Pesti Zsibongó

Tunyogi Péter

A rockzene élő legendái még itt vannak közöttünk, hatvanévesen is ég bennük a tűz, viszont egyre kevesebben lesznek. Hiába, a rockerség idő előtt elnyűvi az embert. Tunyogi Péter váratlan halála újra rádöbbentett bennünket a nagy igazságra. Éljünk a kortársak előjogával, hallgassuk meg őket élőben, ameddig megtehetjük.
A „nagy generáció” létezéséről megoszlanak a vélemények. Az általánosítás mindig túlzó. Az viszont tény, hogy jött egy nemzedék, amely jó időben, jó helyen találkozott egy éppen akkor feltörekvő kulturális-tömeglélektani irányzattal – a rockkal.

Ha a rock lázadás, akkor diktatúrában még inkább az. És lehetett ez a diktatúra bármily puha, abban azért könyörtelen volt, hogy a másként gondolkodókat jól a perifériára szorítsa. Így aztán az eleve fekete bárányokként kezelt rockzenészek semmilyen kitörési lehetőségben nem reménykedhettek. Az ország egyetlen lemezgyára nem készített velük lemezt, az egyetlen rádióba és az egyetlen tévébe sem volt bejárásuk. Kiszorultak a művelődési házakba és az ifjúsági parkokba, ahol viszont megtalálták legfontosabb célcsoportjukat – a hasonlóan marginalizálódott fiatalokat. Zenész és közönsége így egymást emelte fel a rockzenében. Legendás koncertek hosszú során át csiszolódtak kölcsönösen. Ez egy megismételhetetlen „technológiai” folyamatnak bizonyult. A magyar rockzene legendáit nem a média tette sztárrá, hanem a tehetségük, a kitartásuk - és a közönség.

Ami közös

Amikor huszonévesek szájából hallom a jelmondatot, miszerint A ROCK ÖRÖK ÉS ELPUSZTÍTHATATLAN – rögtön arra gondolok, hogy ezt biztos a papájuktól tanulták. Elvégre már a harmadik nemzedék nő fel ugyanazokon a legendás nótákon. És az évek valahogy egységesebbé tették az egykoron megosztott rocktábort. Talán a műmájer gettózenétől vagy a plébekről tátogó mai sztárocskáktól való közös irtózás tette egyre fontosabbá a rockerek számára azt, ami összeköti őket. Mai szemmel és füllel már nehezen is érthető, hogy a határvonal valaha a Piramis és P. Mobil között húzódott.

A Tunyogi Rock Band (balról jobbra): Kékesi László - basszusgitár; Donászy Tibor - dob; Tunyogi Péter - ének; Závodi János - gitár; Zeffer András - zongora, orgona

Érdekes, hogy Tunyogi Pétert, a Mobil énekesét ezen funkciója sem akadályozta meg abban, hogy elmenjen a Piramis koncertjére – és kellemesen csalódjon. Évekkel később, amikor már mindkét együttes feloszlott, Tunyó és a Piramis gitárosa, Závodi Janó formálisan is megteremtette a kapcsolatot a két banda között - a Tunyogi Rock Banddel. Az összetartozást Horváth Attila „piramisos” hangulatú szövegei tették szervessé. Mert igaza lehet a TRB szintén ex-mobilos billentyűsének, Zeffer Andrásnak abban, hogy a szöveg és a zene fele-fele arányban határozza meg egy zenekar arculatát és mondanivalóját. Egy nemzedék letisztult közös rockzenei és élettapasztalata sűrűsödött bele a TRB néhány évébe, most már visszavonhatatlanul.

Nem lesz jövőre

Az önpusztító rocker-lét mindig visszaüt. Tunyogi Péter, az aranyos, szerény, óriási „torok” november 10-e óta már Radics Béla, Bencsik Samu, Cserháti Pityi társaságában az égi rockbandában énekel. És a gyász még közelebb hozza egymáshoz a rockzene híveit.

„Én nem vagyok egy sírós fajta, de tegnap óta bőgök. Sírok a P. Mobil énekeséért, mint megrögzött Piramis-rajongó. Ezt is elérted, drága Tunyó! Isten Veled!” – olvasható az egyik internetes fórumon.

