Pesti Zsibongó

Dr. Ranschburg Jenő, a tudományos ismeretterjesztő pszichológus

Kevés ember van ma Magyarországon, aki annyi családdal és annyi gyerekkel találkozott volna szakmai értelemben, mint dr. Ranschburg Jenő. A Prima Primissima-díjas pszichológus félévszázados pályája alatt nagyot változott a világ, de ő mindig naprakész tanácsokat nyújt a szülőknek a könyveiben és az előadásaiban.
Megvan a véleménye az indigógyerekekről szóló ezoterikus hiedelmekről is, amelyek a mai csemeték szokatlan viselkedését azzal magyarázzák, hogy tulajdonképpen nem is emberből vannak, és különleges küldetéssel jöttek a Földre. Ranschburg tanár úr szerint viszont egyszerűen azért mások ma a gyerekek, mint negyven évvel ezelőtt voltak, mert időközben a családok is megváltoztak.

De persze vannak valóban különleges gyerekek és igazi tehetségek is. Hogy ez a tehetség ne menjen veszendőbe, ahhoz a szülőknek is tenniük kell egyet és mást. Erről beszélgettünk kevéssel halála előtt a feledhetetlen Ranschburg Jenővel.

Honnan tudhatja meg egy szülő, hogy a gyermeke tehetséges?

A tehetséget az egész világban a teljesítményből mérik. Ebből adódik, hogy a legtöbb szülő akkor jön rá arra, hogy a gyereke tehetséges, amikor erről iskolai visszajelzéseket kap. Én azonban úgy gondolom, hogy vannak ennek jelei már korábban is. A szülő, ha figyel, felismerheti ezeket.

Az igazán tehetséges gyerekek jóval hamarabb kezdenek beszélni, akár már nyolc hónapos korukban is, míg a többi gyerek csak egyéves kor után. Sok mindent hamarabb tesz a tehetséges gyerek. Például előbb áll fel, előbb kezd járni, mint a többiek.

A gyermeki tehetség felismerése és ápolása mindannyiunk kötelessége

Ezek a gyerekek általában érzékenyebbek. Van egyfajta szenzoros érzékenység. Ez azt jelentheti például, hogy nem lehet akármilyen ruhát ráadni a gyerekre, mert „szúrja”. Ki kell vágni az ingéből a címkét, mert az idegesíti. Nagyon rosszul viseli az olyan ruhaneműt, amely szorosan a testéhez tapad. Van benne egy olyan fajta érzékenység már hat-nyolc hónapos korában, hogy abbahagyja a bömbölést, ha megszólal egy Mozart-zenemű, vagy három-négyéves korában nem lehet elvonszolni a Balaton-partról, amikor naplemente van, mert abban gyönyörködik. A szenzoros érzékenység nagyon sokszor valamilyen képzőművészeti tehetség irányába mutat.

Létezik motoros érzékenység is. Ezeknél a gyerekeknél azt látjuk, hogy sokkal hamarabb kezdenek el kulturáltan mozogni, mint a többiek. Általában gyors beszédűek, néha még hadarnak is. Megjelenhet akár tikk is a szemük körül. Ezek a gyerekek a mozgás irányában tehetségesek, ami lehet akár a tánc, lehet a sport. Érdemes erre odafigyelni.

Ott van még az intellektuális érzékenység is – ezek a kis tudósok. Folyton kérdeznek, ráadásul leragadnak egy-egy témánál. Ők azok, akik már három-négyéves korukra fantasztikus tudásra tesznek szert. Egy-egy témakörben olyan mély ismeretekre törekednek, hogy a szülők panaszkodnak nekem, hogy lexikonokat kell vásárolniuk, mert nem tudnak a gyerek kérdéseire adekvát választ adni. Lehetnek akár csillagászati jellegűek ezek a kérdések, vagy a dinoszauruszokra vonatkozók.

A korán jelentkező tehetségre általában jellemző a kreativitás. Az iskolában sokszor gond is van a kreatív gyerekekkel, mert szeretnének mindent másképp tenni, másképp gondolják, más elképzeléseik vannak. Van egy fajta sebezhetőség is ezeknél a különösen tehetséges gyerekeknél. Könnyen sérülnek, és a lelki sérülések nagyon komoly gondot okozhatnak a korán jelentkező tehetségük kibontakozásában.

Összefoglalva azt mondhatom, hogy ha nemcsak a produktum alapján nézzük a tehetséget, hanem a karaktervonások alapján, akkor nagyon korán jeleket lehet felfedezni, amelyek a tehetséges gyerekre utalnak.

