Fény és árnyék |
Írta: Libisch Károly | |
Jim Hall a Trafóban A Trafó az a hely, amelynek műsoraira figyelnünk kell. Műfajoktól függetlenül. 2010. április 8-án például egy dzsezlegendával találkozhattunk, és a feltörekvő magyar zenésznemzedék hangját is meghallhattuk. Múlt és jövő, fény és árnyék. Árnyék és fény. Jim Hall és Kovács Linda. Két minimálkoncert. Mert a 2009 decemberében a 79. évét betöltött Jim Hall-tól már eleve nem volt elvárható, hogy két félidőt erőben-fényben végigjátsszon; az előzenekartól meg nem lett volna etikus, hogy egy egykoron nagyobb fénnyel csillogó művészt a színpadon leiskolázzon. A négytagú formáció, Kovács Linda zenekara (Kovács Linda ének, Fenyvesi Márton – gitár, Hock Ernő – nagybőgő, Sárvári Kovács Zsolt – dobok) a dzsez egy személyes-hangú, kompozíciós zenébe-hajló stílusát műveli, ahol a zenekari tagok előre elrendezett helyen, nagyfokú szabadsággal játszhatnak. Négy egyéniség, akik nem a zene látványos, szólisztikus irányát képviselik, inkább az együttjátékok kamarahangzásaival építkeznek. Programjukból 6 számot játszottak, saját és mai amerikai zenéket, egy kivételével szöveges énektémákkal. Kovács Linda köré épült a zene: hangjának tere, énektémáinak hangulata, lelkisége volt. Ő a meghatározó, az összetartó erő a zenében, ami abból is érződött, hogy az énektémák befejeződése után felhangzó zenekari részeknél néha elveszett az „összetartozás”, és a zene kissé parttalan lett. Vagy máshol elvesztette azt a sármos hangzását, ami az énekkel együtt megvolt. Mindjárt tapasztalhattuk ezt a tételesen közép-lassú-közép tempójú – kellemes – nyitódarabban, vagy a második (Travelling Stranger című) számban és annak eléggé „agyas” gitárszólójánál. A balladisztikus 3. szám volt a mélypont (egyszerűen uncsi!), majd a Hárs Viktor szövegére készült darab újra négy külön egyéniséget mutatott. A visszafogott, szöveg nélküli énekkel és tapssal bemutatott ötödik darab után a zárószám megint élvezetes lett. Összefoglalva: ez a zene a csodás pillanatok és a közömbös hangzások esetleges elegyévé vált számomra, fenntartva azt az elképzelést, hogy egy kissé összefogottabb, fegyelmezettebb játékkal, kompozícióban való gondolkozással (és ehhez képest már nem sok munkával) ez egy nagyszerű produkció is lehetne. A zenészek tehetsége adott hozzá. Élvezhető volt mind a hat elhangzott szám. Jim Hall (gitár) egymaga is már zenetörténet. Muzsikált a dzsez olyan óriásaival, klasszikus zenekaraikkal, mint Chico Hamilton (dobok), Ella Fitzgerald (ének), Art Farmer (trombita), Sonny Rollins (szaxofon), Stan Getz (szaxofon), Paul Desmond (szaxofon), Jimmy Giuffre (szaxofon) vagy Gerry Mulligan (szaxofon), Bill Evans (zongora) és így tovább. Gitárjátéka több megkerülhetetlen lemezfelvételen hallható. Játéka évtizedekig maga volt a csoda. S ebből a csodából most mi is részesülhettünk – de csak néha, és csak rövid időszakokra! Mert valljuk meg, Jim Hall mai játéka már nem ugyanaz élőben, mint akár tíz éve volt. (Legalábbis a koncertfelvételei alapján mondom, mert velem együtt a teremben azok voltak többen, akik még személyesen nem hallották őt.) De hogy még mindig van elképzelése, technikája, mondanivalója, azt legfrissebb lemezén is hallhatjuk… Itt viszont játéka széteső volt, olykor pontatlan, és csak kísérői (Joey Baron – dob; Scott Colley – bőgő) mérhetetlen alázatán és rutinján múlott, hogy mindez meghallgathatót eredményezett. Mert olyan szám nem akadt, ahol végig tudott volna az „öreg” brillírozni. Programját egy blússzal (blues-zal) kezdte, majd egy ballada, egy fantázia, negyedikként Cab Calloway darabja, azután szólók gitár-bőgő és gitár-dob párban. A koncert végére a veterán is teljesen bejátszotta magát, hiszen a Skylark (Pacsirta) – az utolsó előtti szám – és a zárószám, a Be careful (Légy óvatos) eljátszásával már olyan hangokat is hallhattunk tőle, amelyek miatt eljöttünk. Talán nem mondok el nagy titkot azzal sem, hogy Jim Hall esetében nem csillogást vártam, hanem egy nagy ember/zenész jelenlététét, látványát, tanúságtételét; hogy átérezzem/átérezzük, lássuk: itt van! Nekünk játszik. Libisch Károly további írásai a Pezsin
E-mailben elküldöm
Olvasta: 10125 Hozzászólások (0)
Szólj hozzá Te is!
|
< Előző cikk | Következő cikk > |
---|
Blogger kameránk szemüvegén keresztül >>
Egy már nyitott kártya mellett, a balra és jobbra mutató billentyű-nyilakkal közvetlenül is lépegethetsz a filmek között, illetve egyszerre több filmkártyát is kinyithatsz, azokat tologatva elrendezheted. A lejátszás kezeléséhez vidd az egeret a film fölé...
Mozi-cikkek filmjeinkről...
Amy Winehouse
Pezsi Tipp!
A kis képekből megnyíló cikk-kártyákon, hogy követhesd e rövid kis 27 esztendőt, klikkelj az elsőre, majd a számítógép billentyűjének nyílgombjával lépegess előre (a nyílgombbal visszafelé is haladhatsz). Egyszerre több kép is kinyitható, ekkor külön-külön klikkelendők és azok az egérrel vonszolva tetszőleges pozícióban elrendezhetők (kártyázás). Bezáráshoz kattints a képre, vagy csak simán 'Esc'...
Télvégi saláták |
Aranykönyves Júlia |
A nagypénteki hal |
Illemhely-TUDOMÁNY |
Az Állami lakótelep |
Búcsú Laci bácsitól |
Szolnokon is "Kész a leltár" |
Az Állami lakótelep |
Ajánlott böngészőnk
Kattints a képre!
A leggyorsabb és
legbiztonságosabb böngésző.
Magyarul beszél és ingyenes.
Ráadásul mindent látni fogsz...
Töltsd le és installáld
pillanatok alatt!
Pezsi blogger kamera >>
Pezsi Tipp!
Egy már nyitott kártya mellett, a balra és jobbra mutató billentyű-nyilakkal közvetlenül is lépegethetsz a filmek között, illetve egyszerre több filmkártyát is kinyithatsz, azokat tologatva elrendezheted. A lejátszás kezeléséhez vidd az egeret a film fölé...