Pesti Zsibongó

Üstökösnézőben

„Saját páholy mindenkinek” – így szólt az első autósmozi reklámja, amely a New Jersey állambéli Camdenben nyílt meg 1933 júniusában. A legendák szerint Richard Milton Hollingshead csak a papája által örökölt autóápolószer-gyártó cégének forgalmát akarta fellendíteni. Ezért addig-addig kísérletezgetett, mígnem kitalálta, hogy rámpákat épít, amelyekre az autók ferdén felhajthattak – és ezzel tökéletes rálátásuk lett a mozira. Vetítővásznat Hollingshead még nem használt, ehelyett egy nagy, fehér falra vetítette a filmet. A hangot három nagy hangszóró szolgáltatta, olyan erővel, hogy több kilométerre is elhallatszott. A Camden Drive-In Theatre 335 járműnek adott helyet. A film maga, amelyet az ifjabb Hollingshead bemutatott (Wife Aware), nem játszott különösebb szerepet a filmtörténetben, de nem is ez a lényeg. Az autósmoziba ugyanis már akkor sem csak a film miatt mentek a nézők.

ROBBANÁSSZERŰ ÁTTÖRÉS

Az ötletet ugyan pozitívan fogadták a nézők, ám Hollingshead három év múlva mégis bezárta a moziját. A gazdasági válság miatti bizonytalan időkben, majd a második világháború alatt is csak lassan terjedtek az autósmozik az Államokban. De aztán robbanásszerűen. 1942-ben még csak összesen száz volt belőlük. De a motorizáció gyors fejlődésével az ötvenes években mindenütt megjelentek, és a hatvanas évek elejére a népszerűségük csúcsára értek. Ekkor már négyezer autósmozi működött az USA-ban, és sok hagyományos belvárosi mozit kellett bezárni a külvárosi konkurencia miatt.

A népszerűség egyrészt a kedvező jegyáraknak volt köszönhető, másrészt annak, hogy az üzemeltetők büféket, sőt játszótereket is létesítettek az autósmozik placcain. Így valóságos kis vidámparkok alakultak ki, amelyek népszerű hétvégi kirándulási céllá váltak.

Mindez az élvezet egykoron 25 centbe, de később is csak egyetlen dollárba került, függetlenül a kocsiban ülők létszámától, ami különösen a nagycsaládoknak jött kapóra. Ráadásul a gyereket és a kutyát sem kellett otthon hagyni. Hamarosan a fiatal párok is rákaptak az autósmozira. A prűd Amerikában ez volt az a hely, ahol a „szerelmesek sorában” (tehát a leghátsó sorban) jórészt háborítatlanul enyeleghettek.

A fíling lényegét tökéletesen adja vissza a Beach Boys együttes 1964-es nótája:

Forget about the plot, it´ll do very well
But make sure you see enough so you´re prepared to tell
About the Drive-In!

Magyarán:

Ne törődj a sztorival, csak érezd magad jól.
De néha nézd a vásznat is, hogy mesélni tudjál valamit
Az autósmoziról.

A jegyek azért lehettek olcsóbbak, mert a Drive-In, tehát az autósmozi, egyszerre jóval nagyobb közönségnek adott teret. Általában több száz vagy akár ezernél is több autó fért el bennük. A világ legnagyobb autósmozija a Connecticut állambeli Newingtonban volt, ahol négyezer autó is leparkolhatott, míg 1997-ben be nem zárták. Arányosan a vetítővásznak is hatalmasak voltak. A normál mozik 4 x 6 méteres vásznával szemben elérhették akár a 600 négyzetmétert is, bár inkább ennek inkább a fele volt az általános.

A hangot eleinte két nagy hangszóróból sugározták a vetítővászon két oldaláról, később áttértek az autók ajtaira felakasztott monohangszórókra. Miután pedig az RCA 1941-ben gyártani kezdte az autórádiókat, így már középhullámú frekvenciákon is foghatták a nézők a filmek hangját, ahogyan az ma is szokásos.

Az autósmozi csakis amerikai ötlet lehetett. Pontosan illik az amerikai életszemlélethez: gyors, egyszerű, olcsó és ami a legfontosabb: nem kell kiszállni az autóból. Ez az igazi szabadság: a Drive-In. Így terjedtek el a bankautomaták, az autóséttermek, az autóspatikák, sőt még a temetéseken is autóval vettek részt.

Miközben az autósmoziban az ember nyilvános helyen van, mégis a saját nappalijában érezheti magát. Dohányozhat, fokhagymás fasírtot ehet, telefonálhat, és a hátsó ülésen lévő kutyaszőr sem zavar senkit. Utána meg villámgyorsan hazaérhet – hacsak nem kerül dugóba a film után. De ez a dugó már európai specialitás, és jóval későbbi fejlemény. Európának – mármint a nyugati felének – még egy évtizedet kellett várnia az autózás tömegessé válására, következésképpen az autósmozikra is.

