Pesti Zsibongó

2024. március 29. péntek
Szövegméret
  • Increase font size
  • Default font size
  • Decrease font size
Címlap arrow SZÍN-tér arrow Szanturral a Trafóban
Szanturral a Trafóban
Írta: Libisch Károly   

Indiai klasszikus zene Shiv Kumar Sharmától

A szantur egy láb és pedál nélküli, verőkkel megszólaltatott, ölben elhelyezhető, kistermetű cimbalomféle. Legjelentősebb megszólaltatója a világon ma Shiv Kumar Sharma. Az idén 72. évét betöltött indiai mester most először járt Magyarországon. 2010. március 27-én a budapesti Trafóban adott feledhetetlen – hol meditatív, hol pedig extázissá fokozódó – hangulatú koncertet.
A 72 esztendős mester legalább egy huszast letagadhatna
Pandit Shiv Kumar Sharma

Eredetét tekintve a szantur egy perzsa (iráni) húros hangszer. Indiai elterjedése a földrajzi közelség okán elsősorban Északnyugat-Indiában, a Pakisztán és India között vitatott hovatartozású Jammu és Kashmir államban számottevő. Itt a klasszikus zenei stílusok, iskolák némelyikében is használják – ami nagy részben már az est főszereplőjének érdeme –, míg India délebbi-keletebbi részein az előfordulása szórványos maradt. A hangszert általában a földön ülve, az összekulcsolt lábakra helyezve, többféle verőtípussal szólaltathatják meg, bár a Trafóban vendégszerepelt művészek „csak" az enyhén íves végűt használták a húrok ütéssel és sikálással való megszólaltatásához.

Shiv Kumar Sharma, a Jammu városában (közel a későbbi pakisztáni határhoz) született művész kötődése a zenéhez még a családjában kezdődött. Apja révén – aki több indiai klasszikus stílus énekese volt, majd az All India Radio igazgatójaként dolgozott – a műfajok és stílusok széles skálájával találkozhatott már fiatal korában. Először ő is énekelt, később tablâzott, de belekóstolt a hegedű és a harmónium világába is. Az első szanturját 13-évesen kapta apjától, aki – beleszeretve az arab/iráni szúfi-zenébe – kijelölte számára ezt a hangszert, s vele az életpályáját. A kezdeti kételyek után – meg az apai tekintély hatására – életét összekötötte a szanturral, és mintegy ötven éve folyamatosan, színpadokon és az indiai szokások hagyományosabb helyszínein emberek millióit varázsolta el klasszikus zenéjével. Budapesten fia és hangszeres tanítványa, Rahul Sharma (szantur) és Mukundraj Deo (tablâ) társaságában lépett színpadra.

Mukundraj Deo, Shiv Kumar és Rahul Sharma - fotó: Karácsony Dóra
Apa és fia Mukundraj Deo társaságában a Trafó színpadán

Három klasszikus râgát játszottak... Mondhatnám, hogy szabályosan, hisz a râgák alapszerkezetét (négy tétel: alâ pa, jhor, jhâlâ és gat) nagyjából kihallottam ugyan a darabokból, de maga a zene az időtlenség állapotába ringatott szépségével és virtuozitásával, szólamainak a két dallamhangszer-közötti kavargásával. Tehát „kénytelen” voltam inkább elmerülni a zenében, semmint statisztikai összegzést végezni a hangok, tételek között. A râgák hangkészlete és a hozzájuk kapcsolódó ritmuskészlet (tâla) összefüggéseinek rendszere egyébként is kellően bonyolult ahhoz, hogy egy „gyanútlan" európai el ne igazodjon benne.

Az első râga csak a két szanturon hangzott fel, s a tablâs Deo – aki hazájában hangszerének szintén kimagasló művésze – ülve hallgatta. Már ebben a rövidebb (talán 15 percig tartó) darabban is megérezhettük, hogy ritka csodával találkozhatunk a Trafó színpadán. Apa és fia uralták a hangokat és a csendet, s az ezek között leledző számtalan árnyalatot. Egymásba fonódó/tekeredő dallamaik – párbeszédük – érzékeny lelkiséget, szinte túlvilági lebegést teremtettek.

