Pesti Zsibongó

2017. február 24. péntek
Szövegméret
  • Increase font size
  • Default font size
  • Decrease font size
Címlap arrow SZÍN-tér arrow Kultur-dzsem arrow Napjaid gyümölcse
Napjaid gyümölcse
Írta: Bogdán Éva   
2017.01.23.

A gyökértelen városi ember útkereséséről
100 éve született Saul Bellow (1915-2005)

A modern nagyvárosi életforma látszólag nagy szabadságot ad az egyénnek, de megszünteti azt a biztonságot, amelyet a csoportokhoz való tartozás jelent a kisebb településeken. Az ember egy nagyváros nyüzsgésében a legszabadabb és a legmagányosabb. Ám az ezzel járó nagyobb felelősséget nem mindenki akarja vállalni. Ennek az infantilis, állandó támogatásra szoruló, ugyanakkor önmegvalósításról álmodozó, emberi kapcsolatokban szegény, tipikusan nagyvárosi létezésnek adja egyedi, mégis egyetemes megfogalmazását Saul Bellow, az éppen száz éve született és tíz éve elhunyt Nobel-díjas amerikai író Seize the Day (Napjaid gyümölcse) című kisregénye.
Saul Bellow: 1915-2005
Idén lenne százéves: Saul Bellow, Nobel-díjas író

Idővel az egyedi is egyetemessé válhat. A huszadik századi illúziókba kapaszkodó, identitását és hitét vesztett ember, akinek kiúttalansága a világirodalomban gyakran kapcsolódik a határhelyzetben való, kisebbségi (elsősorban a zsidó) léthez, napjainkra a nagyvárosok tipikus figurájává vált. Mert akármekkora is az egyenlőtlenség a modern társadalmakban, lássuk be: az átlagember esélyeit tekintve ma már alig van különbség egy pesti, egy moszkvai, egy párizsi vagy egy chicagói lakos között. És nemcsak azért, mert ahogy a szociológus McLuhan mondta: a tömegkommunikáció „világfaluvá” zsugorította a bolygónkat.

A nagyvárosok mérgező levegője megüli a testet és a lelket is; a nagy népsűrűség stresszeli a városlakót, aki egyre kevésbé találja meg a szót a többiekkel, izolálódik, a virtuális világba menekül. Éppen a realitásoktól, a kétkezi munkától, a földtől, a hagyományos kötöttségektől elszakadt nagyvárosi lét hozta létre a globálisan szállított, tömegkommunikációs egyenkoszt fő fogyasztóit. Ez táplálja a célokat és a vágyakat: kitűnni valahogy a tömegből, megtalálni a sikerhez vezető egérutat, feltörni, meggazdagodni, egyik napról a másikra híressé válni. A győztesek mellé állni. A kudarc szégyen, csak a másokén szabad sajnálkozni, vagy kárörvendeni.

 

Társas magány

Ha fél évszázaddal ezelőtt olvassuk Saul Bellow 1956-ban írt sorait, még csak egy észak-amerikai metropolisz tömeglélektanát vélhetjük felfedezni a délutáni Broadway leírásában:
„...a gázokkal terhes levegő szinte mozdulatlanul állt a nap ólomsúlyú küllői alatt, a hentesboltok és a gyümölcskereskedések bejáratainál jól látszottak a fűrészporban a lábnyomok. És özönlött a hatalmas tömeg – mindenféle nép és faj, kimeríthetetlen áradásban és tülekedésben, képviselve minden kort, szellemet, minden emberi titkot, ősit és jövőbelit, s minden arcon egy bizonyos indíték vagy lényeg vagy tartalom kifinomult tükröződése látszott – én robotolok, én pénzt költök, én törekszem, én tervezek, én szeretek, én ragaszkodom, én fenntartok, én engedek, én irigylek, én sóvárgok, én megvetek, én meghalok, én leplezek, én akarok.” (Balabán Péter fordítása)

...az embernek önmagával kell beszélgetnie nappal és önmagával vitatkoznia éjszaka
Ma már alig van különbség a megapoliszok lakóinak esélyei között      

Azóta – a modernitás sok más vívmányához hasonlóan – a megapoliszok feltartóztathatatlanul terjednek körbe a földgolyón. A lakosság világszerte nő a városokban, és csökken vidéken. Nem csoda, ha az egyén elveszettnek érzi magát ebben a tolongásban. De Saul Bellow szándékosan is kapcsolathiányos embereket állított elbeszéléseinek középpontjába. Mint az Augie March kalandjai, vagy a Henderson, az esőkirály című regényekben, úgy a Napjaid gyümölcsé-ben is egy szociális defektusokkal küszködő személy sorsát tárja elénk, azzal a különbséggel, hogy ennek a „főhősnek” az égvilágon semmi sem sikerül.

