Pesti Zsibongó

Eliades Ochoa - 2009. március 14.

Annyi mindent lehetett volna kérdezni, de hát egy fárasztó, utazással telt nap után, közvetlenül koncert előtt vissza kellett fogni magunkat. A kubai gitárművész épp Madridból érkezett új, megfiatalított zenekarával, előtte Angliában turnézott, ahol többek között a londoni Barbicanben is fellépett, most pedig - bármily hihetetlen - a Pestszentimrei Sportkastélyban adott koncertet. Szerencsére Eliades Ochoa immár negyedik alkalommal járt Magyarországon, így nem kellett megismételnünk a számtalanszor föltett újságírói kérdéseket. Amúgyis szerettük volna kicsit más szemszögből megismerni Kuba egyik legfontosabb zenei "exportcikkének" nevezett muzsikusát.

Ön nagyon fiatalon, gyermekfejjel lett zenész, és talán nem titok az évek száma, de ötven év múlva is az. Létezik-e Eliades Ochoa mint magánember, és Eliades Ochoa mint zenész, vagy ez a kettő teljesen összeforrt?

- A kettő ugyanaz. Én ma is ugyanúgy gondolkodom, mint amikor kisgyerek voltam. És ugyanúgy gondolkodom akkor is, amikor a színpadon vagyok és amikor az utcán sétálgatok. Ez teljesen kettéválaszthatatlan.

Töretlen volt-e a pályája?

- Magam sem tudom, hogy hogyan és miért, de mivel mindig is ezt szerettem csinálni, így nem voltak törések a pályámban. Elkezdtem, és fokról fokra előbbre léptem. Természetesen azon belül, amit csinálok, bizonyos lépcsőfokokat végig kellett járnom. A dolgok adták magukat, egyiket a másik után. A lépcsőfokok megjárása az esetemben azt jelenti, hogy mindig bővítem a repertoárt, és egyre többet és jobbat csinálok.

Az egész világon elkíséri a közönség szeretete. Szinte mindenhol megfordult már. De mennyire teszi hontalanná a világpolgárt az örökös utazás, a fellépések?

- Mindig honvágyam van, ha elmegyek Kubából, és mindig meglep, hogy mennyire szeretnék már azonnal hazautazni. Dehogyis vagyok én hontalan világpolgár. Úgy gondolom, hogy a hazámnak büszkének kell lennie arra, hogy én ennyit tudok utazni. Mi a saját hazánk képviselői vagyunk világszerte, büszkék vagyunk erre, és Kuba is ránk.

Mi az a hajtóerő, ami nem hagyja elfáradni?

- Először is a közönség szeretete, amit bárhol járok a világon, mindenütt tapasztalok. A tisztelet, a szeretet, és a fiatalok mosolya, amit látok az arcokon, amikor zenélek. Ez mind azt bizonyítja számomra, hogy mégis csak érek valamit.

A kubai zene nagyon nagy hatással van a világ zenéjére. De vajon a világ zenéje van-e valamilyen hatással a kubai zenére, illetve arra a zenére, amelyet Ön játszik?

- A kubai zene jelen van a világ bármely részén. Ez mindig is így volt. De a Buena Vista Social Club projektnek köszönhetően ez még fokozottabban van így. Meg azért is, amilyen gazdag és sokrétű a mi zenénk. Egyértelmű behatásokról nem tudnék beszámolni. Az észrevehető, hogy egyes dolgok hasonlítanak, de a közvetlen összefüggés már nem mutatható ki. És annyira erős a kubai zene, hogy már eldönthetetlen, hogy melyik zene hat melyikre.

És milyen zene az, amit Ön szeret hallgatni?

