|
Nem pont kánikulában lehet a legjobbakat kirándulni. De az igazi túrázóknak egy tihanyi Levendula Fesztivál szinte kihagyhatatlan alkalom. A kívülállók számára talán megpróbáltatásokkal is járó élményekből ad ízelítőt Nagy László túravezető beszámolója a Ferihegyi Benke Rezső Természetjáró Szakosztály nyáreleji túrájáról.  Tihanyi levendula Nyáron már nem szoktunk idehaza túrázni, inkább a magashegyekben keresünk kirándulási lehetőségeket, a nagy melegek elől a hegyek hűs ormai közé bújva. Most mégis kivételt tettünk egy kétnapos Balaton-felvidéki kiruccanás erejéig. Aszófőn, a már rómaiak által is lakott településen gyülekezett a kis túracsapatunk. A vasútállomást körüllengő édes hársfaillattal az orrunkban indultunk el a félsziget felé. A délelőtt melege nem csak a falucska nevéhez volt méltó (Aszófő száraz völgyet jelent), hanem előre sejtette számunkra, hogy a nyári napfordulóval és az év legrövidebb éjszakájával együtt az idei első kánikulai nap is ránk köszönt. Búzatáblán keresztül gázolva, egy csapáson jutottunk a törökök által elpusztított egykori település, Kövesd romtemplomához. A római kori alapokra épült 13. századi román stílusú templomrom árnyas kis ligetet alkotó fák ölelésében búvik meg. A szépen faragott köveket csodálva magunk elé képzelhettük az egykori épületet, melynek kő szentségtartóját a tihanyi kolostorépületben őrzik. A romok tövében kis forrás csörgedezik. Vizével hűsítve magunkat lassan tovább indultunk, egy gazdasági úton haladva Sajkod felé. Fák árnyékában csöndesen hűsölő birkanyáj mellett elhaladva értük el az üdülőtelep szélén működő fagyizót, ahol ki fröccsel, ki fagyaltot nyalva frissítette fel magát. A nyaralóházak között meredek utcákon jutottunk fel az erdő szélére. PAZAR PANORÁMA  Kilátás az Apáti-hegyről A domboldalon szűk csapáson indultunk a Nyereg-hegyre. Kiérve a fák közül, tájékoztató tábla mutatja az irányt az öreg levendulás és a Csúcs-hegy irányába. Mielőtt az öreg levendulásba leereszkedtünk volna, tettünk egy kis kitérőt balra, az Apáti-hegy oldalába. Felmentünk egy szép kilátást nyújtó ponthoz. Innen fedte fel először teljes szépségét a félsziget. Alattunk a nádfoltos Külső-tó, balra az út mellett az új levendulás virít, távol az apátság kettős tornya szikrázik a napsütésben. Körben dombok ölelkeznek a Balaton opálos víztükre előtt, mely ott csillog a távolban kékeszölden. Az Európa Tanács által adományozott Európai Unió Diploma nem csak a pazar panorámáért járt. Az egész Balaton legféltettebb kincse ez a félsziget: természeti értékeinek némelyike európai szinten is ritkaság. Ezt felismerve, hazánk első Tájvédelmi Körzetét is ezért alakították itt ki. MEDITERRÁN IDILL Lassan bóklásztunk lefelé a ligetes domboldalon, a fák között guggoló levendulabokrok között. A kócosan meredező virágokat nagy csapatban dongták körül a rovarok, pillék billegtek mindenütt körben, mintha táncra invitálnának bennünket. Nagyhangú kabócák zenebonája és az illatok kavalkádja mediterrán idillt keltettek bennünk.  Sakktábla lepke Mesébe illő táj ez! A két hegy közötti terület katlanjának szubmediterrán éghajlata az ide telepített levendulának messze földön híres illóolaj-minőséget biztosított, túlszárnyalva az eredeti francia ültetvények növényeit is. Később mandulafákat ültettek a levendulabokrok közé. Leérve a domboldal alján, a túraúton mentünk tovább a szépen művelt szőlősorok között. A déli nap tikkasztó hőséget lehelt ránk. A forróságban nem bántuk a kaptatót a Kis erdő-hegyre, örültünk az árnyat adó fáknak. A szél marta sziklák bizarr formái alatt elhaladva ereszkedtünk le a műúthoz. Gödrös település irányában indultunk tovább az aszfaltcsík mellett az új levenduláshoz. A rengeteg virágbokor gyönyörű, lilás szőnyeggé olvadt egybe a szemlélő előtt. A mező túlszélén turistabuszokból görögtek ki tucatszám az emberek a virágbokrok közé. Mint valami csipegető madárraj, billegtek le-fel, úgy vizsgálták közelről a növények virágüstökeit, vettek emlékmintát az illatözönből, vagy magából a növényekből szedtek pár szálat otthonra. A 30 hektáros levendulásban kézi eszközökkel történik a talajmegmunkálás és a betakarítás, nincs vegyszerhasználat sem a termesztés során. A szél felénk hozta az idegenvezető hangfoszlányait, amint a levendulamezők telepítésének történetéről, a növény felhasználásáról tartott előadást. Visszaindultunk a turistaúthoz a forróságot árasztó műút mentén, így most már alulról is, felülről is sültünk, mint egy