 

Tommy és a kapitalizmus
Tommy Wilhelm együttérzést kiváltó szerepében
Robin Williams mint örök vesztes a Napjaid gyümölcse 1986-os mozifilm-változatában

Kezdve azzal, hogy Wilhelm Adler az egyetemet otthagyva Tommy Wilhelm művésznéven színészként próbálkozik Hollywoodban. Miután az ügynöke által belétáplált reményei nem válnak valóra, művésznevét megtartva kereskedelmi képviselőnek áll Connecticutban, és megnősül, de tizenegy évi házasság után elhagyja az asszonyt a két fiával együtt. Közben állandóan furdalja a lelkiismeret, hogy a gyerekei nem kapnak meg mindent, ezért pénzzel tömi a családot, még a volt nejét is befizeti egy tanfolyamra. Ám az asszony ahelyett, hogy munkát vállalna, továbbra is otthon marad, és a férjével tartatja el magát. Négy évvel a válásuk után Tommy felmondja az állását, mert nem tudja elviselni, hogy a főnöke elvette tőle a fél képviseleti területét, és a vejének adta. Tommy elköszön új élettársnőjétől is, és New Yorkba megy valamilyen pénzforrás után nézni. Abban az apartment-hotelban bérel szobát, amelyben az özvegy édesapja is lakik, és a reggelinél segítségért fordul hozzá. Ám az idős Dr. Adler, ez a tehetős és sikeres orvos mélységesen lenézi őt, és képtelen megérteni, hogy a fiából munkanélküli lett. Ő ennyi idős korára márt karriert csinált, jól keresett, és ha Wilky – még mindig így nevezi a fiát – hallgatott volna rá, ma nem itt tartana. Miután Tommy a korholáson kívül semmi mást nem kap tőle, ismét nem az apjára, hanem egy Tamkin nevű, kétes figurára hallgat, és a maradék pénzét felteszi egy igen bizonytalan tőzsdei ügyletre, amelyen aztán mindenét el is veszíti. Így tehát a nehézségek, amelyek elől menekülni szeretett volna, mégiscsak utolérik.

Tommy kudarcot vall a monopolkapitalista társadalom értelmében, amelyben nincs helye azoknak, akik nem képesek a könyöküket használva érvényesülni. Miközben az író pesszimista paraboláját adja a modern Amerikának, utolsó szalmaszálként legalább lelki segítséget nyújt elbeszélése mindenétől megfosztott, kétségbeesett hősének. A nagyvárosban zavarodottan bolyongó Tommy betéved egy ismeretlen ember gyászszertartására, ahol a részvét emberi érzésének hatására végre felfakadnak a könnyei. Lehull róla a világi maszk, kitör belőle a megállíthatatlan zokogás, és megnyílik a többi ember felé, ami talán új irányt adhat egész további életének.

 

Ihlető városok
Ugyanolyan városi neurózisos volt, mint Woody Allen
Bellow 1975-ben a New-York-i metrón

A kritikusok többféle pszichológiai iskola polémiájaként is értelmezik a kisregényt, belehelyezve a neves polgári-humanista amerikai író életművébe, de mi most maradjunk a nagyvárosnál, amelyet Saul Bellow olyan jól ismert. Chicagóban nőtt fel, és New Yorkban kezdte a pályáját fiatal íróként, ahová akkor is gyakran visszatért, miután visszaköltözött Chicagóba. New Yorkban ugyanis klausztrofóbiásnak érezte magát, túl sok író élt itt, az irodalmi fecsegések elvették az ihletét. Regényeinek színhelyeként ezt a két várost tartotta meg, de Chicago volt a szerelme. Emléket is állított neki az Augie March-ban, és itt játszódik élete főművének tartott tragikomikus regénye, a Herzog is, amellyel aztán nemzetközi hírnévre tett szert. Ennek és a következő regényeinek is a vallási kötődések nélküli, útkereső zsidó entellektüel – a nagyváros, az abszurd félelmek és a végtelen önbizalomhiány gyermeke – maradt a főszereplője. Állandó témája az érzékeny intellektus és a brutális nagyvárosi anyagiasság közötti ellentét, rengeteg életrajzi momentummal színesítve. Az irodalmi Nobel-díjat 1976-ban a humánumnak és a finom kultúraelemzésnek a műveiben történő egyesítéséért kapta. Olvasottságát azonban minden bizonnyal nem ennek, hanem az amerikai és az európai elbeszélésmód egyesítésének köszönheti. Élete utolsó tizenkét évében egyébként Bostonban élt, a „legeurópaibbnak" tartott amerikai városban. Merthogy végül Chicagóból is elköltözött, méghozzá keserűséggel: sajnálta a lebontott negyedeket, és hogy a város a felismerhetetlenségig megváltozott.

