Pesti Zsibongó

A. Varga Imre Tiszakécskén

A. Varga Imre 1953-as születésű kecskeméti festőművész és grafikus. Alapjában autodidakta, de mesterei között nyilvántartja például Goór Imre, Bánszky Pál és Hézső Ferenc festőművészeket. Zömmel Kecskeméten alkot és állít ki, de önálló kiállítása volt többek között Egerben, Budapesten, és csoportos országos kiállításokon is találkozhattunk alkotásaival. Egészen fiatalon együtt dolgozott a Szentendrén elhíresült, de Kecskemétről indult, "edvinistáknak" nevezett csoporttal (fe Lugossy László, ef Zámbó István, Terebessy László). Vonzódik Giorgio De Chirico szürrealista világához is. A fenti hatások természetesen érződtek a kiállított mintegy 50 alkotásokon, ám Varga az őt ért benyomásokat sajátságos szemléletével, látásmódjával új minőségbe emeli. Figurális és stilizált képeinek vonalvezetése, színvilága nem harsány, de erősen kontúros. Tiszakécskén kiállított grafikái viszont vegyesebb színvonalúak voltak, mint képei. Egyedi törekvéseinek, alkotói módszerének speciális területei a festett-faragott ládaképek; színház vagy bábszínpad hatásúak, fura mikrovilágok.

A református iskola kiállítóterme önálló épületben, egyetlen helyiségből áll. Tanévben rajzteremként is működik. Ebből kifolyólag a kiállítás hangulatához hozzátartozik a szertáros szekrény, a fal mellé állított (gyerek)székek, a könyvespolc és egyéb, most meg nem nevezett tárgyak, melyek a kiállítás élvezhetőségét alapvetően nem befolyásolták.

A kiállítás-megnyitó hangulatához hozzájárult a fellépő alkalmi zenei társulás, Kispál Gyula vezetésével. A csak erre a kiállításra szervezett csapat és a darabválasztás, Orszáczky Miklós egy kompozíciója telitalálat volt. Amellett persze, hogy a divatos Orszáczky Jackie-darabok mellett az életmű elborultabb darabjai nem túl sűrűn hallhatóak, ennek az Ausztráliában "csak" kazettán megjelent darabnak az eljátszásával a zenekar még kultúrpolitikai missziót is betölthetett azon kívül, hogy ritka hangulati egységet teremtett a látnivalókkal.

S hogy ez az írás egy 2011. június 8-án bezárt kiállításról végül is megíródott, annak oka a megnyitóról készült videó, amely a jelen nem lévők számára is érzékeltet valamit a hangulatból, kilendítve a történést annak helyiértékűségéből. S így ez a kiállítás már nem csak a kécskei lokálpatriótáknak lehet érdekes. A külön köszönet pedig mindezért Gyalai Béla festőművész-tanár lelkesedésének, a kiállítások szervezőjének jár...

Libisch Károly további írásai a Pezsin

• Kari blogja >>

• Szanturral a Trafóban
• A világvége illemtana
• Búcsú
• A háromdiplomás postás
• Csak a pörkölttel nyúltam mellé
• A megtévesztés lélektana
• Magyar hanglemeztörténet

Hozzászólások (0)

A hozzászólás-űrlap megjelenítése / elrejtése