Pesti Zsibongó

2017. június 23. péntek
Szövegméret
  • Increase font size
  • Default font size
  • Decrease font size
Címlap arrow SZÍN-tér arrow Kultur-dzsem arrow Zelnik József: Dante fátyla
Zelnik József: Dante fátyla
Írta: Bogdán Éva   

Pokoljárás Muhival, a festőemberrel

Mintha észrevétlenül egy másik dimenzióban találnánk magunkat, amikor olvasni kezdjük Zelnik József „Dante fátyla” című könyvét, amelynek lapjait forgatva Gaffer Mehdi Hassan – vagy ahogyan barátai hívják a hazánkban tanult, de Hollandiában élő iraki képzőművészt: Muhi – különös hangulatú festményein is elmerenghetünk.
Ez a gyönyörű kiállítású kötet tulajdonképpen egy költői és valóságos képekkel teli esszéregény. Andante, az európai keresztény polemizál benne az iszlám szúfival, vagyis Muhival, a festőemberrel. De közben a menny kárpitja kettéhasad, a földi valóság színről és fonákról mutatkozik meg, felfénylenek még a fekete árnyalatai is, és az olvasó egy sajátos kultúr- és létfilozófiai „beavatás” részesévé válik.
Arcunk itt, a Purgatóriumban kulcs a Pokolhoz és a Mennyhez...
Arcok a Holdban. Muhi a betegség, a testi szenvedés démonjait festette ki magából

Zelnik ott folytatja, ahol tíz évvel korábban abbahagyta, amikor Kiss Tibor „élveboncoló” rajzainak ihletését is felhasználva, Leonardóval a festő-géniusszal polemizált. Akkor történt, hogy a földi és a misztikus világ, az ezoterikus út és az isteni megtapasztalás jeleit és jelképeit követve úgy indult el, hogy kimondta: „Dante az én vezetőm”. És idézte is a költőt: „Ó ti, kik éltek józan értelemben / lessétek, mily tan látható keresztül, / elfátyolozva különös rímemben”.
[ Kiss Tibor – Zelnik József: Testamen.
Ökotáj könyvek, Budapest, 2003. 54–61. o. ]

Dante ugyanis azt vallotta, hogy az írásnak legalább négy tartománya kell, hogy legyen: egy realista, egy allegorikus, egy szimbolikus és egy enigmatikus, vagyis rejtett tartománya.

Zelnik mint szimbólumkutató előszeretettel ered enigmák nyomába, és olykor maga is felállít ilyeneket. Könyvének első fejezetében, amelynek az a címe, hogy „Lucifer megálmodja a teremtést”, egy angyal álmában kapkodva, idegesen lejegyez egy képletet, amely így néz ki: 18, 12, 9, 6. A szerző itt tulajdonképpen egy zenei arányrendszert mutat be, egy olyan képletet, amelynek alapján a zene még az atonalitás előtt működhetett. Szerinte ebben a képletben valamiképpen értelmezhetővé, „járhatóvá” vált a világ – akár még a későbbi sátán számára is. A sátán ugyanis szinte mindig megjelenik Zelnik eszmetörténeti fejtegetéseiben. Kötetének első bemutatkozásán, az óbudai Selyemgombolyítóban ezt úgy magyarázta, hogy az „elsőszülöttség jogán” egy lázadó, hübrisszel teli angyal indult el Bethlehembe, de szerencsére nem ő érkezett meg oda, hanem Jézus Krisztus. „Ez a mi szerencsénk, mert mi lett volna, ha a hübriszes emberiség egy hübriszes istennel találkozik. Ezzel szemben egy szerény isten találkozott a beképzelt emberiséggel, és jobbá tette. Akármennyire másképp néz is ki manapság a történelem” – tette hozzá.

Az emberiség történetén végighúzódó alapvető kettőséget és ellentmondást vizsgálja immár visszatérően Zelnik a Dante fátylában is. Világképek válságának és szétesésének tudatában, egy rá jellemzően sajátos, tudományos-gondolkodói-irodalmi műfajt művelve. De egy kicsit Németh Lászlóhoz hasonlóan is, aki az esszét a nyilvános tanulás műfajának tekintette: „egy lélek égtájakat keres, s közben égtájakat segít megtalálni..."

Szimbólumok nyomában jár megint. A Kereszt – a Nagy Szertartás, a Szent Kastély, a Benső Kastély, a Kabbala titkos vágya origójának – értelmét kutatja. Ugyanakkor mintha vissza is rettentené az olvasót a megfejtéstől.

Egyik oldalon áll az ésszel megoldható, analizálható világ, és az ember a maga hübriszével és a földi test vágyai kielégítésének állandó szervezésével, ami viszont szemben áll a misztériummal, sőt eleve megfejthetetlenné teszi azt. Zelnik ebben az analitikus megközelítésben látja az őshibát, amelyet a Sátán is elkövetett, amikor elemezni akarta a teremtés képletét. Csakhogy ezen a módon (is) összerakhatatlanná válik a létezés csodája, sőt : „így lesz a keresztből ördöglakat”.