 

Párhuzamos monológok

Bellow azonban nemcsak író volt, első diplomáját antropológiából és szociológiából szerezte. Ez a kétféle látásmód nyilvánul meg többek között a Napjaid gyümölcse sokat idézett város-jellemzésében is:
„Lehet, hogy New Yorkban mindenki bolond? Miféle emberek gyülekezete ez a város? Itt mindenki a saját külön nyelvét beszéli, amelyet szigorúan privát, elszigetelt gondolkodás folyamán alakított ki. Mindenkinek megvan a maga külön (és különös) gondolatvilága és viselkedési rendszere. Úgyhogy ha valaki itt egy pohár vizet akar kérni, a világ teremtésénél kell kezdenie, meg Ádámnál és Évánál, aztán folytathatja Ábrahámmal, Mózessel, Jézussal, Rómával, a középkorral, a puskapor feltalálásával, a francia forradalommal, Newtonnal, Einsteinnel, az első világháborúval, Leninnel, Hitlerrel. Csak egy ilyen áttekintés és a probléma ilyetén megalapozása után mondhatja ki végre: "Olyan szomjas vagyok, hogy majd elájulok, kérek egy pohár vizet." És az ember szerencsésnek mondhatja magát, ha ezek után megértik, hogy mit akar. S ez mindig, minden egyes találkozáskor újból és újból megtörténik. Folyton csak tolmácsolni, fordítani kell, folyton csak magyarázni, magyarázni, előre és visszafelé, és a poklok kínját állod ki, mert nem érted, hogy mit mond a másik, mert nem tudod megértetni magadat, mert nem tudod megkülönböztetni az őrültet a józantól, a bölcset a bolondtól, a fiatalt az öregtől, a beteget az egészségestől. Itt az apák nem apák, és a fiúk nem fiúk. Úgyhogy az embernek önmagával kell beszélgetnie nappal és önmagával vitatkoznia éjszaka. Mert ugyan ki mással lehetne beszélgetni egy olyan városban, mint New York?”
A ma gyermekei. Állandó támogatásra szorulnak, ugyanakkor önmegvalósításról álmodoznak
A nagyvárosi utcakép jellegzetes szereplői: a szülők által eltartott, ráérős fiatalok a kávéházak teraszán

Talán a magányra ítélt, tévelygő nagyvárosi ember kiútja is éppen az a fajta megnyílás lehetne, amelyet Bellow a Napjaid gyümölcsének végén sejtetni enged? Az elzárkózás helyett a közösség felé való nyitás? Azonban a közösségi oldalak és a mobiltelefónia terjedése csak látszólagosan elégíti ki ezt az ősi emberi igényt. Valójában eltávolodást jelentenek a közvetlen emberi kommunikációtól. Ami zajlik, az napi ügyintézés, vagy pedig párhuzamos monológok és vizuális selfie-k áradata.

Tulajdonképpen Bellow is ezt alkalmazta művészi szinten, a maga szofisztikált módján az elidegenedett ember ábrázolására. A tartalmat és a formát alig egyeztető nagy monológ-regényeiben ritkán vezeti végig a gondolatokat, gyakran humoros jelenetek és sziporkázó párbeszédek mögé rejtőzik. Az élet és különösen a nemek harcában útjukat kereső hősei ketrecbe zárt egérként rohangálnak, és hasztalan rágják a rácsot. Vagy pedig antihősök, mint a csernobili katasztrófa után íródott elbeszélésben Benn Crader, a híres botanikus, aki azt nyilatkozza, hogy a sugárzás nagy probléma – de „még többen halnak bele abba, hogy megszakad a szívük”. Bár ez a fajta relativizálás vagy posztmodern naivitás már-már ijesztő, mégis lehet rá humanista magyarázat. Akár még keresztényi is: a szeretet és a hit elvesztésével egy társadalom is belehalhat a társas magányba.