A klasszikus râgák mindegyike önálló, klasszikus nevet kap – valamikori szerzőjük nevét, vagy városokét, népek, törzsek neveire való utalást, érzelmi tartalmat stb., ez utóbbiakat ráadásul hindiül –, így nem tudnám felidézni az elhangzott címeket. Mindenesetre a második darabban már Mukundraj Deo is kimutatta oroszlánkörmeit. A briliáns harmadik tétel ütemváltásai után a negyedikben (gat azaz kompozíció; rögtönzött tétel; kompozíciós szempontból az előadó önálló megnyilvánulása, sokszor aránytalanul megnövelt terjedelemmel), az extázissá fokozott hangulatban is egyenlő partnere volt a két Sharmának.
A szantur
Egy mívesebb darab

A romantikus hangulatúnak bekonferált 3. râga eljátszása virtuozitásban megpróbált túltenni a másodikon. Talán még sikerrel is. Itt a terjedelem még a befogadhatóság határai között maradt, de ez a percekig tartó eksztázis már nem romantikus hangulatot juttatott eszembe. Inkább felizgatott, felkavart. Az első két darab finom lélekrezdüléseire valahogy szívesebben emlékszem.

A koncert hangulatához hozzátartozott néhány egyéb elem is. Például a hangolások. Mellettem valaki megjegyezte, hogy előre is behangolhattak volna. Pedig akkor még csak a két szantur összehangolásáról volt szó. A tablâ két dobjának behangolása csak ezután következhetett. És ezt minden szám után újra… De a hangszer jellegéből adódóan ezt csak így lehetett csinálni. A közönség persze türelmes kíváncsisággal várakozott. Az erősítés korrekt, szakszerű volt, bár Deo állandóan javítani próbált a hangzáson a szinpadról.
Klasszikus ábrázolásban

Végül, de nem utolsó sorban a hit. A meditatív zene célja, feladata elsősorban a transzcendenssel való kapcsolatba-kerülés, kapcsolatteremtés (ha magunkon kívül tudjuk), vagy pedig a befelé figyelés és fordulás, ami egyrészt összefügg a lélekkel, másrészt azzal, hogy az emberi testre, mint az isteni jelenlét hordozójára gondolunk. A színpadon lévők vallásos ihletettsége egyértelmű volt számomra. Indiában a klasszikus művészetek nagy része s azok iskolái beépülnek a vallási gyakorlatba, tehát ez nem lenne újdonság. Most is szakrális zenét hallottunk. Viszont ha elgondolom, hogy egyes esztétikai irányzatok szerint a zene célja és jelentése éppen a transzcendenciával (európaiaknál például Istennel) való kapcsolat megjelenítése, akkor ezen az estén, a Trafó színpadán ez a kapcsolat megjelenhetett. A muzsikusok alázata, tisztelete, hite, zenei invenciója, arányérzéke, a harmóniák végtelen-érzete, csodálatos szépsége – összegezve: a tökéletesség-érzet által. Közönségként pedig: akár relaxálva, akár felmagasztosulva. Úgy láttam, hogy a színpad előtt ülők között kevesen maradtak közömbösen, sokkal inkább a megérintettség volt tetten érhető.

A tényekhez tartozik még, hogy a koncert előtt levetítették a Lélek Hangja című indiai dokumentumfilmet is, amely a szanturról és Shiv Kumar Sharma mesterről szólt (és amelyről lemaradtam...)

Ha belegondolok abba, hogy ez a koncert Az Indiai Klasszikus Zene Mesterei sorozatnak már a 9. estje volt a Trafóban, akkor tudom igazán sajnálni, hogy a korábbiakra nem jutottam el. És tudom, hogy ezzel nem voltam egyedül.


Kattints a képre! Kattints a képre! Kattints a képre!
Nagyításhoz kattints a képekre!

