Pesti Zsibongó

Kell ez nekünk?

Érdeklődéssel vettem kézbe Meszlényi Attila A világvége illemtana – Túlélőkönyv című, 2008-ban megjelent művét. Tettem mindezt, mert – bár polihisztor szerzőjéről barátomtól már hallottam – a könyv címének szavai irritáltak. Hogyan lehet a világvége eseményeinek illemtana? Ki mer – akar? – ilyenkor túlélni? Kíváncsi lettem, és belelapoztam.

Majd végigolvastam, ugyanis az irritáció olyan fokú lett, hogy időnként elcsodálkoztam: Meddig lehet a leírtakat még fokozni? Olykor meg bosszankodtam is. Mert ez az írás a környezetéért aggódó olyan állampolgár eszmerendszere, aki a felvetett problémákra válaszokat is akar, mer adni. Egy aggódó lélek kiáltása és – pro vagy kontra – olyan hülyeséggyűjtemény is egyben, amely véresen komoly. A világ konzumfogyasztó embermasszája gondolattalan környezetkárosítóiról van szó, a jóléti világ polgárairól. Tetszik vagy nem – rólunk! Életünkről, viszonyainkról, gondolatainkról. Mindarról, amit az EMBER tesz, okoz. Tudatosan vagy tudattalanul, öntudatlanul. Ki-ki választása(?!) szerint.

2009 őszén ment a mozikban egy angol filmutópia: „A hülyeség kora". Ebben a jelen környezeti ártalmainak utóhatásaként egy élhetetlen bolygó képe, a Föld jövőképe tárult elénk. A filmmel ellentétben Meszlényi nem vázol fel jövőképet, csak leírja az általa károsnak vélt dolgokat, és azoknak a szükséges és megvalósítandó ellentétét: az „illemtant”. Olykor gyakorlati illemtannal szolgál, máskor csak vágyakozik. Etikai oldalról közelít, de nem ad egységes erkölcsi szabályokat. Egyes gondolatai még a környezettudatos kisebbség lelkesedését sem mindig válthatják ki, mert a szerző olykor agyament ötletekkel kápráztatja el gyanútlan olvasóját.

Címszavak a könyvből: Egészségmegőrzés, Tisztaság, Táplálkozás, Termelés, Fogyasztás, Háztartás, Életmód, Kultúra, Lelki élet, Illetlen nézetek stb. Először vegyünk néhányat a számomra „necces"-nek tűnő kijelentéseiből.

Az Egészségmegőrzés fejezetben azt tanácsolja: „Igyekezz minél egészségesebben élni!", mert: „A beteg ember eltartásának és ápolásának a terhét az egészségesek viselik, s kezelése súlyos létterheléssel (környezetterheléssel) jár. A kórház felettébb szennyező üzem." Azon kívül persze, hogy Meszlényi Attilának igaza van; mindjárt nekem is lelkiismeret-furdalásom lesz. Mintha a mellrák vagy prosztatarák kialakulása, az influenza vagy a bárányhimlő ettől a tudatos választástól (nota bene: holnaptól egészséges leszek!) függene. Vagy a létminimum alatt élő polgártársainknak sürgősen meg kéne tanítani a helyes étkezési és tisztálkodási szokásokat? Hogy Afrikáról ne is beszéljek (bár szerzőnk alapvetően csak euro-atlanti szemszögből szemezget).

A Táplálkozás fejezetben leírja: „A túltápláltság illetlen", mert: „Arról árulkodik, hogy fölöslegesen használod közös erőforrásainkat, nyomós ok nélkül, magadnak is kárt okozva." – És ha egyszerűen csak hormonbeteg az „illetlen” illető?

Vagy amikor a tisztítóeszközök használatának illetlen módozatairól szól, azt javasolja, hogy társasági összejöveteleken üvegből igyunk, mert a mosószerek így nem terhelik a környezetet. Továbbá pedig: „Ne kólázz!", mert „A kóla nem csupán egészségtelen ital, hanem immár jelkép is: egy élet- és világrend-formának, a multinacionális vállalatok könyörtelen tőkeharcra, szeméttermelésre és fogyasztói agymosásra épülő világuralmának jelképe." Most tekintsünk el e gondolatsor úttörő- vagy hippiromantikájától, igazságtartalma mellett sem ez volna a kólázás elvetésének a fő indoka.

Ha valaki azt hiszi ezek után, hogy a könyv politikai szélsőségek, vágyálmok stb. gyűjteménye, esetleg megvalósíthatatlan és kretén ötletek tárháza, az merőben téved. Meszlényi ugyanis rendszert épít fel az általa illemtannak nevezett cselekvés- és magatartásmódokból, hogy egy bolygó – a Föld! – túlélését biztosítsa az emberiség ellenében. A gondolkodó, tevő emberhez szól, aki el akarja kerülni, túl akarja élni a globális katasztrófát.

Bevallom, én e könyv tanácsai nélkül sem veszek már jó ideje filteres teát (bár a boltok és a gyártók tudatosan és egyre intenzívebben akadályozzák ezen szándékom megvalósítását), de például e könyv hatására mondtam le az egyes ajándékok becsomagolásáról, ami valójában teljesen felesleges energia- és anyagpazarlás. Vegyük számításba, hogy a tanácsok nagyobbik részének megfogadásával az olvasó bizonyos mértékig megnehezíti saját jelenkori életét. (Mint én is, aki már csak a 8-10. boltban, ott is a leghátsó polcon találom meg a kívánt teámat.) De higgyék el, Meszlényi Attila néha olyan dolgokat is leírt könyvében, amelyek eszünkbe sem jutnának nélküle. Nem kell mindenben egyetérteni, elfogadni, de mindig érdemes elgondolkodni a felvetett problémán.

Ezt a könyvet az fogja elsősorban elolvasni, aki bizonyos „józan tudattal" rendelkezik, csak éppen nincs komoly döntéshozó helyzetben. Viszont a döntéshozók tesznek Meszlényi úr „nyavalygásaira” – mert az utóbbiaknak a leírtak azok. (Leegyszerűsítve: „pénz beszél” stb.) Ezért a Meszlényi-féle túléléstant különösen a cinikus döntéshozóknak ajánlanám. Hadd gondolkozzanak józanul ők is. Talán közülük is tud vagy akar valaki értve olvasni.

Értve?

• Klímagyilkosok
• Kepes András iskolái
• Önvédelmi lecke lányoknak
• A nem-kertészkedés általános elmélete
• KádÁRKÁDIA
• Bébihájas iskolások
• Ne csomagolj!
• Gyertyafényes beszélgetések
• Örök fiatalság?
• Frakk, a macskák réme
• Pesti por
• Pesti erdők
• Madarak a hóban
• Bomba a fejbe
• A zöld herceg
• ÉRTETEK - könyvismertető

Libisch Károly további írásai a Pezsin

• Kari blogja >>

• Szanturral a Trafóban
• Búcsú
• A háromdiplomás postás
• Csak a pörkölttel nyúltam mellé
• A megtévesztés lélektana
• Magyar hanglemeztörténet

Hozzászólások (0)

A hozzászólás-űrlap megjelenítése / elrejtése