Mióta elment, neki sírnak a gitárok, rá emlékeznek a rockhimnuszok. És meg fog jelenni a Mobilmánia lemez az utolsó felvételeivel. Vikidál Gyula, Tunyogi Péter és Rudán Joe – a P. Mobil három korszakos énekese, plusz Kékesi „Bajnok” László, Zeffer András és a RockBand. Május óta körülbelül 20 előadást csináltak végig, több mint 70 ezer ember látta a produkciót.

Tunyó érezte, hogy ez az ő utolsó esélye és nagyon hálás volt érte. „Mindig mondtam neki, hogy ne nekem legyen hálás, hanem annak örüljünk inkább, hogy együtt vagyunk” – mondja Zeffer András. És ő, aki konkrétan a halálból jött vissza (miután csodával határos módon felgyógyult a leukémiából), most rettentően dühös azokra, akiknek szinte könyörögnie kellett, hogy egy-egy fesztiválon felléphessenek. Azt mondták neki, hogy „majd jövőre Zefikém”, mire ő azt felelte, hogy nem biztos, hogy lesz jövőre. Sajnos igaza volt.

PIRAMIS

A PIRAMIX: Závodi Janó (gitár), Nyemcsók János Csoki (ének), Boros Péter Pöpi (dob), Gallai Péter (billentyűk), Nyemcsók Bence (billentyűk), Vörös Gábor (basszusgitár)

Som Lajos, a Piramis megálmodója is az életéért küzd éppen. Lebénult lábbal fekszik az Uzsoki kórházban. A rock fenegyerekét már többször „temették”, reméljük, hogy ezúttal is talpra áll. De az biztos, hogy sem ő, sem Révész Sándor nem tér vissza a Piramisba. Ezt már korábban egyértelművé tették. Nélkülük azonban nem létezhet Piramis. Piramis nélkül viszont nem létezhet Piramis-rajongó. A megoldás a legendás hardrock-banda másik három tagjára hárult.

Jelentősen megkönnyítette a dolgukat egy már működő tribute-formáció: a Piramix. A zenekar alapító tagjai, tehát az énekes Csoki, a basszusgitáros Vörös Gábor és a dobos Boros Péter a Piramis dalain nőtt fel, és kemény munkával sikerült elérniük, hogy megismerte és megszerette őket a közönség. Hát még azután, hogy a Piramis eredeti gitárosa, Závodi Janó is beszállt a bandába. Később a Piramis billentyűse, Gallai Péter is csatlakozott hozzájuk. Így még hitelesebb előadásban hallható az Őszintén akarok élni, a Kóbor angyal, a Kívánj igazi ünnepet, az Ajándék és a többi felejthetetlen „rock-himnusz”.

Az i-re a pontot valószínűleg a most összeállt formáció teheti fel, mely Piramis Plus néven kívánja folytatni a 32 éve megkezdett sikersorozatot. A Piramix együttes énekese Csoki, és basszusgitárosa, Vörös Gabi csatlakozott a Piramis magjához, azaz Köves Pinyó Miklós doboshoz, Gallai Peti billentyűshöz, és Závodi Zacskó Janóhoz. Állandó vendégként még egy nagyszerű billentyűs is fellép velük: Nagy Zsolt, vagyis művésznevén Liszt. De minderre márciusig kell még várni az ambiciózus tervek szerint. Komoly felszereléssel, nagy koncertekben gondolkodnak, nem igazán szeretnének klubozni. De tekintve, hogy Peti is rockerként élte le az életét, magyarán: kocsmáról kocsmára járt, nem árt neki az akklimatizáció. És ehhez most a legjobb hely a PIRAMIX és a klubkoncertek.

Legutóbb november 15-én, a Téglagyári Megállóban találkozhattunk velük – ahol Tunyóért is elmondhattunk egy közös rock-imát. Néhány méterre attól a helytől, ahol harminc évvel ezelőtt, még a Beton együttes énekeseként összehozta őt a sors Schuster Lóránttal és a P. Mobillal. A többi már rocktörténelem...

Támogatom a Pezsit...»

• Király a Megállóban
• Alapi „Steve” István
• Boros Csaba interjú - Republic
• Pezsi-film: Republic
• Pezsi-film: Ochoa a Sportkastélyban
• "Mindig honvágyam van" - Beszélgetés Eliades Ochoával
• Demjén 2009 - interjú
• Modernzenei fesztivál

Hozzászólások (5)

A hozzászólás-űrlap megjelenítése / elrejtése