Pesti Zsibongó

2024. április 25. csütörtök
Szövegméret
  • Increase font size
  • Default font size
  • Decrease font size
Az agancs
Írta: Szádeczky-Kardoss Géza   
Novella Szádeczky-Kardoss Géza tollából egy 2009 márciusi kirándulásról a havas Pilisben, amelyet egy ott talált szarvasagancs emléke tett feledhetetlenné.
Túratárs és múzsa
Zsuzsi

A városban vigasztalanul esett. Az égen ólomszínű felhők kergették egymást. Hetek óta nem voltam sehol. Meguntam a telet, a csontig hatoló, nyirkos hideget. Egyszer már enyhült, azt gondoltuk, itt a tavasz, de ónos eső jött újabb lehűléssel. Az erdőkben a leszakadó ágaktól veszélyes volt a járás. A minap meg sűrű havazással köszöntött ránk a március. Elegem volt az itthoni semmit tevésből; a gyümölcsfametszésekkel is végeztem. Semmi sem tarthat tovább itthon.

Az este bepakoltam a zsákom, s most tessék: megint esik! Sebaj, reggeli vendég nem maradós. Semmit sem jelent, hogy itt és most ilyen idő van, majd meglátom pár óra múlva a Pilisben mi lesz. Ilyenekkel próbálom magamat vigasztalni. Közben azért pakolok, öltözködöm, találkozom Zsuzsival, s együtt utazunk a HÉV-en. Pomázon havaseső fogad. Pelerinbe bújva vágunk keresztül a falun. Ahogy emelkedik az út, úgy vált át havazásba. Aztán meg is állunk vetkőzni. Itt már fehérek az utak.

Lassan elérjük az erdőt. Ritkul az eső, szállingózik a hó, s ahogy egyre feljebb kerülünk, mélyül a talpunk alatt. Apró széncinkék cippegnek, majd felhangzik a nyit-ni-kék. Ők is a tavaszt várják. Más években ilyenkor már földszagú párák úsznak az erdőben, s alkonyatkor a hosszú csőrű szalonkák csattogó nászrepülésében gyönyörködhetünk. A derengő fényben pillanatokra már árnyékunk is van. Aztán feljebb, a havas fák között feltűnik a Janda Vilmos kulcsos ház. A hajdani Diana vadászkunyhó kibővítésével építették az ötvenes évek elején.

Ott topogunk az ajtó előtt. A zárt veranda csalogatóan hívogat, de az ajtón lakat fityeg. Az olyan vadászházakat szeretjük, ahol nyitott előtető van paddal, asztallal, vagy legalább egy koldusbeálló, ahová a vándor behúzódhat. Így csak a lépcsőre rakott pulcsikra ülhetünk. Az ereszről a térdemre csepeg az olvadék. Egyszer itt értem az újpestieket, s bekéredzkedtem körülnézni. Konyha és ebédlő van alul, a padlástérbe – ahol vagy húsz főnek jut szálláshely – csak bekukkantottam, s már fordultam is ki. Orromat megcsapta a korhadó, poros dohszag. Gyerekkoromban asztmás voltam. Szerencsére kinőttem, de az ilyen penészes, gombásodott padlójú helyeket azóta is kerülnöm kell.
Konglomerátumos sziklák a Pilisben
Konglomerátumos sziklák - jól elkülöníthető darabokból összeállt kőzet

Öltözködünk, Zsuzsi forró teával kínál a termoszból, aztán odább állunk. A Csikóvárak gerincén helyenként térden felül süppedünk a hóátfúvásokba. A hajdani vulkán időnként öklömnyi köveket szórt, máskor csak pernyét. Most jól láthatók a konglomerátumos sziklák a kopasz erdőben. A csúcsot északnyugatról egy 60-70 méter hosszú sánc övezi, melyet Krisztus előtt 1800 körül a bronzkor embere készített védelmi céllal.

Lajosforrás Nagy Lajos királyunkról kapta nevét, ki népes kíséretével gyakran vadászott erre. Később a szentendrei szerbek Sztara vodának (Öreg víznek) nevezték. Az egykori Ságvári turistaház kastélyszerű épületét a harmincas évek végén a Dréher sörgyár üdülőjének építették, csak az ötvenes években lett turistaházzá. Sajnos évek óta zárva. Talán a Kő-hegyen találunk valakit, bíztatom társam, s indulunk tovább.