Cikkajánló
...az embernek önmagával kell beszélgetnie nappal és önmagával vitatkoznia éjszaka
Nagyításhoz kattints a képre!      
Olvasta: 2868
Hozzászólások (0)Add Comment

Szólj hozzá Te is!
kisebb | nagyobb szövegmező

busy
 
Következő cikk >
Ajánló

Boros Csaba: Sose ébressz fel

Republic, Győr - 2009
>> Véresen komolyan gondolták – Boros Csaba interjú

Élt 27 évet

Amy Winehouse

Kattints sorban a képekre!

Pezsi Tipp!
A kis képekből megnyíló cikk-kártyákon, hogy követhesd e rövid kis 27 esztendőt, klikkelj az elsőre, majd a számítógép billentyűjének nyílgombjával lépegess előre (a nyílgombbal visszafelé is haladhatsz). Egyszerre több kép is kinyitható, ekkor külön-külön klikkelendők és azok az egérrel vonszolva tetszőleges pozícióban elrendezhetők (kártyázás). Bezáráshoz kattints a képre, vagy csak simán 'Esc'...

Cikkajánló

 

REPUBLIC: Pozitív élmények sorozatban

Koncert-benyomások egy 15 perces filmetűddel...

 

A bor csodája

Zelnik József A NAGY SZERTARTÁS című megkerülhetetlen kötete, mely egy mély titkot is feltár...

 

Kepes András iskolái

Egy vérbeli újságíró szellemes önvallomása. Lehet tanulni tőle...

 

Libasültek

Márton-napra és azután...

 

Sütőtökszezon

A sütőtök a legolcsóbb téli vitaminforrásunk, de ha mindig sült tök formájában fogyasztjuk, hamar rá lehet unni...

 

Tök jó!

Sima vagy rücskös, kolbász vagy bunkó, repülő csészealj? Mindegyik tök, és mégis tök más...

 

Itt a világvége...

A világvége illemtana. Kell ez nekünk? A Meszlényi könyv kritikája...

 

Kelta zene, ír sztepp

Mi ez a tánc, fiatalok? Az 1994-es Eurovíziós fesztivál legnagyobb szenzációja...

 

Kisfarsangolunk

A hagyományos ünneprend szerint három farsangos időszakunk van: a kicsi, a nagy meg a zöld...

 

Ne köpd ki a szőlőmagot

A szőlőszem csodáit nagyrészt még ma is titok fedi...

Legfrissebb hozzászólások >>

Alábecsült kincsünk: a pesti Dagály fürdő
Gratulálok! Remek összeállítás, klassz képek.
Savanyú káposztából - változatosan
Vendégvárónak is kitűnő! Mi eleve imádjuk a savanyú káposztás palacsintát, amelynek a töl...
Az Állami lakótelep
99/4 ben laktam 1956 ig. Nagyapam (Simonffy Andras) ott lakot az elso napoktol. Sajnalom hogy lebont...
Kísértet járja be Európát
Valóban ilyen nagyszerű dolgok kiagyalására jött létre ez a nagy "ejrópai" álom? Nyilván ez...
Kísértet járja be Európát
És bizony a szabályozás (most éppen süti tárgyában) megint az Európai Unió jól fizetett hi...
Alábecsült kincsünk: a pesti Dagály fürdő
Azt hiszem a Dagály strand az emberi kapzsiság áldozata lett ,remélem hamarosan vissza szerzi a ...
Az Állami lakótelep
Szép napot kívánok mindenkinek én 1955-ben voltam elsős. iker öcsémel ferences de bátyánkis...
Az Állami lakótelep
Sziasztok! 1955-ben születtem a Telepen, sajnos, 1962-ben már elköltöztünk. De még sokat járt...

Pezsi blogger kamera >>

Kattints a képekre!

Pezsi Tipp!
Egy már nyitott kártya mellett, a balra és jobbra mutató billentyű-nyilakkal közvetlenül is lépegethetsz a filmek között, illetve egyszerre több filmkártyát is kinyithatsz, azokat tologatva elrendezheted. A lejátszás kezeléséhez vidd az egeret a film fölé...

Exkluzív

Billy Cobham >>
Kattints a képekre!
Nagyításhoz kattints a képre! Nagyításhoz kattints a képre!

Pesti kertek

Találkozás Pesti Lászlóval, a Népliget örökös főkertészével...

Mozilla Firefox

Ajánlott böngészőnk
Kattints a képre!

Ajánlott böngészőnk - kattints a képre és töltsd le...

A leggyorsabb és
legbiztonságosabb böngésző.
Magyarul beszél és ingyenes.
Ráadásul mindent látni fogsz...

Töltsd le és installáld
pillanatok alatt!

Képforgó

Fall.jpg