Pesti Zsibongó

2017. augusztus 19. szombat
Szövegméret
  • Increase font size
  • Default font size
  • Decrease font size
Címlap arrow SZÍN-tér arrow Kultur-dzsem arrow Bűvkörön belül
Bűvkörön belül
Írta: Bogdán Éva   
Beszélgetés Alapi „Steve” Istvánnal
Alapi István
Steve

A platina-ősz sörényű „Steve” az EDDA szólógitárosaként gyakran áll a kör közepén. Pataky Attila mellett is lenyűgöző frontember, showman tud lenni, mellesleg virtuóz zenész, aki bűvkörébe vonja a rajongókat. Ugyanakkor maga is rajongó, nem tagadta meg, sőt a mai napig játssza és hallgatja gyermek- és ifjúkori ideáljainak zenéjét. Saját zenekarában őszinte örömmel vonja be a közönséget a rockzene és a jazz fúziójából született, hihetetlenül gazdag és színes zenei világba.

Az az egyetlen bajom a rockgitárosokkal, hogy borzasztó nárcisztikusak. Legfőbb vágyuk, hogy a közönség leimádja őket a színpadról, ezért mindenütt könyörtelen hangerővel döngetik az erősítőt, hogy aztán a garantált extázis tetőfokán kölcsönösen térdre rogyhassanak egymás előtt. Többévtizedes tapasztalataim szerint az aktusnak általában a zenei hangzás és a hallószerveink látják a kárát.

Ennek ellenére egy hideg októberi este mégis csak elindultam az Alapi Band koncertjére. Bár nyilvánvaló, hogy ilyen sok hang, ilyen erővel nehezen fér be egy ekkora helyiségbe, de mikor az ember leszáll villamosról a Téglagyári Megállónál, nem mindegy, hogy egy olyan gitárossal fog itt találkozni, aki egyszerre idézi fel Alan Holdsworthot és Al Di Meolát.

Alapi István méltán az egyik legnagyobb név a hazai rockzenészek között. Miután huszonegy éves korában feltűnt az 1983-as Ki mit tud?-on (ahol Front nevű zenekarával dobogós is lett), majd a Moho Sapiens zenekarral megnyerte az 1986-os Csillag születik tehetségkutató versenyt, a salgótarjáni fiatalemberre már felfigyelt a zenész szakma, de legfőképpen is az egyik zsűritag: Pataky Attila. Így lett Steve az EDDA szólógitárosa, és – két év önkéntes tengerentúli megszakítással – azóta is az. A rock fenegyerekei időközben a rock nagy öregjeivé lettek, de kétségtelen, hogy ma is minden korosztályt megmozgatnak.

 

Koncert előtti beszélgetés zenéről, technikáról

- Hogyan lettél gitáros? – szegezem neki a kérdést, és Steve tündöklő kék szeme máris felragyog.

- Zongorázni szerettem volna, meg dobolni, de arra nem volt pénzünk, mert drágák voltak ezek a hangszerek akkoriban. Aztán a nagyszüleimtől kaptam tízéves koromban karácsonyra egy gitárt, és gyakorlatilag onnantól kezdve nem tettem le soha többé.

Kiktől tanultál?

- Többnyire nem is gitárosoktól, hanem más hangszeresektől. A dolognak az a része érdekelt igazán, ami független a hangszerektől, tehát a zene lényege. Mindenkitől megpróbáltam tanulni, akivel csak együtt játszottam, és ezek elég sokan voltak. És mivel nagyon sokféle zene érdekelt, ezért sokféle zenét volt alkalmam játszani már egészen fiatal korom óta, mivel elég gyorsan memorizáltam a műsorokat.

Kik hatottak rád a legjobban?

- A legnagyobb hatások akkor érik az embert, amikor a tinédzserkorának az elejét éli, mert akkor kezd már tudatosan figyelni. Én nagy Led Zeppelin rajongó voltam, ha a rock-vonalat nézzük, aztán Deep Purple, Black Sabbath, később Van Halen, Manfred Mann. 15 éves koromban ismerkedtem meg a jazzel meg a fúziós műfajokkal, amelyek a jazz, a rock és egyéb műfajok keveredéséből jöttek létre a 60-as évek végén, a 70-es évek elején. És ennek a legjelentősebb akkori képviselői borzalmasan nagy hatással voltak rám: John McLaughlin és a Mahavishnu Orchestra, Chick Corea legelső fomációja, a Return to Forever, ahol Al Di Meola gitározott nagyon fiatalon, aztán a Weather Report. Nagyon sokat hallgattam az európai progresszív zenekarokat, a lengyeleket, az SBB-t, a Collegium Musicumot. Nagyon szerettem az indiai zenét. Ravi Shankar még fiatal ember volt, és nagyon aktív, őt rengeteget hallgattuk, meg a McLaughlin indiai fúzióját. Nagyon szerettem a YES-t. Nem tudtam eldönteni, hogy a Rick Wakeman billentyűjátékát szerettem-e jobban, vagy a Patrick Morazt. Nagyon tetszett Moraznak a saját produkciója, a Refugee. És a YES-nek a későbbi, kicsit populárisabb időszakában szerettem Trevor Rabint mint producert és mint zenészt. Szerintem neki köszönhető, hogy a Yes töretlenül tovább tudott működni, amikor sok más progresszív zenekar megszűnt, mert nem tudtak a változó időkkel lépést tartani – ami nem az ő hibájuk, a kornak a hibája volt, hogy elfordult a világ ettől a zenétől. Az Emerson Lake & Palmer is feloszlott, ami nagyon nagy kedvencem volt.

