Itt a világvége... |
Írta: Libisch Károly | |
...illemtana. Kell ez nekünk? Érdeklődéssel vettem kézbe Meszlényi Attila A világvége illemtana – Túlélőkönyv című, 2008-ban megjelent művét. Tettem mindezt, mert – bár polihisztor szerzőjéről barátomtól már hallottam – a könyv címének szavai irritáltak. Hogyan lehet a világvége eseményeinek illemtana? Ki mer – akar? – ilyenkor túlélni? Kíváncsi lettem, és belelapoztam. Majd végigolvastam, ugyanis az irritáció olyan fokú lett, hogy időnként elcsodálkoztam: Meddig lehet a leírtakat még fokozni? Olykor meg bosszankodtam is. Mert ez az írás a környezetéért aggódó olyan állampolgár eszmerendszere, aki a felvetett problémákra válaszokat is akar, mer adni. Egy aggódó lélek kiáltása és – pro vagy kontra – olyan hülyeséggyűjtemény is egyben, amely véresen komoly. A világ konzumfogyasztó embermasszája gondolattalan környezetkárosítóiról van szó, a jóléti világ polgárairól. Tetszik vagy nem – rólunk! Életünkről, viszonyainkról, gondolatainkról. Mindarról, amit az EMBER tesz, okoz. Tudatosan vagy tudattalanul, öntudatlanul. Ki-ki választása(?!) szerint. 2009 őszén ment a mozikban egy angol filmutópia: „A hülyeség kora". Ebben a jelen környezeti ártalmainak utóhatásaként egy élhetetlen bolygó képe, a Föld jövőképe tárult elénk. A filmmel ellentétben Meszlényi nem vázol fel jövőképet, csak leírja az általa károsnak vélt dolgokat, és azoknak a szükséges és megvalósítandó ellentétét: az „illemtant”. Olykor gyakorlati illemtannal szolgál, máskor csak vágyakozik. Etikai oldalról közelít, de nem ad egységes erkölcsi szabályokat. Egyes gondolatai még a környezettudatos kisebbség lelkesedését sem mindig válthatják ki, mert a szerző olykor agyament ötletekkel kápráztatja el gyanútlan olvasóját. Címszavak a könyvből: Egészségmegőrzés, Tisztaság, Táplálkozás, Termelés, Fogyasztás, Háztartás, Életmód, Kultúra, Lelki élet, Illetlen nézetek stb. Először vegyünk néhányat a számomra „necces"-nek tűnő kijelentéseiből. Az Egészségmegőrzés fejezetben azt tanácsolja: „Igyekezz minél egészségesebben élni!", mert: „A beteg ember eltartásának és ápolásának a terhét az egészségesek viselik, s kezelése súlyos létterheléssel (környezetterheléssel) jár. A kórház felettébb szennyező üzem." Azon kívül persze, hogy Meszlényi Attilának igaza van; mindjárt nekem is lelkiismeret-furdalásom lesz. Mintha a mellrák vagy prosztatarák kialakulása, az influenza vagy a bárányhimlő ettől a tudatos választástól (nota bene: holnaptól egészséges leszek!) függene. Vagy a létminimum alatt élő polgártársainknak sürgősen meg kéne tanítani a helyes étkezési és tisztálkodási szokásokat? Hogy Afrikáról ne is beszéljek (bár szerzőnk alapvetően csak euro-atlanti szemszögből szemezget). A Táplálkozás fejezetben leírja: „A túltápláltság illetlen", mert: „Arról árulkodik, hogy fölöslegesen használod közös erőforrásainkat, nyomós ok nélkül, magadnak is kárt okozva." – És ha egyszerűen csak hormonbeteg az „illetlen” illető? Vagy amikor a tisztítóeszközök használatának illetlen módozatairól szól, azt javasolja, hogy társasági összejöveteleken üvegből igyunk, mert a mosószerek így nem terhelik a környezetet. Továbbá pedig: „Ne kólázz!", mert „A kóla nem csupán egészségtelen ital, hanem immár jelkép is: egy élet- és világrend-formának, a multinacionális vállalatok könyörtelen tőkeharcra, szeméttermelésre és fogyasztói agymosásra épülő világuralmának jelképe." Most tekintsünk el e gondolatsor úttörő- vagy hippiromantikájától, igazságtartalma mellett sem ez volna a kólázás elvetésének a fő indoka. Ha valaki azt hiszi ezek után, hogy a könyv politikai szélsőségek, vágyálmok stb. gyűjteménye, esetleg megvalósíthatatlan és kretén ötletek tárháza, az merőben téved. Meszlényi ugyanis rendszert épít fel az általa illemtannak nevezett cselekvés- és magatartásmódokból, hogy egy bolygó – a Föld! – túlélését biztosítsa az emberiség ellenében. A gondolkodó, tevő emberhez szól, aki el akarja kerülni, túl akarja élni a globális katasztrófát. Megfontolandó gyakorlati tanácsokat kapunk, még akkor is, ha a tanácsok ideológiai megalapozása olykor némi tudományos vagy logikai blikkfangot, esetleg szimpla tájékozatlanságot is tartalmaz. Tehát javaslom, tekintsünk el az említett kritikáimtól, és annak olvassuk el a könyvben leírtakat, aminek az író szánta. Egy, a világ dolgairól egységben gondolkodó, azért tenni is akaró ember olyan ötletgyűjteményének, amely már a legkisebb