Pesti Zsibongó

Összefoglaló mű Csohány Kálmánról

Csohány Kálmán művészetével, grafikáival még késői sihederként véletlenül ismerkedtem meg egy kiállításon 1971-ben. Nem a kiállítás-látogatás ténye volt véletlen, hiszen akkorra datálódott nyiladozásom a művészetek, ezen belül is a képzőművészet felé. A sorsfordító eseményig viszont nekem a grafika egy, a festészetet kiegészítő, igazából másodlagosnak tartott megnyilvánulási forma volt. A Csohány-kiállítás azonban olyan élményt adott, amely – ha nem is tett a grafika feltétlen hívévé, de – átértékeltette a világlátásomat. Erre (is) emlékezve vettem kézbe a szűkebb pátriáján kívül mára már szinte elfeledett művészről szóló könyvet.

Részletek a pásztói születésű művész hitvallásából: „Én az embereket szeretném megközelíteni. Életüket, érzelmi világukat szeretném a magam eszközeivel ábrázolni. Ehhez gyermekkorom szolgál segítségül. Szűkebb hazám embereit ismerem jól, de érzem, hogy az ő örömük vagy bánatuk papírra vetésével egyetemes emberi magatartást közelítek meg. Ez a legfőbb célja és értelme munkáimnak.”

„Nem színekben gondolkodom, hanem vonalban…” – És valóban: Csohány Kálmán számára a vonal volt a legfőbb kifejezési eszköz, s ettől még a közterületekre szánt, színes csempe-(terrakotta) Akompozíciókban, avagy bensőséges világú, folthatású vízfestményeiben sem nagyon tért el. Ezáltal jutott el egy semmilyen irányzathoz nem tartozó, egyszerű megszólalási módhoz.

Népi ízű egyéni világát, figuráit születési helyéről, a nógrádi dombok öleléséből hozta magával, de karaktereit a fiatalkori élmények és a Csíki-havasok világa befolyásolta. Rajzolt tussal, tollal, grafittal, metszett rezet, linót. A rézkarcok letisztult vonalai puritán formákba rendeződnek, tipizálásában besorolható, felismerhető jegyekkel. Madarak, fák, virágok, a keresztény és ősi rítusok, az égi és földi világ kettőssége is foglalkoztatta. Élet és halál. A könyv bőséges illusztrációja ezekből ad átfogó válogatást.

Természetesen – még 1971-ben – engem a madarak mindenféle előfordulása ragadott meg először. Varjú. Varjak… Madarak. A szabadság szimbólumai. Az ég és a föld közötti összekötő kapcsok, átvezetők – a könyv szerzője, Shah Gabriella művészettörténész szerint: mediátorok. Az élet és a halál között; oda s vissza. Az ég, a menny madaraival, az angyalokkal együtt. Jelképek, az erő vagy az elmúlás jelképei.

Shah Gabriella művészettörténész

Shah Gabriella könyvében bemutatja az embert, a művészt, fényképekkel is illusztráltan végigkíséri élete eseményeit. A mű a néhány színes oldal mellett sok – bár néha a grafikákhoz sem mindig elégséges minőségű – fekete-fehér (inkább fekete-szürke) illusztrációval szolgál (összesen 94, címmel is jelölt mű). Továbbá szemelvényeket kapunk Csohány Kálmán irodalmi munkásságából (versek, elbeszélések). A kiadványhoz sokrétű függelék kapcsolódik: bibliográfia, műjegyzék, kiállítások, filmek, illusztrációjegyzék, angol és német nyelvű összefoglalók stb. Talán csak azt tenném szóvá, hogy a megsemmisült (elbontott) kerámiakompozícióit legalább fényképen megismertem volna. Biztosan fellelhetőek valahol…

• Részlet Shah Timor és Shah Gabriella:
  Elhagyott szárnyak – Csohány Kálmán művészete című filmjéből.

Libisch Károly további írásai a Pezsin

• Kari blogja >>

• Szanturral a Trafóban
• A világvége illemtana
• Búcsú
• A háromdiplomás postás
• Csak a pörkölttel nyúltam mellé
• A megtévesztés lélektana

Könyvek a Pezsin

• A bor csodája
• ÉRTETEK - 1. kötet
• ÉRTETEK - 2. kötet
• ÉRTETEK - 3. kötet
• Frank Júlia Óriás szakácskönyve
• Az egészségolimpia szakácskönyve
• A világvége illemtana
• Bókay Árpád memoárja
• A megtévesztés lélektana
• Magyar hanglemeztörténet
• Rovott múltunk emléktára

Hozzászólások (0)

A hozzászólás-űrlap megjelenítése / elrejtése