És ma miket hallgatsz?

- Ugyanezeket. Ez érdekes. Az a meglátásom, hogy rengeteg nagyon tehetséges fiatal zenész van ma is. Sőt egyre fiatalabbak kerülnek ki, tizenévesek, akik irgalmatlanul jól játszanak a hangszereiken. Az egész világra jellemző, hogy technikailag borzasztóan jól játszó zenekarok kerülnek elő. Rengeteg ilyen CD-t kapok, kapcsolatban vagyok zenészekkel a világ minden részéből. De nagyon kevés olyan produkció akad, aminek a belső tartalma is megvan, úgy, mint abban a korban, amiről beszéltünk. A dolog elbillent a technikai megvalósítás irányába, és valahol a zene lelkisége meg az eszmeisége veszett el. Szinte az eszköz vált céllá, ami elég nagy baj.

A King Crimsonhoz hogy viszonyulsz?

- Nagyon szeretem. Most volt itt az Adrian Belew, kár, hogy nem tudtam róla. Ma mondta valaki, hogy tegnapelőtt játszott.

Megoszlanak róla vélemények. Vannak, akik szerint nyűvi a gitárt.

- Ugyan már! Borzasztó jókat csinál. Azért oszlanak meg a vélemények, mert a gitározást technikai oldalról többféleképpen lehet megközelíteni. És sokféleképpen lehet használni a hangszert is. Ha valaki csak az egyik fajta kifejezésformát szereti, annak a másik idegen. Én annyiféle gitárost és homlokegyenest másképp játszó embert szeretek, hogy nekem nincsenek ilyen problémáim.

Amit te szeretsz hallgatni, azt játszod?

- Azt játszom. Igen. Ezenkívül lemezen olyan kétszázon játszottam eddig életemben, ami magyar viszonylatban elég komolynak tűnik. Ebben minden van. Zenekarban meg volt, amikor párhuzamosan négy-öt formációban játszottam. Sokáig zenéltem a Muck Ferivel a Besenyő Blues Bandben, vagy mikor Keresztes Ildi rászánta magát, hogy élőben koncertezik, akkor elég hosszú ideig játszottam vele is. Ezek homlokegyenest eltérő dolgok, de nagyon szórakoztatóak, és az egyiket frissíti fel az, hogy épp a másikat játszom. Így nem unom meg soha egyiket sem.

 

Világszínvonal a külső Üllői úton

Az örök mosoly
Bűvkör a Téglában

Biztosra veszem, hogy Alapi István most már addig fog szólózni az Eddában, amíg csak Pataky Attila bírja szusszal. Ez egy – mondhatni – nyugdíjas állás. Mellette nyugodtan hódolhat egyéb zenei vonzalmainak is. Ilyen például a közismert zenészekből alakult Whitesnake Tribute Band, vagy a Toto zenekar legendás dobosának emlékére alakult Jeff Porcaro Emlékzenekar. És természetesen saját formációja, az Alapi István Band.

Itt aztán szinte mindent megmutat, amit a hat húrból ki lehet hozni. A nagy örökzöldek és a saját szerzemények előadásában három fiatal, de máris nagyon profi zenésztársa kíséri: Baranyi Gergely basszusgitározik, Nagy Zsolt „Liszt” billentyűzik és Földes Ádám dobol. Alapvetően instrumentális, fúziós dalokat játszanak. Bár néha Steve-t magával ragadja a hév és dalra fakad, amit parádés gitárjátékára való tekintettel elnézően megbocsátunk neki.

A koncert felülmúlja elvárásaimat. Magával ragadó, lehengerlő műsor, pontos összjáték a zenészek között, virtuóz gitár- és billentyűs játék. Profizmus, világszínvonal. Mellé Steve közvetlen kapcsolata a közönséggel. Az őrületes hangerő ellenére – és nem amiatt – létrejön a bűvkör, amelyből nehéz kivonni magadat.

Mutasd meg a zenéd, megmondom, hogy milyen ember vagy. Ez fordítva is igaz. Szerintem Steve jó ember.
Másnap kenyérért ugrottam be a kedvenc pékségembe. Fényesen ragyogott a nap, az Üllői út mégis szürkének tűnt. De mikor bekukkantottam a szomszédos kapubejáróba, hirtelen megmelengette valami a szívemet. Azért nem akármilyen dolgok történnek meg itt, a külső Üllői úton, a Téglagyári Megállóban.
És arra gondoltam, hogy nemsokára jön a Beatrice, a Gesarol, a Piramix (eredeti Piramis tagokkal), jön Vörös István, jön Török Ádám és a Mini. Újra dübörög a rakenroll! Csak a füldugóimat ne felejtsem otthon.