Szantur

Libisch Károly további írásai a Pezsin


Videó
A hangszer felépítése
Cikkajánló
Olvasta: 16717
Hozzászólások (0)Add Comment

Szólj hozzá Te is!
kisebb | nagyobb szövegmező

busy
 
< Előző cikk   Következő cikk >
Ajánló

In memoriam Amy Winehouse (1983-2011)

Nincs több Rehab... A zeneipar egy újabb áldozata esett el. S vele egy legenda máris megszületett. Egy korábbi >> cikkünkkel búcsúzunk a szertelen, sokak által megkérdőjelezett személyiségű, ám megkérdőjelezhetetlenül tehetséges Amy Winehouse-tól.
Éltél Te is 27 évet. Amy, sajnos nincs többé Rehab (No, No, No)...

Élt 27 évet

Amy Winehouse

Kattints sorban a képekre!

Pezsi Tipp!
A kis képekből megnyíló cikk-kártyákon, hogy követhesd e rövid kis 27 esztendőt, klikkelj az elsőre, majd a számítógép billentyűjének nyílgombjával lépegess előre (a nyílgombbal visszafelé is haladhatsz). Egyszerre több kép is kinyitható, ekkor külön-külön klikkelendők és azok az egérrel vonszolva tetszőleges pozícióban elrendezhetők (kártyázás). Bezáráshoz kattints a képre, vagy csak simán 'Esc'...

Cikkajánló

 

REPUBLIC: Pozitív élmények sorozatban

Koncert-benyomások egy 15 perces filmetűddel...

 

A bor csodája

Zelnik József A NAGY SZERTARTÁS című megkerülhetetlen kötete, mely egy mély titkot is feltár...

 

Kepes András iskolái

Egy vérbeli újságíró szellemes önvallomása. Lehet tanulni tőle...

 

Libasültek

Márton-napra és azután...

 

Sütőtökszezon

A sütőtök a legolcsóbb téli vitaminforrásunk, de ha mindig sült tök formájában fogyasztjuk, hamar rá lehet unni...

 

Tök jó!

Sima vagy rücskös, kolbász vagy bunkó, repülő csészealj? Mindegyik tök, és mégis tök más...

 

Itt a világvége...

A világvége illemtana. Kell ez nekünk? A Meszlényi könyv kritikája...

 

Kelta zene, ír sztepp

Mi ez a tánc, fiatalok? Az 1994-es Eurovíziós fesztivál legnagyobb szenzációja...

 

Kisfarsangolunk

A hagyományos ünneprend szerint három farsangos időszakunk van: a kicsi, a nagy meg a zöld...

 

Ne köpd ki a szőlőmagot

A szőlőszem csodáit nagyrészt még ma is titok fedi...

Legfrissebb hozzászólások >>

Télvégi saláták
Imádom az almás feketeretek-salátát. Hetente megcsinálom, és a férjemmel együtt élvezzük, ...
Aranykönyves Júlia
Most tudtam meg, hogy Júlia meghalt 76 évesen. Nagyon szerettem a könyveit és az elképzeléseit...
A nagypénteki hal
Szerintem is butaság ez a nagypénteki ünnep. Akiknek ez fontos, azok megünneplik. Akiknek meg ne...
Illemhely-TUDOMÁNY
Ma már nemcsak Santa Monicában, hanem a tőlünk nyugatra lévő városok egy részében is elindu...
Az Állami lakótelep
Jó estét mindenkinek, remélem még működik ez az oldal, és olvassák is. Önökhöz képest e...
Búcsú Laci bácsitól
Most olvastam a réges-régen leírt sorokat Pesti László temetéséről. Annyira szép volt és m...
Szolnokon is "Kész a leltár"
Makón éltem át és örömmel a másfél órát vele a Hagymaházban.
Az Állami lakótelep
Még annyit szeretnék mondani, hogy néhai "LACI" bácsit természetesen jól ismertem, hiszen éde...

Mozilla Firefox

Ajánlott böngészőnk
Kattints a képre!

Ajánlott böngészőnk - kattints a képre és töltsd le...

A leggyorsabb és
legbiztonságosabb böngésző.
Magyarul beszél és ingyenes.
Ráadásul mindent látni fogsz...

Töltsd le és installáld
pillanatok alatt!