Talán inkább Alexandriai Kelemenre kellene hagyatkoznunk, aki azt mondja, hogy Istenből, „a világegyetem szívéből” indul ki az összes, határozatlan kiterjedésű térirány, vagyis Ő a kezdet és a vég? Mi, emberek, a földi képességeinkkel, maximum úgy tudunk kaput nyitni a transzcendens felé, „mint ahogy kitárta az eget Dante mindenségért lángoló szerelme” – fejtegeti a szerző, akit mindig is lenyűgözött a költőfejedelem misztikus ereje.

 

Allegorikus alakok
A hűség a legnagyobb szabadság...
Az igazi kiválasztottság: választani valakit kilencévesen, mint Dante Beatricét, és megrendelni számára a hűség rózsáját a Pápától

Miközben Zelnik esszéregényében végig Andante (vagyis Dante), az európai keresztény polemizál az iszlám szúfival, mögötte pedig Muhival, a festőemberrel, hamar kiderül, hogy ezek ketten valójában rokonlelkek. Rokonlélek a szúfi, aki a racionális tudást és a misztikus hitet önmagában egyesíti, és Dante, az európai, akinek életműve összegzi kora tudományának, teológiájának, poétikájának, kultúrájának, hiedelmeinek és társadalmának szinte minden aspektusát. Zelnik egész eddigi írói munkássága nyilvánvalóan ezt az irányt követi.

Dante szerepe az esszéregényben összetett. Ő az, aki megjárta a poklot, legalábbis a pokoljárásról írt könyvet, és mind Zelnik, mind pedig a festő, Muhi gondolatai is e körben forognak. Valójában Muhi a betegség, a testi szenvedés démonjait festette ki magából, miközben Zelnik a Purgatórium és a Pokol, illetve a Mennyország közötti lépcsőfokokat méregeti.

Az olvasó számára a könyv egyrészt egy képzőművészeti album, másrészt egy esszégyűjtemény. A kettő együtt egyfajta látomássá válik, amelyben allegorikus alakok közlekednek, találkozások zajlanak. Emericus, a misztikus építész megtervezi a hajót, az égi hajót. A hajó visszatérő motívuma Zelniknek, s a tervezőben nem nehéz felismerni a magyar organikus építészet nemrég elhunyt mesterét. Földi hajónkat „lélekmasina” emeli az égihez. Tér és idő ekkor már csak szimbolikus jelentésű. A világok centruma, a világegyetem szíve ugyanis Isten – a kezdet és a vég.

Persze mindig ott leselkedik a Sátán is, gyakran mint az elemző, a teremtés képletét megfejteni akaró személy. Testet is ölt, a Könyvtáros alakjában, akinek erőtere hol erősödik, hol elhalványul – pont úgy, mint a történelemben. Talán azért sündörög folyton az emberek körül, mert meg akarja magát fejteni az emberben? Közben pofátlanul azt állítja magáról, hogy ő a demiurgosz, vagyis ő teremtette a világot és benne az embert. (Nem csoda, hogy a magyar népi teremtésmondákban pont ilyen figura az ördög, aki belekontárkodik Isten teremtő munkájába.)

 

Szellem és lélek
Mint amikor kinyílik egy csillagkapunál fényesebb égi-lélek-kapu, úgy jelent meg hirtelen a Szúfi hajója...
Az égi hajó... Nemsokára épülhet a hajó, kezdődhet a lélek zarándoklata

A Festő megkéri Andantét, hogy minden képéhez meséljen el egy történetet. Emberi és embertelen történetet. Vagy még inkább azt, hogy mitől csavarodik a földön minden emberi történet valahogy embertelenné.

Arcok. Muhi festményei. Arcok a Holdban, a saját tükörképünk, atyáink arca, a fátylát vesztett fiatalasszony arca, bennünk lévő démonok arcai, minden életarcunk, amelyet megőrzünk. Muhi festményhologramjai az evolúciót félresöpörve arról vallanak: kezdetben vala az ember, és minden abból lett átható szerelemmel, szörnyű kínokkal, kiátkozottan. Az arcfestés misztériuma a halál pillanatáig vezet el. „Arcot festeni istenkísértés, és egyben Isten utáni örök vágy.” Az ő képére és hasonlatosságára.

Valójában a szúfi nem is arcot fest, hanem tudatot. Pontosabban azt, hogyan ölelgeti és fojtogatja egymást a szellem és a lélek. „Elménkben démonok társalkodnak, s mi, gazdatestek ámulva figyeljük vitájukat. Elhozzák nekünk a hírt az ősbűnről és a megváltásról. Az ő ősbűnükről és a mi megváltásunkról. Ám akkor mi mik vagyunk? Ennek keresése a kép, ami az út maga.”

Zelnik Al-Maarrit tartja a regényében szereplő szúfi festő mesterének, az arab költő-filozófust, a szabadgondolkodót, aki szerinte a 10-11. század Salman Rushdija volt, hiszen a Korán paródiáját adta. És lám, amikor megkérdeztem Muhit, az iraki festőt, kiderült, hogy nagyon is jól ismeri és tiszteli Al-Maarrit. Egyszóval az írói képzelet itt találkozott a valósággal.