Téglagyári Megálló Téglagyári Megálló Téglagyári Megálló
Téglagyári Megálló – a hely, ahova mindig érdemes (volt) betérni

Kapcsolódó cikkek
Olvasta: 15087
Hozzászólások (2)Add Comment
...
Írta: Gabesz, 2008.12.07. 12:02
megint lemaradtam!!! hol játszik legközelebb?
...
Írta: Tandoor, 2011.06.04. 15:42
Csillag születik már 86-ban is volt? Az Alapiból legalább állócsillag lett, és nemcsak az Eddában. Kíváncsi vagyok, hogy a mostaniak meddig viszik. Mert nem mindenki érti a lényeget, de a Steve itt elárulta a titkot: hogy többnyire nem is gitárosoktól tanult, hanem más hangszeresektől. "A dolognak az a része érdekelt igazán, ami független a hangszerektől, tehát a zene lényege."

Szólj hozzá Te is!
kisebb | nagyobb szövegmező

busy
 
< Előző cikk   Következő cikk >
Ajánló

Boros Csaba: Sose ébressz fel

Republic, Győr - 2009
>> Véresen komolyan gondolták – Boros Csaba interjú

Élt 27 évet

Amy Winehouse

Kattints sorban a képekre!

Pezsi Tipp!
A kis képekből megnyíló cikk-kártyákon, hogy követhesd e rövid kis 27 esztendőt, klikkelj az elsőre, majd a számítógép billentyűjének nyílgombjával lépegess előre (a nyílgombbal visszafelé is haladhatsz). Egyszerre több kép is kinyitható, ekkor külön-külön klikkelendők és azok az egérrel vonszolva tetszőleges pozícióban elrendezhetők (kártyázás). Bezáráshoz kattints a képre, vagy csak simán 'Esc'...

Cikkajánló

 

REPUBLIC: Pozitív élmények sorozatban

Koncert-benyomások egy 15 perces filmetűddel...

 

A bor csodája

Zelnik József A NAGY SZERTARTÁS című megkerülhetetlen kötete, mely egy mély titkot is feltár...

 

Kepes András iskolái

Egy vérbeli újságíró szellemes önvallomása. Lehet tanulni tőle...

 

Libasültek

Márton-napra és azután...

 

Sütőtökszezon

A sütőtök a legolcsóbb téli vitaminforrásunk, de ha mindig sült tök formájában fogyasztjuk, hamar rá lehet unni...

 

Tök jó!

Sima vagy rücskös, kolbász vagy bunkó, repülő csészealj? Mindegyik tök, és mégis tök más...

 

Itt a világvége...

A világvége illemtana. Kell ez nekünk? A Meszlényi könyv kritikája...

 

Kelta zene, ír sztepp

Mi ez a tánc, fiatalok? Az 1994-es Eurovíziós fesztivál legnagyobb szenzációja...

 

Kisfarsangolunk

A hagyományos ünneprend szerint három farsangos időszakunk van: a kicsi, a nagy meg a zöld...

 

Ne köpd ki a szőlőmagot

A szőlőszem csodáit nagyrészt még ma is titok fedi...

Legfrissebb hozzászólások >>

Napjaid gyümölcse
Érdekes. Eddig ebből az általános nézőpontból még nem tekintettem Bellow-ra. Mindig inkább ...
Az Állami lakótelep
Hát nem is értem,hogy miért csak most kerestem rá! Ott születtem,és talán az utolsók közöt...
Alábecsült kincsünk: a pesti Dagály fürdő
Gratulálok! Remek összeállítás, klassz képek.
Savanyú káposztából - változatosan
Vendégvárónak is kitűnő! Mi eleve imádjuk a savanyú káposztás palacsintát, amelynek a töl...
Az Állami lakótelep
99/4 ben laktam 1956 ig. Nagyapam (Simonffy Andras) ott lakot az elso napoktol. Sajnalom hogy lebont...
Kísértet járja be Európát
Valóban ilyen nagyszerű dolgok kiagyalására jött létre ez a nagy "ejrópai" álom? Nyilván ez...
Kísértet járja be Európát
És bizony a szabályozás (most éppen süti tárgyában) megint az Európai Unió jól fizetett hi...
Alábecsült kincsünk: a pesti Dagály fürdő
Azt hiszem a Dagály strand az emberi kapzsiság áldozata lett ,remélem hamarosan vissza szerzi a ...

Mozilla Firefox

Ajánlott böngészőnk
Kattints a képre!

Ajánlott böngészőnk - kattints a képre és töltsd le...

A leggyorsabb és
legbiztonságosabb böngésző.
Magyarul beszél és ingyenes.
Ráadásul mindent látni fogsz...

Töltsd le és installáld
pillanatok alatt!