Futni tanul a gepárdbébi - Ha rákényszerül, a világ leggyorsabb emlőse lehet belőle

A szülő azt teheti, hogy egyengeti a gyermek fejlődését, ami azt jelenti, hogy maga is felkészül. Komolyan veszi a gyermek kérdéseit, igyekszik válaszolni, igyekszik érthető, a gyerek színvonalához illő válaszokat beszerezni. Tágítja a gyerek világképét.

Másrészt: türelmetlenséggel, idegességgel nem bántja meg a gyerek önérzetét. Ugyanis az önérzet ezekben a gyerekekben olyan erős, hogy képesek a saját tehetségük ellen dolgozni csak azért, hogy a közösség elfogadja őket. Volt egy kislány, aki hároméves korában már tudott olvasni, de az óvodában nem árulta el senkinek, mert pontosan tudta, hogy ebből neki nem származnak előnyei. Más szókincset használt az óvodában, és mást otthon, mert látta, hogy az ő eltérése másoktól nem tesz neki jót.

A tehetség legfontosabb problémája ez a másság. A tehetséges gyerekek sorsa nem rózsás sors. Nagyon meg kell szenvedni a tehetség miatt. Ha a szülő mögötte áll, az segíti az önérzetét. Ezzel tehet a szülő a legtöbbet a gyerekéért.

Egyszer már megírtam és azóta többször visszahallottam azt a példát, hogy a gepárd a leggyorsabb állat. 110 km/óra sebességgel tud futni, de csak akkor, ha ott van előtte az antilop. Ha nincs, akkor nem fut ilyen gyorsan, mert minek. Ha állatkertben van a kis gepárd, és ott nyuszival etetik, akkor soha nem fut 110 km/óra sebességgel, mert 30 km/óra sebességgel is eléri a táplálékát. Nekünk az a dolgunk, hogy az antilopot biztosítsuk ahhoz, hogy a kis gepárd kénytelen legyen – és öröme is teljék benne – 110 km/órával futni.

Milyen a tehetséges gyerek belső világa? Igaz, hogy a zsenik nem tudnak szeretni?

Nem igaz, sőt nagyon is tudnak szeretni és nagy igényük is van arra, hogy szeressék őket. Igen rosszul viselik a szeretet hiányát, az elzárkózást, a perifériára szorulást. Rengeteg szeretetvágy halmozódik fel bennük. A nagy művészek elképzelhetetlenek túlcsorduló emóció nélkül. Nem lehet elképzelni egy Beethovent, egy Mozartot, egy Van Goghot érzelmek nélkül. Tele vannak szeretettel. Az más kérdés, hogy különcök. Ennek következtében elég nehéz szeretni őket.

A Polgár-lányok édesapja úgy nyilatkozott, hogy bármely gyermekből lehet zsenit nevelni. Ön hogyan látja ezt a kijelentést?

Én másképp látom. Úgy gondolom, hogy egy egészséges értelmi képességű gyerek intenzív egyirányú nevelése is hatalmas eredményeket hozhat, de amikor a kiugró tehetségről, a zseniális gyerekről beszélünk, akkor nem lehet kihagyni a veleszületett aspektusokat. Az nem úgy van, hogy tegyenek elém egy csecsemőt, és én zsenit nevelek belőle. Ebben rengeteg veleszületett tényező játszik szerepet. Ha jól tudom, a Polgár-lányok teljesen egyforma nevelést kaptak, de nem egyforma színvonalon sakkoznak. Még náluk is megjelennek ezek a különbségek, és meggyőződésem, hogy a zsenialitás nagyon fontos összetevője egy genetikai tény, amihez természetesen a nagyon gondos nevelés is hozzátartozik.

Ön szerint az iskolában a tehetséges gyermek húzza magával az átlagos képességűeket, vagy azok húzzák le az ő fejlődését?

Az utóbbi az igaz, hogyha hagyja magát. A többiek nagyon gyakran képesek arra, hogy visszahúzzák őt. Az emberben egyszerre van meg az az igény, hogy szeretne olyan lenni, mint a többiek, és az, hogy szeretne különb lenni. Amikor sok-sok átlagos képességű gyerek között van egy kiemelkedő képességű, akkor felerősödhet benne a vágy, hogy olyan legyen, mint a többiek. Ekkor alakul ki az iskolai alulteljesítés, és a kiemelkedően tehetséges gyerek elkezd rossz tanuló lenni, rosszul produkál, mert abban reménykedik, hogy ez népszerűbbé teszi őt a többiek előtt.

