Hóba fulladott idusunk... |
Írta: Barbara Dupecka | |
Tél tábornok uralkodott 2013. március 15-én Barbara Dupecka vitriolba mártott tollából keserédes, búsmagyar, újreformkori megemlékezés, vagy inkább irodalmias dühroham-vázlat minapi nagy ünnepünk némely háttér-tanulságairól.
Az egykori osztrák seregekre hajazóan hófehérbe öltözött Tél tábornok uralkodott (sajnos) ezen a márciusi iduson. Azon a jeles napon, amelyen egykoron a parasztoknál a nagymamák már mezítlábas viseletre cserélték a kisunokák téli cipellőjét, mondván: megjött a tavasz. Most meg országunkba települt multiknak kellett kisegíteni a hócsapdába került utazókat, mert a katasztrófavédelmünk elaludt. Olyan nagyon beleringatták magukat az ünnep fennkölt hangulatába. Ahogyan 2006. augusztus huszadika előtt sem hallották meg jó meteorológusaink szimpla előrejelzéseit. Mintha még miniszterelnökünk is tudta volna, hogy a Nemzeti Múzeumnál előadni tervezett felszólalását biz‘ nem lesz szükség megtartania. Ment is nyugodtan Brüsszelbe, a külhoni hatalmasságok elé, energiaköltségek szintjén védelmezni a magyar embereket, de a magyar szabadság költői aspektusairól is hazaüzenve közkamerákon keresztül. Most már, hogy az egész magyar nép tudta, hogy itt ünnep, az nemigen lesz, de vészhelyzet annál inkább, a vártán állóinkat mégis a józsefvárosi polgármesternek kellett ébresztenie: Halló uraim, munka lenne itt! Pláne, hogy a kormányszóvivő már az ünnep előestéjén elszelelt hosszú-hétvégézni, de pechjére az amúgy szép-emlékű Pákozd-Sukoró magasságában hócsávába esett. Az így lassacskán megébredett BM és maga, Bakondi urunk is végre sajtótájékoztattak, ahogy illik, szívet szorongatóan, hősiesen-pulcsisan, és közel egynapos késéssel katasztrófahelyzetet hirdettek. De míg a hadsereg sem látszott sehol (hol vannak már ’48-as dicsőséges tábornokaink), addig a nehezen beindult katasztrófaszerkezetek (hókotrókkal felvezetett melegedő buszok stb.) igen későn és lassan kezdték meg petőfiesen havaspusztás vonulásukat. Ezt már multijaink sem nézhették tétlenül, és az egykori labancságokra rácáfolva kínáltak menedéket a hosszú hétvégébe szokásos-mohón és magyaros-merészen belevágó kisgyermekes munkavállalói családoknak. Nem tudni persze, ezek miért nem hallgattak a szívükön kívül – kisgyerekesként csak úgy ösztönösen – a meteorológusokra. Egy szülőtől valahogy nem azt várnánk, hogy csakazértis elindulok hosszú hétvégézni erős Fordommal, mert a katasztrófavédelem majd amúgy is kimenekít. Tél tábornok tehát uralkodott, és útjainkon csatát is nyert. Mondanánk szívesen, hogy: de bezzeg szívünkben ott lobogtak a teljes képzavar kokárdái, meg hogy intézményeink fedett terei hősies szeretettel fogadták be az ünneplő tömegeket, de ilyenekről nem szóltak a hírek. Viszont a jobb híján elénk tárt, kockafejű, Tavasz-tévé-szerű szemekkel ránkguvadó, ámbár kiváló sálrendszerekből előkandikáló kormányünnep-felelősségi kommunikátor asszony rendszeresen megtörte egykori reformkori nyelvújítóink szép magyar nyelvét – az „útba indulók”-ról beszélő, katonás-pulcsis Bakondi úrhoz hasonlóan –, amikor a szabadtéri rendezvényeket elmaradásuk okán egyszerűen csak „külszíni rendezvényeknek” aposztrofálta. És még mondjuk azt, hogy nem élünk jól, amikor ilyen emberek szót vihetnek a pénzünkből (az emberek pénzéből)! Hát negyven évvel ezelőtt a külszíni fejtéseknél biztos kaphattak volna feladatot. Sajnos Petőfink még mindig döbbenten áll a segesvári hídnál, és lemeredve nézi a kukoricásból áradó muszkát, meg a menekülő magyart, melyekhez ő a maga részéről nem csatlakozott, inkább megszemlélve a világ megfordíthatatlanul elromlott folyását, az örökkévalóságba döbbente magát. Emlékezzünk ma csendben Petőfire a hídnál, még ha az nem is március 15-én esett, és nem is ’48-ban, hanem másfél évvel később. Jó lenne ébredni már, Mega-x-faktor csillagok népe! Nem elég elvárni a jól létet, azért népként és vezetőkként is, de egyszerű