Király a Megállóban |
2009.12.19. | |
Nem minden nap lehet egy királlyal találkozni egy megállóban. De ha a hazai blues királyáról van szó, a hely pedig a Téglagyári Megálló, akkor az eset nem példa nélkül való. Deák „Bill” Gyula és a Megálló közönsége ugyanis kölcsönösen szép emlékeket őriz a találkozásaikról. A hely, amelyről szó van, jelképes nevet visel. A hetvenes-nyolcvanas évekre emlékeztet, amikor a téglagyári megállónál szálltak le az ötvenes villamosról azok a fiatalok, akik a Lőrinci Ifjúsági Parkba igyekeztek. Tömegesen jöttek a város minden részéből, a villamosok szinte kiürültek, egy-egy hétvégén vagy ezerötszázan szórakoztak a szabadtéri színpad környékén. Szerelmek, barátságok szövődtek itt, zenekarok indultak el a siker felé vezető úton. 1978 nyarán itt tartotta első koncertjét a most épp harmincéves Hobo Blues Band. Innen indult többek között a P-Mobil és a Neoton együttes. Itt készült a Karthago első koncertlemeze. Szóval az ifjúsági park legendás hely volt mind a zenekarok, mind az akkori fiatal közönség számára, és ennek megfelelően hatalmas űrt hagyott maga után, amikor lebontották. A nosztalgiahullám két és fél évvel ezelőtt érte el azt a szintet, amikor cselekvésbe váltott át. A parkkal szemközt ekkor nyílt meg egy fiatalos szórakozóhely – Téglagyári Megálló néven. A földszinten egy jóval több, mint száz négyzetméteres, stílszerűen téglafalú, amúgy igen impozáns, kissé mediterrán hangulatú teremmel, amely hét közben igényes pizzéria-étteremként funkcionál. A terem végében lévő komplett színpad azonban jelzi, hogy hétvégére bulihelyszínné vedlik át. És ilyenkor a régi rockerek békés egyetértésben tombolnak együtt a maiakkal, akiknek megadatik, hogy testközelből ismerkedhetnek meg a legendás ifjúsági park egykori sztárjaival. Az ősszel jön az Alapi István Band, a Beatrice, a Gesarol, a Piramix (eredeti Piramis tagokkal), Vörös István, Török Ádám és a Mini. Meg persze jönnek újabbak is. A részletes programot megtaláljátok a www.teglagyarimegallo.hu oldalon. És ahogy említettük: érkezik a Király: Deák Bill és az ő Blues Bandje. Az eddigi koncertjei mind nagyon jól sikerültek a Téglagyári Megállóban, és ez érezhető volt a hangulaton is. Több, mint blues
Hatvan év, hat eredeti nagylemez, megszámlálhatatlan fellépés, többek között olyan zenei mérföldköveknél, mint az István, a király vagy a Hobo Blues Band. Deák Bill Gyula november 8-án lesz hatvanéves, de megérdemelten az egész évben a születésnapját ünnepelheti. Kilenc év után tavasszal jelent meg az új nagylemeze, stílszerűen Hatvan csapás címmel. A kerek születésnap és a remekül sikerült új lemez végre igazán reflektorfénybe állította. Életműdíjat kapott a Pont FM rádiótól, Kőbánya díszpolgárává választották, a lemeze hetekig vezette az eladási listákat, mi több, Hobóék szeptember 27-i szülinapi buliján is egyértelműen ő volt a király a Sportarénában. A szakma és a közönség egyidejűleg hajtott fejet előtte, és a legszebb az egészben, hogy Bill kapitány, aki maga mondja, hogy „Nem haragszom senkire”, láthatóan képes is megfürödni e kései diadalban. Még akkor is, ha ez az ünneplés kicsit féloldalas, mert „csak” a magyar blues koronázatlan királyának szól. Való igaz, hogy Deák Bill a legerősebb és leghitelesebb előadó a műfajban, amelyet mindhalálig művelni is akar. És bár csak egy egyszerű, őszinte énekesnek tartja magát, valójában jóval több ennél, és ezt is ki kell mondani. Már az István a király-ban is lenyűgözte a közönséget Torda táltosként a hangjával és nagyszerű alakításával. De amikor 1994 december végén az Erkel Színház zsúfolt nézőtere előtt Szörényi Levente kortárs operájában, az Atilla – Isten kardjában Harsány, a vak regölő szerepében felkiáltott, hogy: Óh jaj! – na akkor azt hittük, hogy lerogy az ég, mert ekkora fájdalmat azon a színpadon még biztos nem énekelt meg senki. És az egy operaszínpad volt... No hát akinek szerencséje lesz, élhet a kortársak privilégiumával, és hat nappal a nevezetes Sportaréna-beli fellépése után, október 3-án találkozhat Deák Billel, este nyolckor a Téglagyári Megállóban. 1800 Ft a beugró, és ha a földszinten asztalt már nem is lehet foglalni (mivel mind elkelt), állóhely még akad, és talán fent, a galériában is ki lehet pihenni a koncert megrázkódtatásait.