A műutat elhagyva széles erdővágásra tér a jelzés. Ahogy a pocsolyák jege alatt elszikkadt a víz, érdekes körkörös buborékok keletkeztek. A friss hó alatti jégen gyakran meg-megcsúszva óvatoskodunk, pedig már a nap is előmosolygott.

Aztán egyszer csak… ott hevert előttem a nyiladékon, félig a hóba süppedve gyermekkorom álma, az elhullajtott agancs. De szerettem volna valamikor ilyent találni! Hallottam róla, hogy a magyar erdők koronás királya minden télen megválik fejdíszétől, s az erdészek összegyűjtik azokat. Csak egyszer találnék én is egy ilyet! Kerestem én mindenfelé, sóvárogtam utána. Később irigykedve hallgattam másokat, akiknek már volt ilyen szerencséje. Turcás Pista, erdélyi barátom mesélte, hogy ő Gyergyóban mellig érő hóban járt a szarvasok nyomában. Március elején a déli lejtőkön, ahol az állatok megpihentek, volt év, hogy négyet, ötöt is talált. Egész gyűjteménye volt már. Kínálta, válasszak belőle. De hát én nem ajándékba akartam kapni. Az úgy már csak olyan, mint a pénzen vett szerelem, semmit sem ér!
Mosolygós napfényben
Odafönn még a Nap is ránk mosolyog

Nézem hóval félig befedett csapáját. Honnan, merre haladt. Nyomába eredjek? A bikák egy-két nap, de gyakran csak néhány óra különbséggel válnak meg agancsaiktól. Aztán merre mennék? Talán a másik agancsot már korábban levetette, vagy a féloldalas súlytól maflán botorkált tovább? És különben is, a nyomkövetést, a hullott agancs keresését, gyűjtését már a vadorzás tárgykörébe sorolja a törvény.

Itt van már a kezemben, boldogan gyönyörködöm szépen gyöngyöző koszorújában, ívesen felfelé hajló szemágában. A jégág hiányzik. Helyét az agancsszár lágy ívelése jelzi. Jól fejlett középága felett háromágú koronát viselt. Ereje teljében lévő, öt-hatéves, ígéretteljes dalia hagyta itt ékessége egyik felét. A koronaágak vastagodásai, hajlásai jelzik, hol fognak a későbbi években újabb ágak előtörni. Mennyit tudna még Széchenyi Zsiga bácsi mesélni róla!
Széchenyi Zsigmond
Zsiga bácsi egykoron

Öreg barátomat a háború után fegyverrejtegetés vádjával lecsukták. Mivel semmit sem tudtak rábizonyítani, féléves vizsgálati fogság után elengedték, de származása miatt kitiltották Budapestről. Több „gyanús elemmel” együtt Keszthelyre, a Festetics grófok kastélyába internálták. Ott írta meg „A szarvas selejtezése” és „A szarvasok nyomában” című füzeteit. Többször jártam nála Jókai utcai lakásán, meg később, amikor már Tildy Zoltánék villájában laktak. Akkoriban már sokat betegeskedett. Dedikálta vadásznaplóit, örömmel válaszolt a kérdéseimre, boldogan mutatta fotóalbumait, mesélt a vadak életéről. Csodálatos volt hallgatni egyéni humorától sziporkázó történeteit. Vittem volna hozzá a szarvasos könyvét is, de addigra ő már az örök vadászmezőket járta. Egyszer azt mondta: „A vadászat vadűzésből és erdőzúgásból áll. És az utóbbi a fontosabb!” Milyen igaza volt…

Ahogy adjuk le a szintet, úgy vizesedik a hó, megyünk bele a ködbe. A Vasas-szakadék után jól taposott úton baktatunk ismét kicsit felfelé, a kutya már messziről ugat. A mező túlsó szélén hívogatóan füstölög a kő-hegyi menedékház kéménye. Itt mindig örömmel fogadnak. Van meleg cserépkályha, forralt bor, babgulyás, az ablakokban virágzik az euphorbia, és a gondnok néninek mindenkihez van egy jó szava. Ide nem vezet autóút. Meg is becsülik a vendéget. Télen, nyáron szeretünk itt megpihenni.

