Pesti Zsibongó

Az építész, zeneszerző, táncház-mozgalmár, zenetudós - vagyis Sebő Ferenc

Március 13-án estefele József Attila költészete beköltözött a Fesztivál Színházba. Sebő Ferenc „tanár úr" összegzésében - irodalmi és zenei példákkal, kortársi kritikákkal és visszaemlékezésekkel megerősítve - olyan irodalom\népzeneórán vehettünk részt, ahol a költő és a népzene viszonyával, illetve Sebő Ferenc József Attila-megzenésítéseinek történetével is megismerkedhettünk.

A Repülj Páva népzenei tévévetélkedőtől kezdődően országos ismertséget szerzett Sebő Ferenc és zenekarai (kezdetben: Sebő-Halmos duó) tevékenységének a népzene mellett elmaradhatatlan része volt a költészettel való kapcsolata. Nagy László, Szécsi Margit, Weöres Sándor és mások mellett: József Attila verseinek megzenésítése. Már a kollégiumi ágyon is. Aztán a Berek Katival közös – mára már történelmi távlatba került – József-Attila est, és (ma is friss) 1972-es lemezük, a Játszani is engedd... óta ismerhetjük Sebő Ferenc alkotómunkájának e szegmensét. Kimondani is sok: 40 éves (!) pályáján a zenei és szakmai (tudományos) elismerést is meghozó táncházmozgalom elindításában és elterjesztésében játszott szerepének elsődlegessége mellett olykor a versmegzenésítések kerültek előtérbe.

És most, 2010-ben újra itt van egy József Attila-műsor – a visszatekintés, az összegzés és a tudományos feldolgozás igényével. A Művészetek Palotájában a Hangzó Helikon lemezes könyvsorozatban megjelent József Attila-kötet zenei illusztrálását a könyvsorozat „fiókintézményeként" működő Hangzó Helikon-estek koncertsorozat legutolsó eseményén élvezhettük. A már öt éve megjelent lemez középpontba-állítását annak időtlensége teszi lehetővé, hiszen a megzenésítések vagy maga a költő sem vesztette el aktualitását. Még akkor sem, ha e költemények nem mindegyike számít a költői életmű „leghúzósabb" darabjainak. De talán ez nem is baj, mert elég nehéz feladat olyan verseket zenével megtölteni, mint mondjuk a Levegőt, vagy A Dunánál stb. – azok költőiségének, mondandójának csorbulása nélkül. Bár voltak – és remélhetőleg lesznek is még – ezt megpróbáló eredményes kísérletek. A megzenésített versek alapproblémája, hogy a költészet egy merőben más műfaj, amelynek a jelrendszere nem mindig házasítható össze úgy zenével, hogy a költészet ne sérüljön. A Sebő-zenék általában azért jók, mert vagy a vers zeneiségét domborítják tovább, vagy pedig a – néhol zsenge – verset töltik meg hozzáadott tartalommal, azaz zenével.

A Hangzó Helikon könyvsorozat ötödik darabjához mellékelt CD-n József Attila versei a Sebő együttes előadásában szólalnak meg

A műsorból nincs értelme elemeket kiemelni, az így volt egész, ahogy hallottuk. Bár a Dudanóta (nyitódal) még a népzenét képviselte az esten, de az utána eljátszott Medvetánc, Ringató, Tiszta szívvel, Rejtelmek, Gyöngy, Klárisok, Tedd a kezed, A hetedik, Regősének, Bánat, Harmatocska stb. már Sebőék előadásában is klasszikusnak minősül; értékükhöz, létjogosultságukhoz kétség sem férhet. Hangulatuk – különösen a kiegészítő szöveggel együtt – olykor új élményeket adott a régről ismert számoknak is, és remélem, hogy nem csak nekem.

Halmos Béla, Nagy Albert és Sebő Ferenc

És persze sok-sok jó zenét a költő szellemiségét kiegészítő, körbejáró, illusztráló hangokból, hangokkal. Sebő Ferenc (ének, tekerőlant, gitár) és társai: Halmos Béla (ének, hegedű, mélyhegedű), Barvich Iván (tárogató, kaval, pánsíp, dvojnica, tamburák), Perger László (tamburák, gitár) és Nagy Albert (ének, nagybőgő) felejthetetlen esttel bizonyították a költő elévülhetetlenségét, ugyanakkor emberi közelségbe hozva mindennapjait is.

Köszönjük a zenekarnak a ráadásokat, köztük az Én ki emberként című dalt, melyet így két változatban, az Énekelt versek lemezen egykoron (1980-ban) megjelent bolgáros zenével is hallhattunk. Jó volt ez így!

Ami a hangosítást illeti, nem voltam teljesen elégedett. Olykor szétesett a hangzás, esetenként egyenetlen volt a megszólalás. Nyilván a sok hangszercsere sem segítette a hangmérnök munkáját. Bár a keverőpultnál viszonylag gyorsan korrigálták a hibákat, így is voltak „elveszett" másodpercek.

Libisch Károly további írásai a Pezsin

• Kari blogja >>

• Szanturral a Trafóban
• A világvége illemtana
• Búcsú
• A háromdiplomás postás
• Csak a pörkölttel nyúltam mellé
• A megtévesztés lélektana
• Magyar hanglemeztörténet

Hozzászólások (1)

A hozzászólás-űrlap megjelenítése / elrejtése