol. Sajnalom hogy lebont...
Kísértet járja be Európát
Valóban ilyen nagyszerű dolgok kiagyalására jött létre ez a nagy "ejrópai" álom? Nyilván ez...
Kísértet járja be Európát
És bizony a szabályozás (most éppen süti tárgyában) megint az Európai Unió jól fizetett hi...

Kapcsolódó cikkek

Mozilla Firefox

Ajánlott böngészőnk
Kattints a képre!

Ajánlott böngészőnk - kattints a képre és töltsd le...

A leggyorsabb és
legbiztonságosabb böngésző.
Magyarul beszél és ingyenes.
Ráadásul mindent látni fogsz...

Töltsd le és installáld
pillanatok alatt!