Mielőtt 2017-ben munkaszüneti nappá nyilvánították nagypéntek napját, inkább csak a vallásos keresztények tartották számon a húsvét előtti pénteket – mint Jézus kereszthalálának napját. Gyásznapról lévén szó, az ő köreikben nem illett hangoskodni, mulatni, táncolni, sőt sportolni sem. Azt pedig, hogy nagypénteken böjtölni illene, a kevésbé vallásosak is tudták, még a legkeményebb szocializmusban is. Legfeljebb nem tartották be.
A hal mint ókeresztény jelkép egy mozaikon Nagypénteken halat ettünk. Nem azért, mert a húsvét előtti nagyböjt miatt tilos volt a hús. Akkoriban egyébként is legfeljebb vasár- és ünnepnapokon került húsétel az asztalunkra. Hal meg inkább csak karácsonykor. De nagyanyám valamiért ragaszkodott a nagypénteki halhoz. Talán a gyerekkorából hozta magával ezt a szokást a dunai holtágakban gazdag Tolnából, ahol a hal közönséges eledelnek számított, és semmiképp sem tekintették húsnak. Mi viszont a bátyámmal nem értettük a különbséget. Elvégre a hal is állati eredetű táplálék, ráadásul egy eleven lény. Hogy szabad azt megenni, pláne nagypénteken, Jézus Krisztus kereszthalálának a napján?
Emlékszem, hogy végül a halevéstől eleve irtózó, ugyanakkor egyházügyi kérdésekben járatosabb másik nagymamámhoz fordultam, aki kijelentette, hogy a hal igenis böjti étel. Sőt úgy vélte, hogy valamiképpen Jézusnak a jelképe. Már csak ez hiányzott. Jelképesen megenni Jézust! Teljesen összezavarodtam.
A hagyomány gyakran zavarba ejtő. Nem tudni, honnét ered, egyszerűen csak itt van. A hal például egy ókori eredetű jelkép, a vízzel való keresztelésre emlékeztet. Az ókeresztények erről a jelről ismerték fel egymást. Az ógörög nyelvben a hal neve: „IHTÜSZ”, amit titkos rövidítésként értelmeztek: „Ieszosz Hrisztosz Theou Üosz Szoter”, vagyis: Jézus Krisztus, Isten Fia, a Megváltó.
A katolikus szentmise az Eucharisztia ünneplése. Hálaadás Jézus keresztáldozatáért és feltámadásáért, vagyis a megváltásért. Minden egyes szentmisében újra és újra a Húsvét emlékezete jelenik meg. Kezdve a nagycsütörtöki utolsó vacsorával, amelyen Jézus a megtöretett kenyér és a bor alakjában felajánlja testét és vérét a tanítványainak. „Vegyétek és egyétek, mert ez az én testem.”
„Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem kelyhe, az új és örök szövetségé, amely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára.”
Ez tehát a nagypénteki kereszthalál oka és célja. Jézus előre bejelentett, önként vállalt áldozata érettünk. Mindannyiunkért, akik befogadjuk őt a szívünkbe. Ha ezt tesszük, akkor a nagypénteki menü másodlagossá válik. Szinte csak „hal a tortán”.
Cikkajánló
|