- Bármelyik zene, ami azt a közeget képviseli, amelyben megszületett. Tehát az amerikai zenében az, amelyik Amerikát képviseli, például a blues. És ugyanez érvényes bármely más országra. Például Dominikából a régi, hagyományos merengue nagyon tetszik nekem. És az eredeti indián zenét is szeretem, nem pedig a mai műzenét. Mindent, ami autentikus, ami képvisel egy közösséget. Természetesen nem vagyok ellene a fejlődésnek, és a zenének is fejlődnie kell, de úgy gondolom, hogy meg kell hagyni a gyökereket is. Ha viszont már túl szofisztikált valami, ha túlfejlődi magát, a modernizáció következtében elveszítheti az eredeti értékét. Manapság az ún. világzenében létrejönnek mindenféle fúziók, mindenféle irányzatokat ötvöznek. Csak annyiban vagyok emellett, amennyiben ez a fúzió nem töri meg azt a harmóniát, ami az eredeti zenében megvolt.

Máté Zsuzsa, akinek köszönhetjük, hogy Pestszentimre pár órára a zenei világ egyik fővárosává lett

Mennyire kompromisszum, és mennyire szabad választás az a repertoár, amit az európai koncerteken hallunk? Mennyire lenne más a műsor, ha saját magának állítaná össze?

- Lehetséges, hogy más lenne. De vannak olyan világszerte ismert dalok, amelyeket már nem hagyhatok ki a koncertekből. Ilyen a Chan-chan, az El carretero, a Guantanamera... (az operatőr közbeszólására jóváhagyólag) ...és igen, a Píntate los labios María.

Ön világhírű zenész. A lemezein és koncertjein hallható dalok egy része tradicionális kubai zene, és ismert és nálunk kevéssé ismert szerzők dalait játssza. Óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy vajon saját dalai vannak-e?

- Igen, van néhány saját dalom, de számomra fontosabbak azok a dalok, amelyeket játszom. Úgy gondolom, az a legfontosabb, hogy a tradicionális, nagy mesterek örökségét továbbörökítsük.

Elérhetőek azért a saját dalai is?

- Igen, némelyik fent van a You Tube-on is, és ott vannak a lemezeimen, például a Sublime Ilusion címűn.

Van olyan nap az életében, amikor nem vesz kézbe hangszert?

- Vannak olyan napok, amikor nem szabad ezzel foglalkozni. Ha mondjuk három hónapon keresztül azt tenném, hogy hazajövök, beteszem a lábam, és rögtön elkezdek gitározni vagy komponálni, akkor három hónap múlva már nem találnék otthon senkit a lakásban. Mert ha csak zenélnék, nem jutna időm azzal foglalkozni például, hogy milyen szép is az a nő, aki mellettem van...

Mielőtt most a színpadra lép, szeretnénk köszönetet mondani önnek. A mi számunkra az a pillanat, amikor a Buena Vistában a Compay Segundóval a Chan-Chanban összemosolyognak, az egy zenetörténeti pillanat volt, a generációk találkozása. Amikor halljuk, mindig átfut rajtunk egy hullám, megérzünk valamit a kubai zenéből, amiért nagy-nagy köszönettel tartozunk.

- Én is köszönöm, hogy odafigyelnek arra, amit csinálok, hogy emlékeznek rá, és ezért lehetek most itt. Pontosan ez az, ami erőt ad nekem, hogy továbbra is zenéljek, és hogy továbbra is fiatalnak érezzem magam.

Az interjút Bogdán Éva, Máté Zsuzsa és a tolmács, Zsolnai Judit készítette.

Támogatom a Pezsit...»

• Pezsi-film: Ochoa a Sportkastélyban
• Boros Csaba interjú - Republic
• Kepes iskolái
• Tóth Vera: "Szeretnék maradandót alkotni"
• Szászi Móni, a gegmesternő
• Eliades Ochoa - arcél
• Kuba zenéi - hangszerei
• Demjén 2009 - interjú

• Egy pótolhatatlan memorábilia >> Üdvözlet a Pezsi olvasóinak!

Hozzászólások (5)

A hozzászólás-űrlap megjelenítése / elrejtése