Lefele elkerüljük a járt utakat. Nem lenne jó a sáros, vizes hóban elcsúszni. Bokrokba kapaszkodva valahogy csak lejutunk. Odalent megint szitál a köd, mégsem fázom.
Boldogsággal tölt el a szép kirándulás, melyet felejthetetlenné tett a talált agancs emléke.
Túra-memoár

Olvadás a márciusi erdőben
Kagylóhéjszerű befagyott pocsolyák
Cikkajánló

Szádeczky-Kardoss Géza a Pezsin

Olvasta: 7654
Hozzászólások (0)Add Comment

Szólj hozzá Te is!
kisebb | nagyobb szövegmező

busy
 
< Előző cikk   Következő cikk >
Ajánló

Csipkerózsika a parkok között

Enyhén szürrealista film-elégia a legnagyobb pesti park, a Népliget két arcáról, a pezsi blogger kamerája által megidézve. A 2010-es forró nyár néha libabőrösen magányos sétányaiba beleálmodott 2009-es fesztivál-emlékképekkel (a lá Cortazar-Antonioni).
A 2011. szeptember 2-4. között ismételten megrendezésre kerülő SzeptEmber Feszt 2010-ben a legsikersebb évadját zárta. A tavalyi programokról és a Népliget történetéről
itt olvashatsz >>

Cikkajánló

 

REPUBLIC: Pozitív élmények sorozatban

Koncert-benyomások egy 15 perces filmetűddel...

 

A bor csodája

Zelnik József A NAGY SZERTARTÁS című megkerülhetetlen kötete, mely egy mély titkot is feltár...

 

Kepes András iskolái

Egy vérbeli újságíró szellemes önvallomása. Lehet tanulni tőle...

 

Libasültek

Márton-napra és azután...

 

Sütőtökszezon

A sütőtök a legolcsóbb téli vitaminforrásunk, de ha mindig sült tök formájában fogyasztjuk, hamar rá lehet unni...

 

Tök jó!

Sima vagy rücskös, kolbász vagy bunkó, repülő csészealj? Mindegyik tök, és mégis tök más...

 

Itt a világvége...

A világvége illemtana. Kell ez nekünk? A Meszlényi könyv kritikája...

 

Kelta zene, ír sztepp

Mi ez a tánc, fiatalok? Az 1994-es Eurovíziós fesztivál legnagyobb szenzációja...

 

Kisfarsangolunk

A hagyományos ünneprend szerint három farsangos időszakunk van: a kicsi, a nagy meg a zöld...

 

Ne köpd ki a szőlőmagot

A szőlőszem csodáit nagyrészt még ma is titok fedi...

Legfrissebb hozzászólások >>

Télvégi saláták
Imádom az almás feketeretek-salátát. Hetente megcsinálom, és a férjemmel együtt élvezzük, ...
Aranykönyves Júlia
Most tudtam meg, hogy Júlia meghalt 76 évesen. Nagyon szerettem a könyveit és az elképzeléseit...
A nagypénteki hal
Szerintem is butaság ez a nagypénteki ünnep. Akiknek ez fontos, azok megünneplik. Akiknek meg ne...
Illemhely-TUDOMÁNY
Ma már nemcsak Santa Monicában, hanem a tőlünk nyugatra lévő városok egy részében is elindu...
Az Állami lakótelep
Jó estét mindenkinek, remélem még működik ez az oldal, és olvassák is. Önökhöz képest e...
Búcsú Laci bácsitól
Most olvastam a réges-régen leírt sorokat Pesti László temetéséről. Annyira szép volt és m...
Szolnokon is "Kész a leltár"
Makón éltem át és örömmel a másfél órát vele a Hagymaházban.
Az Állami lakótelep
Még annyit szeretnék mondani, hogy néhai "LACI" bácsit természetesen jól ismertem, hiszen éde...

Mozilla Firefox

Ajánlott böngészőnk
Kattints a képre!

Ajánlott böngészőnk - kattints a képre és töltsd le...

A leggyorsabb és
legbiztonságosabb böngésző.
Magyarul beszél és ingyenes.
Ráadásul mindent látni fogsz...

Töltsd le és installáld
pillanatok alatt!