jószándék és akarat megléte esetén elfogadható javaslatot is tud adni; olykor valós kiutat mutatni a környezetéért tenni is akarónak. Bevallom, én e könyv tanácsai nélkül sem veszek már jó ideje filteres teát (bár a boltok és a gyártók tudatosan és egyre intenzívebben akadályozzák ezen szándékom megvalósítását), de például e könyv hatására mondtam le az egyes ajándékok becsomagolásáról, ami valójában teljesen felesleges energia- és anyagpazarlás. Vegyük számításba, hogy a tanácsok nagyobbik részének megfogadásával az olvasó bizonyos mértékig megnehezíti saját jelenkori életét. (Mint én is, aki már csak a 8-10. boltban, ott is a leghátsó polcon találom meg a kívánt teámat.) De higgyék el, Meszlényi Attila néha olyan dolgokat is leírt könyvében, amelyek eszünkbe sem jutnának nélküle. Nem kell mindenben egyetérteni, elfogadni, de mindig érdemes elgondolkodni a felvetett problémán. Ezt a könyvet az fogja elsősorban elolvasni, aki bizonyos „józan tudattal" rendelkezik, csak éppen nincs komoly döntéshozó helyzetben. Viszont a döntéshozók tesznek Meszlényi úr „nyavalygásaira” – mert az utóbbiaknak a leírtak azok. (Leegyszerűsítve: „pénz beszél” stb.) Ezért a Meszlényi-féle túléléstant különösen a cinikus döntéshozóknak ajánlanám. Hadd gondolkozzanak józanul ők is. Talán közülük is tud vagy akar valaki értve olvasni. Értve? Meszlényi AttilaA kötet szerzője 1954-ben született Budapesten. Érettségije után (budapesti Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola, alkalmazott grafika szak) hol kényszerpályán, hol önkéntes polihisztorként tevékenykedett. Volt pék, forgácsoló segédmunkás, kőszobrász, dekoratőr, vízóra-leolvasó, vízvezetékszerelő, amatőrfilmes. Később animációs filmeket rendezett a Pannónia Filmstúdióban (a Frakk-sorozatban); a tervezőgrafika és könyvgrafika területén dolgozott. Mintegy kétszáz könyvhöz készített borítótervet, illusztrációkat; számos diafilmet rajzolt; alkalmanként más tervezőgrafikai megbízásokat is vállalt. 1983-ban megalakította a Musica Profana régizene-együttest, amelyben 1993-ig barokk furulyán és musette-en játszott. 1987-től Közép-Európa vadon élő madarait és emlőseit kezdi festeni; országos kiállítások, képzőművészeti biennálék rendszeres résztvevője. Főként állatokat, állati és növényi maradványokat fest akvarellben és olajban. Alapítója és máig (20 éve) vezetője a ma Gondolkodókör-nek nevezett szellemi műhelynek. Számos könyv és publikáció, zenemű szerzője. Tevékenységeiért több díjjal is jutalmazták.
Libisch Károly további írásai a Pezsin
E-mailben elküldöm
Olvasta: 16076 Hozzászólások (0)
Szólj hozzá Te is!
|
< Előző cikk | Következő cikk > |
---|
Blogger kameránk szemüvegén keresztül >>
Egy már nyitott kártya mellett, a balra és jobbra mutató billentyű-nyilakkal közvetlenül is lépegethetsz a filmek között, illetve egyszerre több filmkártyát is kinyithatsz, azokat tologatva elrendezheted. A lejátszás kezeléséhez vidd az egeret a film fölé...
Mozi-cikkek filmjeinkről...
Télvégi saláták |
Aranykönyves Júlia |
A nagypénteki hal |
Illemhely-TUDOMÁNY |
Az Állami lakótelep |
Búcsú Laci bácsitól |
Szolnokon is "Kész a leltár" |
Az Állami lakótelep |
Ajánlott böngészőnk
Kattints a képre!
A leggyorsabb és
legbiztonságosabb böngésző.
Magyarul beszél és ingyenes.
Ráadásul mindent látni fogsz...
Töltsd le és installáld
pillanatok alatt!
Pezsi blogger kamera >>
Pezsi Tipp!
Egy már nyitott kártya mellett, a balra és jobbra mutató billentyű-nyilakkal közvetlenül is lépegethetsz a filmek között, illetve egyszerre több filmkártyát is kinyithatsz, azokat tologatva elrendezheted. A lejátszás kezeléséhez vidd az egeret a film fölé...
Pokoljárás Muhival, a festőemberrel
Mintha észrevétlenül egy másik dimenzióban találnánk magunkat, amikor olvasni kezdjük Zelnik József „Dante fátyla” című könyvét, amelynek lapjait forgatva Gaffer Mehdi Hassan – vagy ahogyan barátai hívják a hazánkban tanult, de Hollandiában élő iraki képzőművészt: Muhi – különös hangulatú festményein is elmerenghetünk. Ez a gyönyörű kiállítású kötet tulajdonképpen egy költői és valóságos képekkel teli esszéregény. Andante, az európai keresztény polemizál benne az iszlám szúfival, vagyis Muhival, a festőemberrel. De közben a menny kárpitja kettéhasad, a földi valóság színről és fonákról mutatkozik meg, felfénylenek még a fekete árnyalatai is, és az olvasó egy sajátos kultúr- és létfilozófiai „beavatás” részesévé válik. |
|
Bővebben... |