szendvicssütőben. Időnként elhúzott mellettünk egy-egy gumikerekes városnéző kisvonat a levendulás irányába, majd visszafelé. Sóvárogva néztük az ingajáratban közlekedő, érdeklődőktől zsúfolásig megtöltött kocsikat, de jó is volna felkéredzkedni rájuk! SZÚNYOG ÉS LEVENDULA Kis csapás húzódzkodott az Óvári-hegy oldalában egyre feljebb, hogy megmutassa nekünk a Balatonfüred előtti öböl, az Aszófői-sarok panorámáját. Ezután a kis utacska éles kanyarral szerpentinezett lefelé a Barátlakások irányába a fák között. A 11. században ide telepedett Kijev környéki orosz szerzetesek által a sziklába vájt lavrákban élték itt a szerzetesek a mindennapjaikat. Bár hosszabb pihenést terveztünk a hűsben, de a ránk törő vérszomjas szúnyograjok gyors indulásra kényszeríttettek bennünket. Hiába a turistaszezon, az irtásuk nem megoldott a szigeten, ami nagy kár. A közeli Ciprián-forrásnál ismét megálltunk, hogy a félsziget egyetlen rétegforrásából pótoljuk vízkészleteinket. Leértünk a tóhoz, a vízparton néhány gyerek vidám lubickolását figyelte egy kacsacsalád, mikor elhaladtunk a kikötő felé vezető sétányon. Felkaptattunk a nyaralóházak között kanyargó úton az Apátság felé. A sarkon bácsika árulta kis asztalkán portékáját: levendulával tömött molyirtó párnákat, illóolajos fiolákat. Reménykedtünk, hogy talán máshol kapunk esetleg más levendulás készítményeket: lekvárt, mézet, süteményt, bármi egyebet – a fantáziánk szárnyra kapott. A közeli presszónál megállva rögtön levendulás fagyit kértünk, amit nem tudtak kínálni, azonban volt helyette rózsa ízesítésű, szirommal, amit megkóstolva megoszlottak a vélemények. A Tihanyi Apátság gyors megtekintése után a sportpálya felé vezetett utunk, ahol a Levendula Fesztivál délutáni programjai is zajlottak. A kora délutáni időpontban pár sátor alatt már elpakoltak a megszokott vásározós asztaloknál. Népzenei táncház rigmusára néhányan körbe fogódzkodva libbentek jobbra-balra. Találtunk egy mézárust! Sajnos nem helybeli volt, és levendulás méz sem volt a kínálatában, így csalódottan őgyelegtünk tovább. A Belső-tó partjánál a szürkemarha gulya a forróságban felszívódott, a helyét a karámban nagyszámú ürgekolónia foglalta el. Megkerülve a tavat, lassan visszaaraszoltunk a szőlősök között, az Apáti-tetőn át leereszkedve az apáti templomhoz, a félsziget nyakához, ahol véget ért aznapi barangolásunk. SZIKLAVILÁG Másnap a Nyereg-hegy gejzírsziklájánál készítettük az első panorámaképeket a tó nyugati medencéjéről. A párában szerényen sejlett elő Badacsony csonka kúpja. A déli parton a körös-hegyi völgyhíd haloványan domborítja hátát, tán az Alpok völgyei után ábrándozva nyújtózkodik a lankák között. A hegygerincen kanyarog velünk az ösvény a part felett. Vadul támadnak ránk a mindenre elszánt, kiéhezett szúnyograjok, megkeserítve a túrázó életét. A gejzírmezőre érve egymást követték a három millió évvel ezelőtt kialakult gejzírkúpok. A mai Izlandon működőkhöz hasonlóan, vizek törtek itt a felszínre gejzír formájában. A belőlük kicsapódó kovasavas iszapból kialakult képződményekből mintegy 50 darab maradt meg látható formában. A legnagyobbat, az Aranyházat, mely a rátelepedett sárga színű zuzmóról kapta a nevét, egy kőtárlat megtekintése után értük el. Itt, a csodálatos sziklavilág tetejéről gyönyörködhettünk az előttünk feltárulkozó táj szépségében. Ez a látvány koronázta meg kétnapos barangolásunkat ezen a sok vonatkozásban egyedülálló tájon. Különleges földrajzi helyzete, kialakulása, tájképi megjelenése, növényei, állatai, történelmi emlékei közös kincsünk! Bár sem lekvárt, sem mézet nem kaptunk levendula ízesítésben, és süteményt is csak otthon fogunk enni – ha sütünk magunknak – levendulával ízesítve, mégis elégedett boldogságban intettünk időlegesen búcsút e tájnak. Ősszel, szüret idején mindenképp érdemes lesz újra visszatérnünk egy kis mustkóstolásra. Mert itthon azért legjobb ősszel túrázni, meg tavasszal, és persze télen is, nem pont kánikulában, szúnyoghaddal viaskodva. A tihanyi kirándulás képei az alábbi galériában tekinthetők meg. Tihanyi túra a levendulák nyomában
     
Megtekintéshez klikkelj bármelyik képre, majd a számítógép billentyűjének nyíl gombjaival lépegethetsz előre és vissza. Egyszerre több kép is kinyitható és azok az egérrel vonszolva tetszőleges pozícióban elrendezhetők. Bezáráshoz, vagy kitakaráskor az előtérbe hozáshoz kattintson a képre.
Kapcsolódó cikkek Nagy László a Pezsin
 |
MOZGÁS-tér 
A hozzászólás-űrlap megjelenítése / elrejtése