„Németországban az autó még nem a széles tömegek lábának meghosszabbítása. Az amerikaiak az autójukban élnek, abban esznek és alszanak, kávét főznek, borotválkoznak és telefonálnak. A németek számára viszont az autó még mindig egy gyors pénzszerzési lehetőség, amelyet levonhatnak az adójukból” – magyarázta a hatvanas évek elején, a kölni autósmozi beindulásakor annak vezetője. Egyébként az első európai autósmozi Frankfurt mellett, Gravenbruchban nyílt meg 1960-ban, és errefelé is nagyon hamar megkapta a „smacimozi” becenevet. A motorizáció ugyan ekkor már gyorsan terjedt, de az európai autósmozinak már nem maradt elég ideje. Mert a tévé, majd a videó diadalmenete a hetvenes évek végétől drasztikusan csökkenteni kezdte a nézőszámokat még a normál mozikban is. Ezeknek végül a multiplexek adták meg a kegyelemdöfést. Az autósmozik még rosszabb helyzetben voltak, mert a terjesztőktől csak utánjátszó filmeket kaptak. Egyes üzemeltetők pornófilmek vetítésével próbálták a kieső bevételt pótolni, ami csak tovább rontott a helyzeten. Még azok jártak a legjobban, akik a mozi mellett használtautó piacot is működtettek, így a városszéli placcok infrastruktúrája megtérült, és a színvonaluk is emelkedett.

Ma Nyugat-Európában viszonylag kevés autósmozi van, ezek viszont bizton számíthatnak az ötvenes évek nosztalgiájára szomjazó törzsközönségükre. Sőt, 2004-ben Norvégiában még egy újdonságot is kitaláltak. A Sarkkörtől 450 kilométerre északra rendeztek autósmozi-fesztivált – hómobilok részvételével.

Magyarországon is hasonlóak voltak a fejlemények, csak éppen negyedszázaddal később. Az autósmozizás valamikor a nyolcvanas évek közepén vert gyökeret. Az első vetítéseket 1984-ben Szentendrén rendezték óriási sikerrel. Egészen a kilencvenes évek elejéig egyre szaporodtak a vállalkozások, majd megfordult a trend, és Budapesten tíz éven át nem működött egyetlen autósmozi sem. A motorizált romantika pesti hívei csak az M3-as autópálya mellett, a Hungaroring mogyoródi telephelyén találtak maguknak szórakozást.

Mígnem tavaly júliusban az M5-ös autópálya kispesti kivezető szakasza mellett, a Nagykőrösi úti Fővárosi Autópiac területén is megnyílt egy autósmozi. Kiderült ugyanis egy felmérésből, hogy a szabadban nyújtott éjszakai közösségi élményre ma is igény van. „Mára felnőtt egy új korosztály, amelyik csak hallomásból tudhatja, milyen sajátos kulturális élményt jelent a csillagos ég alatt nézni a kocsiból az óriásvásznat” – magyarázza az üzemeltető kft. igazgatója. Úgy látszik, hogy a próbálkozás bevált, mert már a második évad is beindult. Igaz, csak pénteken és szombaton van előadás, viszont változatlanul 800 forintos jegyárakkal, és este kilenc órai vetítésekkel.

Június első hetében meg Kolozsvárról kaptuk azt a hírt, hogy az Erdélyi Nemzetközi Filmfesztivál kuriózumaként a szervezők autósmozival kényeztették a filmkedvelőket. A szabadtéri mozinak egy bevásárlóközpont tetőtéri parkolója adott otthont. Igaz, kicsit szűken voltak, meg a vászon sem volt elég nagy, de kezdetnek nem rossz. A nemzetközi szinten is ritkaságnak számító tetőtéri drive-in moziban elsőként Martin Scorsese zenés dokumentumfilmjét vetítették a Rolling Stones együttesről (Shine a Light), amelyre megközelítőleg kétszáz autó ment el. De talán a filmválasztásnak köszönhetően vagy a fesztiválhangulat hatása alatt, mindenesetre a kolozsváriak a rendeltetésével ellentétesen használták az autósmozit. Ugyanis nem tudtak megmaradni a kocsikban, hanem kiszálltak, és táncolva, énekelve nézték végig a filmet. Ez is olyasmi, ami egy normál moziban nemigen szokott előfordulni.

• Szerelem az első látásra
• Színház a csillagok alatt
• Tábortűz retró
• Kepes András iskolái
• A Kispesti Kisszínház
• Park a kertek között: A Bókay
• Egy nyári este a 19. század végi villatelepen

• Pesti kertek >>

Hozzászólások (1)

A hozzászólás-űrlap megjelenítése / elrejtése