Pesti Zsibongó

A „regény” egy kalandos szellemi zarándoklatra hívja olvasóit. Zarándoklatra a borhoz, amely egyszerre földi és égi jelenség, vagy ahogy Ady Endre nevezte: mámor és malaszt. A nagy kultúrákban általában az istenek itala volt, az istenit jelenítette meg a Földön egészen addig, míg az Eucharisztiában Isten vérévé, a megváltás misztikus italává nem vált.

De mitől és hogyan mozdult el a bor a mámortól a malaszt, a kegyelem felé? A választ keresve irdatlan messzeségbe, az ősidők teremtésmítoszaihoz utazunk vissza az időben, ahol a földi bor őse a Nagy Szertartás misztikus elixírjeként már jelen lehetett, hogy majd a Vízözön után – mintegy az emberiség megvigasztalására – a földre jöjjön. Ám ahogyan az áldás és az áldomás szavaink is egyazon tőről fakadnak, úgy szökik a bor a földi szertartások profán világában is minduntalan az ég felé. Ez az egyik nagy tanulsága annak a szellemtörténeti zarándokútnak, amelyen a szerző a nagy kultúrák, a vallások, a nyelvek, a művészetek vagy éppen a tudományok megidézésével egyre inkább beavatja az olvasót a bor misztikájába.

Hogy a pohárban gyöngyöző bor nem csupán az élvezet forrása, azt a mai ember is sejti. Hamvas Béla hieratikus maszknak nevezte a bort, szent maszknak, amely feloldja az embert a Rossz görcse alól. Zelnik József könyve azt az utat mutatja be, amelyet a bor mint szent maszk tett meg a nagy szertartásoktól az áldozatig, és az áldozattól az élvezetig.

A kötet egy eddig még nem tárgyalt, mély titkot is feltár, olyat, amelyről a da Vinci kódnak fogalma sem volt... A szerzővel, Zelnik József etnográfus-közíróval 2010. június 5-én szombaton, 14-15 óra között találkozhattunk a Vörösmarty téren, a Kairosz Kiadó pavilonjában.

• Igaz bor
• KádÁRKÁDIA
• Zelnik József: Dante fátyla
• Kepes András iskolái
• Szanturral a Trafóban
• Meddig bírja a bőrünk?
• A zöld herceg
• Akkor szüret!
• Ne köpd ki a szőlőmagot

Hozzászólások (1)

A hozzászólás-űrlap megjelenítése / elrejtése