A fejlődés szempontjából az azonos képességű gyermekek közösségbe szervezése a jó megoldás, vagy a különböző képességű, esetleg különböző kultúrájú gyermekeké?

Ez nagyon nehéz kérdés, mondhatni örök probléma. Én azt tartanám igazán jónak – megírtam már sok-sok évvel ezelőtt –, ha a tehetséges gyerekeket kellőképpen lehetne szűrni, és kiválasztani, hogy amiben tehetségesek, azt külön tanulják. Nem lehet azt a gyereket, aki 8 éves korában 12 éves szinten van, második osztályba járatni. Annak ez nem feladat. Ugyanakkor ezeknek a gyerekeknek a személyisége elég egyenetlenül fejlődik. Van olyan gyerek, aki nyolcéves korában matematikából tehetséges, de csak hatéves szinten olvas, ezen a téren nehézségei vannak. Amikor viszont el kell osztani a csokoládét a testvéreivel, akkor kétéves lesz belőle. Amiből kiugró, azt mindenképpen mozgatni, működtetni kell. Miért ne járhatna matekból negyedikbe egy másodikos, hogy a matematikát a negyedikesekkel együtt tanulja, miközben az olvasást, a környezetismeretet meg a magyart a kortársaival tanulja együtt, azért, hogy a kortárs közösségbe való beilleszkedése is működjön, hogy ne legyen belőle egy arisztokratikus karakter, amit leginkább ő visel rosszul.

Egy felismert tehetség - Patai Annácska

Pszichológiai értelemben kezdetben semmiben. Hét-nyolc éves korra azonban már jelentősen szétválnak a képességek, ami a szociális sztereotípiák hatására történik. A kislányok például sokkal kevésbé viselik a másságot, mint a fiúk. A kislány szeret részt venni a közösségben, szereti, ha elfogadják, szereti, ha szeretik. A saját nemi sztereotípiái gyakran visszaszorítják. Azt tapasztaljuk, hogy a matematikai-műszaki tehetség kizárólag férfiakat jellemez. Pedig úgy tűnik, hogy nem veleszületett tulajdonság az, hogy a fiúk jobb matematikusok, mint a lányok, mert 3-4 éves korban nem tudunk felfedezni ilyen különbséget. De 8 éves korban a lányok egyre inkább elfogadják a nemi sztereotípiákat, azt, hogy ők a kislányok. Ezért van, hogy az egyetemeken is elsősorban a pedagógia jellegű pályákat célozzák meg a lányok. A magyar bölcsészkaron is 90 százalékban lányok a hallgatók. A fiúkat meg a természettudományi karokon találjuk meg. Ez a különbség szociális hatásokra alakul ki. Másrészt azért, mert a fiúk teljesítményorientáltabbak, míg a lányok inkább a szociális kapcsolatokat, a szeretetet, az elfogadottságukat részesítik előnyben, és kevésbé tartják fontosnak a karriert. A tehetségük leginkább humán területre tolódik át, ahol emberekkel lehet foglalkozni.

Professzor úr tavaly kapta meg a Hazám-díj elismerést. Így visszatekintve az eddigi pályafutására, mi az, ami az Ön számára a legfontosabb érték?

Nagyon sok érték fontos a számomra. Talán a szó legigazibb és legmélyebb értelmében a béke, amit Babits Mihály négyszer is mond egymás után a Húsvét előtt című versében: „béke! béke! béke! béke már!” Ezt a békét – ami az emberben belül és az emberek közötti kapcsolatokban is jelen van –, ezt tartom a legnagyobb értéknek.

Az érdeklődő szülőknek 2011. február 14-én tart órát a tanár úr a San Marco Szabadegyetemen >>

A televíziós Családi kör egykori szakértője napjainkban is tudott mit mondani a családoknak

• A Ranschburg lecke - élőben!
• Csillaggyerekek
• Újgenerációs tinédzser-típusok
• Önvédelmi lecke lányoknak
• Bébihájas iskolások
• ÉRTETEK - könyvismertető
• Újra Értetek!

Vörös Éva a Pezsin

• Tudomány és istenhit
• Testi-lelki kezelés
• Meddig bírja a bőrünk?
• Bioetika és költség/haszon az egészségügyben

Hozzászólások (6)

A hozzászólás-űrlap megjelenítése / elrejtése