Buckák között |
Írta: Libisch Károly | |
Van egy hely egy mongóliai sivatagban, ahol – homokbuckák között – ősi, kultikus temetkezési helyen ékszerleleteket találtak. Közöttük hasonlókat, mint amilyen a mi szkíta szarvasunk. Ősi jelképek. Valószínű, hogy ősi zeneiséggel megszólaló tulajdonosaik a szertartásaikban is jelentős szerepet juttattak e leletekként előkerült tárgyaknak. A kincseket ismerhetjük, de az ősi zenét nem. Viszont az őserőt és elrévülést adó lelki-szertartás-zenék egyfajta megjelenését megfigyelhetjük a kecskeméti buckák között is. A mongolul „vízben szegény terület”-et jelentő hely, azaz az ÚZGIN ŰVER néven itt működik és több mint 15 éve ad ki lemezeket egy zenei műhely, valahol a rock, az etno-folk, a jazz és a kortársi kamarazene\műzene határmezsgyéjén. Mint a 2010-ben megjelent buCka-albumon is. Az 1991-ben alakult zenekar állandó tagságában a sugárlemezeken is – eddig 6 önálló hangalbumuk volt – mindig szereplő Farkas Marcsi (hegedű, ének); Homoki Péter (gitár, ének, ütőhangszerek) és Majoros Gyula (klasszikus és népi fúvós hangszerek) mellett a doboknál új hangként Almási Krisztián szerepel. A Pseudo Rekordz gondozásában megjelent 17 szám – 78’20” zene – hangi tobzódás ritmusokra, keleti vagy afrikai dallamemlékekre, az eddigi lemezeikhez képest erőteljesebb, határozottabb ritmusrészleg-játék felett. Hangulatában meghatározó az arabos, illetve törökös (kicsit derviszene), illetve kompozíciósan az ismétlések (repetitív, osztinátó vagy riff – aszerint, hogy éppen honnan eredeztethető a felhasznált elem) és elektronika, mely itt jótékony hatással elfed, összemos és összetart. Az elfedés elsősorban az elrévülés érdekében, az összemosás pedig a ritmusalap és a zümmögő ének tibeti imamalom-érzetének kialakításában játszik szerepet… S akkor még a Tizenegynyolc szakaszaiban felbukkanó szavannai gitárhangzásról nem is szóltam (a dzsezes dudukrögtönzés mellett). A Mereten hangzása egy belga zenekart juttatott eszembe (48 Cameras), de a vokálok megerősödésével és a rév (rave) elhalkulásával keletkezett zene akár slágerlistás dal is lehetne. Az édesbús, ritmusrészleg-nélkül kezdődő sirató jellemzően az Út címet kapta (témáját dudán halljuk). Sirató-dallam többször is előfordul, mint ahogy a bokázós – magyar, román stb. eredetű (?) – alaplüktetés is, ami a zenekar összes lemezén valamilyen formában előfordul. Az énektémáik nem tartalmaznak szóbeliséget, így a magyar popzenében megszokott bugyuta szövegek (vagy angol nyelvű mellébeszélések) sem róhatók fel nekik… Folytathatnám a példákkal és a zenei csillagképek hangzó együttállásainak leltározásával, de felesleges. A lényeg, hogy a zenekar a magyar piac „megbocsátható vagy tudomásul-sem-vett” tevékenységeinek zenei palettáján újra nagyot dobott. Ez a sommázat persze csak a nagy magyar nihilhez viszonyítva igaz, hiszen az úgynevezett alternatív körökben a zenekar továbbra is igen népszerű! A lemez hangzása a keleti, török és arabos mellett a tibeti, nyugat-szaharai, olykor magyar stb. elemekkel megtűzdelve nem népzeneként érzékelhető, hanem inkább egy hangfüggöny-alapból kiemelkedő hangulatok elegyeként, azok kavargásával és újrateremtődésével, rusztikusan és nyersen. Jó példája ennek egy gyönyörű ballada, a Legyező, a klarinét-hegedű ellenpontozásával, együttjátékával. Olykor a rak (rock) is megjelenik, illetve basszushangszer is besegít (Cserepes Panni és Háry Péter vendégjátékával). Néhány számban igazi gitárszóló is hallható (például a címadó Bucka, vagy a Nerijana is ilyen, ahol az „indiaias” dobkezdés után a szaharai hangulatot magyaros duduk(?) téma és rögtönzés koronázza, majd ez alól emelkedik ki a gitárszóló), de az improvizációk java mégis valamely fúvós hangszer és a hegedű sajátja maradt. Bár hibákat, esetleg zenei tökéletlenségeket is találhatnánk a lemezen – a fentebb dicsért Legyező befejezését én kissé esetlegesnek érzem stb. –, de az összbenyomás mindenképpen pozitív. A zenekartól tehát megint országosan is jelentős, szerethető zenét kaptunk. Saját viszonylatában pedig a második, 99 című lemezéhez hasonló magas színvonalú ez az album, vagy tán még jobb is. Viszont a líra most kissé háttérbe szorult, mivel ezúttal halkabb, végig bensőségesebb darabok nem kerültek felvételre. Hagyjuk a zajt, és csak arra figyeljünk, amire érdemes! Libisch Károly további írásai a Pezsin
E-mailben elküldöm
Olvasta: 9131 Hozzászólások (0)
Szólj hozzá Te is!
|
< Előző cikk |
---|
Blogger kameránk szemüvegén keresztül >>
Egy már nyitott kártya mellett, a balra és jobbra mutató billentyű-nyilakkal közvetlenül is lépegethetsz a filmek között, illetve egyszerre több filmkártyát is kinyithatsz, azokat tologatva elrendezheted. A lejátszás kezeléséhez vidd az egeret a film fölé...
Mozi-cikkek filmjeinkről...
Amy Winehouse
Pezsi Tipp!
A kis képekből megnyíló cikk-kártyákon, hogy követhesd e rövid kis 27 esztendőt, klikkelj az elsőre, majd a számítógép billentyűjének nyílgombjával lépegess előre (a nyílgombbal visszafelé is haladhatsz). Egyszerre több kép is kinyitható, ekkor külön-külön klikkelendők és azok az egérrel vonszolva tetszőleges pozícióban elrendezhetők (kártyázás). Bezáráshoz kattints a képre, vagy csak simán 'Esc'...
Télvégi saláták |
Aranykönyves Júlia |
A nagypénteki hal |
Illemhely-TUDOMÁNY |
Az Állami lakótelep |
Búcsú Laci bácsitól |
Szolnokon is "Kész a leltár" |
Az Állami lakótelep |
Ajánlott böngészőnk
Kattints a képre!
A leggyorsabb és
legbiztonságosabb böngésző.
Magyarul beszél és ingyenes.
Ráadásul mindent látni fogsz...
Töltsd le és installáld
pillanatok alatt!
Pezsi blogger kamera >>
Pezsi Tipp!
Egy már nyitott kártya mellett, a balra és jobbra mutató billentyű-nyilakkal közvetlenül is lépegethetsz a filmek között, illetve egyszerre több filmkártyát is kinyithatsz, azokat tologatva elrendezheted. A lejátszás kezeléséhez vidd az egeret a film fölé...