közszolgákként, vagy csak munkahellyel még megáldott teszi-vesziként, valamit cselekedni is kéne, a mindennapok gátjainál. Biztos, hogy a 8. ker. polgármesterének kellett megszólalnia, már-már Petőfiként, kamerák elé nógatva az arra rendelt urakat, hogy kezüket a szívükre téve árulják már el: a Dunán is túlon csávába került utazókat a nehézkes államszervezet kimenekíti-e életveszélyes hófogságukból? S megint a „sógoroknak” kellett a tétlen magyart felmenteni, most nem a török, hanem a tél szorítása alól, hókotrókkal átcsapva az államhatáron? Amíg petőfik vívnak magányos (szó)csatákat, addig kevés lesz a sok szózat és nemzeti dalolás (pláne Malmőben). Készüljünk majd egy újabb ünnepre, nagyra és nemzetire, de egy kicsit összeszedettebben. Cikkajánló
Olvasta: 6960 Hozzászólások (2)
Mar regen volt Budan kutyavasar
Írta: Laszlita(latin amerikaban)egyebkent csak Laci, 2013.03.18. 15:58
Malmő 2013 Írta: timur, 2013.03.25. 14:45
Intünk-e majd búcsút a magyar zenekultúrának Malmőben csak úgy by Alex (ha szabad ilyet egyáltalán szánkra venni)? Némi képzavarral élve, értsd: a Kodályi elvek foroghatnak majd sírjaikban, avagy Malmő, te nemzeti jóhírünk temetője; ha egyáltalán a Malmőkbe lehet nemzeti jóhírt vinni; de továbbra még az is kérdés, hogy ki kinek is int búcsút.
De mint tudjuk minden építés romeltakarítással kezdődik. Országé is, kultúráé is. Van aki szerint a kulturális romeltakarítás jegyében, az Eurovíziós dalversenyek egyik különdíja lehetne, hogy a díjazottaknak nem kéne többé visszatérniük hazájukba, teljesítményükkel, így a továbbiakban közvetlenül hirdethetve Európa dicsőségét, s lakva Valahol Európában. A baj ezzel csak az, hogy a nép, az Istenadta, az szavazta őket oda ki, így aztán – ha csak a 'ravasz-zsűri'-jelöltet nem épp száműzni akarta ilyetén még furfangosabb mód – a neki kedves hőseit mégis csak hazavárja. Vagy ki tudja... Vettétek? Szólj hozzá Te is!
|
|
Utolsó frissítés ( 2017.03.14. ) |
< Előző cikk | Következő cikk > |
---|
Blogger kameránk szemüvegén keresztül >>
Egy már nyitott kártya mellett, a balra és jobbra mutató billentyű-nyilakkal közvetlenül is lépegethetsz a filmek között, illetve egyszerre több filmkártyát is kinyithatsz, azokat tologatva elrendezheted. A lejátszás kezeléséhez vidd az egeret a film fölé...
Mozi-cikkek filmjeinkről...
Amy Winehouse
Pezsi Tipp!
A kis képekből megnyíló cikk-kártyákon, hogy követhesd e rövid kis 27 esztendőt, klikkelj az elsőre, majd a számítógép billentyűjének nyílgombjával lépegess előre (a nyílgombbal visszafelé is haladhatsz). Egyszerre több kép is kinyitható, ekkor külön-külön klikkelendők és azok az egérrel vonszolva tetszőleges pozícióban elrendezhetők (kártyázás). Bezáráshoz kattints a képre, vagy csak simán 'Esc'...
Télvégi saláták |
Aranykönyves Júlia |
A nagypénteki hal |
Illemhely-TUDOMÁNY |
Az Állami lakótelep |
Búcsú Laci bácsitól |
Szolnokon is "Kész a leltár" |
Az Állami lakótelep |
Ajánlott böngészőnk
Kattints a képre!
A leggyorsabb és
legbiztonságosabb böngésző.
Magyarul beszél és ingyenes.
Ráadásul mindent látni fogsz...
Töltsd le és installáld
pillanatok alatt!
Pezsi blogger kamera >>
Pezsi Tipp!
Egy már nyitott kártya mellett, a balra és jobbra mutató billentyű-nyilakkal közvetlenül is lépegethetsz a filmek között, illetve egyszerre több filmkártyát is kinyithatsz, azokat tologatva elrendezheted. A lejátszás kezeléséhez vidd az egeret a film fölé...
A legcsavaros-hokotrogepes sogor meg sokaig kotorhat kis hazankban amig visszaszerzi regi hirnevet, mert bizony Aradon nem tulsagosan tundokolt 1949-ben. Meg akkor sem koszoruli ki az allatiassagat (lehet, hogy azota mas geneket oltattak magukba), ha a csaszar kegyelme nem akasztast, hanem fobelovest eredmenyazett. Mert aki nem keres az nem is talal. Enhozzam eljutott egy titkos emlekirat az aradi kivegzesekrol a nyugaton elo volt akkori magyar kormany tagjainak a leszarmazottaitol.
Tisztelettel: Grof Batthyany Taszilo