Pesti Zsibongó

Aki nem jut el a koncertre, megnézheti filmen

Koncert után türelmesen állja az autogrammért sorbanálló szülők és csemetéik ostromát a Rózsa Művelődési Házban. Kedvesen cseveg a kicsikkel, kérdéseket tesz fel nekik. – Testvérek vagytok? Hogy hívnak? Hány éves vagy? Ti barátnők vagytok? – De fényképet az istenért sem enged csináltatni. Teljesen megértem. Egy komplett, egyszemélyes showműsor és egy teljes órányi bájcsevej után melyik színésznő hagyná még lefotóztatni magát úgy negyvenen felül?

Egy fiatalos nagymama, akinek három generáció nőtt fel a gyerekdalain. Októberben, a hatvanhetedik (te jó ég!) születésnapjának táján mutatták be az előadásaiból készített „filmkoncertet”. A művésznő férje, Rózsa János által rendezett Csiribiri igazi családi mozi. Bár úgy hallom, hogy a tizen-huszonévesek szülők nélkül látogatják, és közben már ők is a gyerekkorukról nosztalgiáznak.

1973-ban jelent meg Halász Judit első énekes lemeze (Kép a tükörben), amit még tizennyolc követett. Közben számtalanszor végigturnézta az országot. Bár az ő esetében turnék helyett inkább sokezer egyedi koncertről beszélhetünk. Hiszen Halász Juditnak mindig ott volt a Vígszínház is, meg a tévé, meg a filmezés. A Kossuth-díjas színésznő közel negyven filmben szerepelt, emellett még a UNICEF jószolgálati nagyköveteként is tevékenykedett a gyerekek jogaiért.

Mintha ez a sok feladat is segített volna, hogy megőrizd a rugalmasságodat. Egyszerűen el nem lehet hinni az életkorodat – szólítom meg őszintén.

Amikor mi főiskolások voltunk, akkor megtanultuk azt – legalábbis az én osztályom valószínűleg megtanulta –, hogy az embernek a fizikuma egy munkaeszköz. Nagyon kell rá vigyázni, hogy kitartson. És ki hogyan, mennyire vigyázott rá, az később derült ki. Ez egy természetes életformává vált. A színészet teljes fizikumot kíván.

Mégis vannak, akik eléggé lestrapálják magukat.

Van olyan kolléganőm, aki huszonöt évvel ezelőtt a mamámat játszotta egy filmben, és öt évvel volt fiatalabb nálam. Egy Kossuth-díjas, nagy színésznő. Ez nyilván alkat kérdése is. Ráadásul akiről beszéltem, egy gyönyörű fiatal nő volt, és úgy alakult az élete – nem tudom miért –, hogy olyanná vált. Ma is rengeteget dolgozik.

Az is nagy kérdés, hogy hogyan kap egy színésznő 40 felett feladatokat. Nem?

Azok könnyebben kapnak feladatokat, akik gyorsabban megöregszenek. Borzasztó kevés a középkorú szerep. Van viszont öregasszony, meg nagymama.

Molnár Piroska elég korán megkapta ezeket a szerepeket...

Ő egy karakter, ahogy a Pogány Jutka is, aki kislányokat játszott.

A szép nőknek talán a legnehezebb, hiszen a szépség elmúlik.

A szépségre nem lehet építeni. De visszatérve a kérdésre: Azt hiszem, hogy 40 éves korára, ha olyan közegben van az ember, ahol bíznak benne, akkor tulajdonképpen mindent eljátszhat. Ma vannak olyan kolléganőim, akik ötven fele járnak, de harmincnak sem néznek ki.

Halász Judit majdhogynem kortalansága a gyerekkoncertjein mérhető le. Az a jó adag kislányos báj, amellyel indult, évtizedekig kitartott. És talán az a sok szeretet, meg az a gazdag, életre szóló útravaló, amit a megzenésített versekkel sikerült átadnia a mindenkori gyerekeknek, mintha most visszafelé is sugározna.
Judit koncertjein rendesen él a nézőtér. A gyerekek otthonosan érzik magukat, nyüzsögnek, zajonganak. A figyelmesebbek tátott szájjal hallgatják, vagy lelkesen válaszolgatnak a művésznőnek, és persze együtt mozognak és énekelnek vele. Valahogy mindig remek a hangulat.
Arra gondolok, hogy milyen jó dolga lehet az unokáinak. Tamás fia ugyanis, akinek annak idején a Mirr-Murr kalandjait mesélte a tévében, időközben három kisfiú boldog nagymamájává tette Halász Juditot. (2004 októberében született Félix Sámuel, 2006 áprilisában Max, 2008 januárjában pedig a kis Leo.)

Egy fiatalos nagymama

Nálunk mindig fiúk születnek... – mosolyog Judit. – Sokáig nem voltak itthon, mert a fiam Amerikában dolgozott. Természetesen minden lemezem megvolt nekik. Mióta meg visszaköltöztek, úgy jönnek hozzám, mint egy nagymamához. Vagy mi megyünk hozzájuk, ahányszor szükségük van ránk, vagy a másik nagyszülőkre. Három gyerekkel nagyon nehéz, amikor még ilyen picik. Ilyenkor még nagyon számít a korkülönbség.

De néha beugranak a nagyik?

Ha időben szólnak, akkor igen. Voltunk síelni a legnagyobbik unokánkkal, és beraktuk a síiskolába, és nagyon élveztük, hogy egy egész hetet lehettünk együtt. Persze nem minden este érünk rá, mert azért még mi is aktívak vagyunk a férjemmel. És ha van megvalósítandó munkánk, akkor azzal nagyon el vagyunk foglalva. Velünk nem olyan egyszerű, mint egy átlagos nagymamával és nagypapával.

A nagymamaságból nem lehet kijönni?

Borzasztó nagy öröm. Az ember újra élheti azt, amit a húszas éveiben nem is tudott átélni igazán, mert még a saját élete sem volt kész. Akkor az ember még a saját életének és a munkájának felépítésére gondol. De mikor már nagymama lesz, akkor már csak a gyerekek felépítésére kell gondolni.

Viszlát...

• Lírai melegség korhatár nélkül
• Tisztelem a testemet
• Céklakoma
• Zeneünnep
• Szászi Móni, a gegmesternő
• Zorán
• Szereted Koltait?
• Szeretnék maradandót alkotni
• Gólyalábas lovasoktól a 4 for Dance-ig
• Zenés irodalomóra

Hozzászólások (0)

A hozzászólás-űrlap megjelenítése / elrejtése