Téglagyári Megálló – a hely, ahova mindig érdemes (volt) betérni
utózönge
Tudósítónk, Bozzai Attila jelenti - Téglagyári Megálló, 2008.10.07. Hát megvolt a buli. Ahogy az lenni szokott, az asztaloknál is rajongók ültek, akik a koncert kezdetén hozzácsapódtak az álldogálókhoz. Bár voltam már olyan Deák Billen, hogy dugig volt a Tégla, de a hely lényege, hogy olyan családias. Mindenki megtalálja a helyét. Kilenc után kezdődött a koncert, hatalmas éljenzés fogadta Billt. Eleinte fáradtnak tűnt, valószínű, hogy az utóbbi hónapok forgása, az új lemez, a születésnap, meg a hat nappal korábbi Hobo-koncert az Arénában, ez azért meglátszott rajta. Bár Bill kortalan, a hangja megvan, a stílusa megvan, a zenésztársak is megvannak. Negyed óra elteltével Bill belejött, és újra a régi volt. És leadott két részben egy közel kétórás koncertet. Amikor átbillent a fáradtságon, ugyanolyan hiteles lett, mint amilyen mindig is volt. A hangja meglepően jó, nem fáradt, egy ilyen őserőnek nem is lehet elfáradni – hatvan év ide vagy oda. Pontosan ezért ő a Király. És most nagyon jól is volt keverve. Háromszor voltam a Megállóban eddig Deák Bill koncerten, de ilyen jó még nem volt a hang. Eddig sem volt rossz, de Bill hangját most hallottam először teljesen tisztán. És ahogy azt már megszokhattuk nála, ő és a gitáros viszi el az egész bulit. A zenekarban a szólógitáros, Sárközi „Szivori” Pál jelenti az állandóságot. Most is nagyon jó stílusban játszott, autentikus volt, pontosan illett Billhez. A fiatalokat látva már kissé tudathasadásos az ember. Horváth Zsolt (billentyűs hangszerek), Balázs Péter (basszusgitár) és Szabó Csaba (dob) már egy másik nemzedék. Valamennyien a kőbányai stúdióból jöttek, úgyhogy képzettek, és mint egy flotta, jól szolgálják ki a Kapitányt. A közönség meg csápolt, bekiabáltak, rendelték a számokat, de tök mindegy, mert Bill végigmegy az egész repertoáron. A régi HBB-s korszakból is leénekel bármit, meg a legújabb lemezről is. Szerintem ezen van legalább három olyan meghatározó sláger, amit ha tíz-tizenöt év múlva visszatekintünk Bill munkásságára, akkor is kiemelünk. A címadó Hatvan csapás például már önmagában abszolút elviszi az egész lemezt. A mai elkorcsosult világban ez kiemelkedő teljesítmény, plusz Bill még egyfajta támasz is. Támasza a rockzenének, a bluesnak – és a közönségnek is. Meg is engedi ő, hogy a széles, nagy mellkasára ráhajtsuk a fejünket. Kapcsolódó cikkek
E-mailben elküldöm
Olvasta: 13866 Hozzászólások (4)
BILL
Írta: Balu, 2008.12.08. 11:43
A Torda táltos nekem is nagy élmény volt de a Billt úgy szeretem ahogy van. Legjobban talán a pörgős számait csipázom. Szal bízom benne hogy még bírja az iramot egy jó darabig.
még egy zönge az utózöngéhez
Írta: jóska, 2009.04.01. 20:47
Több ien hozzászólást kérünk, mint az utózönge!
Tetszik a stílusa. Szólj hozzá Te is!
|
< Előző cikk | Következő cikk > |
---|
Blogger kameránk szemüvegén keresztül >>
Egy már nyitott kártya mellett, a balra és jobbra mutató billentyű-nyilakkal közvetlenül is lépegethetsz a filmek között, illetve egyszerre több filmkártyát is kinyithatsz, azokat tologatva elrendezheted. A lejátszás kezeléséhez vidd az egeret a film fölé...
Mozi-cikkek filmjeinkről...
Télvégi saláták |
Aranykönyves Júlia |
A nagypénteki hal |
Illemhely-TUDOMÁNY |
Az Állami lakótelep |
Búcsú Laci bácsitól |
Szolnokon is "Kész a leltár" |
Az Állami lakótelep |
Ajánlott böngészőnk
Kattints a képre!
A leggyorsabb és
legbiztonságosabb böngésző.
Magyarul beszél és ingyenes.
Ráadásul mindent látni fogsz...
Töltsd le és installáld
pillanatok alatt!
Pezsi blogger kamera >>
Pezsi Tipp!
Egy már nyitott kártya mellett, a balra és jobbra mutató billentyű-nyilakkal közvetlenül is lépegethetsz a filmek között, illetve egyszerre több filmkártyát is kinyithatsz, azokat tologatva elrendezheted. A lejátszás kezeléséhez vidd az egeret a film fölé...
Állócsillag a pop és a rock határvidékének égboltján. Demjén Ferenc koncertjein ma is ugyanolyan frenetikus a hangulat, mint harminc évvel ezelőtt volt. Pedig "csak fújja a dalt". De ettől néha libabőrös lesz a hátunk. Máskor meg gyerekként fújjuk együtt a jólismert nótákat. Az ország legnépszerűbb Rózsija az idén első alkalommal Pestszentimrén ragadta magával újra élőben a közönséget... |
|
Bővebben... |