Azért a képzelet, mert a könyv nem a festmények magyarázata, ahogy a képek sem a kötet illusztrációi; jóval előbb is készültek. Egymástól függetlenek tehát – és mégis összefüggenek.

Miközben újabb és újabb képeket vesz elő a szúfi, a szerzőn és így az olvasón is egyre inkább úrrá lesz valamilyen sürgetettség. Egyénileg és egy virtuális vészkorszak szintjén is. Mind nyomasztóbbá válik a gondolat, hogy kevés az idő. Az egyéni idő is, és az emberiségé is. Ráadásul a metafizikai történelem is sürget, azt sugallva, hogy végjáték van. „Már Ligetünk nagy részét emészti a tűz, a maradékot vasszerszámokkal irtják.

Szellem és lélek. Az örök páros járja táncát ismét Zelnik víziójában. A végső dolgok, a szentségek keresése. A láthatatlanhoz a látható Univerzumból akar eljutni, úgy, hogy az „álracionalitás bűnös egyszerűsítésével a világ eldugott szélére száműzött Földet” visszahelyezi tudatunkban a Mindenség központjába, ahol – gyönyörű költő képpel láttatva – „egyek lehetünk életünk szépségének sugárzó lényegével, és sápadt arcunkról letörölhetjük a halandóság félelmetes izzadságszagát”.

A szúfi is oktat, Emericus is oktatott, ezt teszi ez a könyv is, miként a szerző összes többi műve. Vagy inkább beavat? Megtérésünket készíti elő, magyarázza, tanítja? Mint zen imamalom ismétli minduntalan, hat egyenlő térirányból, le és fel, jobbra és balra, előre és hátra. Mert itt van valahol az eb elhantolva, véli a cinikus – talán a szerző maga, aki indirekt módon keresi Istent. Megtalálhatatlanul, most és mindörökké...


Egy művészeti albummal kombinált esszégyűjtemény (Ökotáj, 2015)
Zelnik József: Dante fátyla
Könyvek a Pezsin

Cikkajánló

Olvasta: 128
Hozzászólások (0)Add Comment

Szólj hozzá Te is!
kisebb | nagyobb szövegmező

busy
 
Következő cikk >
Ajánló

Boros Csaba: Sose ébressz fel

Republic, Győr - 2009
>> Véresen komolyan gondolták – Boros Csaba interjú

Élt 27 évet

Amy Winehouse

Kattints sorban a képekre!

Pezsi Tipp!
A kis képekből megnyíló cikk-kártyákon, hogy követhesd e rövid kis 27 esztendőt, klikkelj az elsőre, majd a számítógép billentyűjének nyílgombjával lépegess előre (a nyílgombbal visszafelé is haladhatsz). Egyszerre több kép is kinyitható, ekkor külön-külön klikkelendők és azok az egérrel vonszolva tetszőleges pozícióban elrendezhetők (kártyázás). Bezáráshoz kattints a képre, vagy csak simán 'Esc'...

Cikkajánló

 

REPUBLIC: Pozitív élmények sorozatban

Koncert-benyomások egy 15 perces filmetűddel...

 

A bor csodája

Zelnik József A NAGY SZERTARTÁS című megkerülhetetlen kötete, mely egy mély titkot is feltár...

 

Kepes András iskolái

Egy vérbeli újságíró szellemes önvallomása. Lehet tanulni tőle...

 

Libasültek

Márton-napra és azután...

 

Sütőtökszezon

A sütőtök a legolcsóbb téli vitaminforrásunk, de ha mindig sült tök formájában fogyasztjuk, hamar rá lehet unni...

 

Tök jó!

Sima vagy rücskös, kolbász vagy bunkó, repülő csészealj? Mindegyik tök, és mégis tök más...

 

Itt a világvége...

A világvége illemtana. Kell ez nekünk? A Meszlényi könyv kritikája...

 

Kelta zene, ír sztepp

Mi ez a tánc, fiatalok? Az 1994-es Eurovíziós fesztivál legnagyobb szenzációja...

 

Kisfarsangolunk

A hagyományos ünneprend szerint három farsangos időszakunk van: a kicsi, a nagy meg a zöld...

 

Ne köpd ki a szőlőmagot

A szőlőszem csodáit nagyrészt még ma is titok fedi...

Legfrissebb hozzászólások >>

Napjaid gyümölcse
Érdekes. Eddig ebből az általános nézőpontból még nem tekintettem Bellow-ra. Mindig inkább ...
Az Állami lakótelep
Hát nem is értem,hogy miért csak most kerestem rá! Ott születtem,és talán az utolsók közöt...
Alábecsült kincsünk: a pesti Dagály fürdő
Gratulálok! Remek összeállítás, klassz képek.
Savanyú káposztából - változatosan
Vendégvárónak is kitűnő! Mi eleve imádjuk a savanyú káposztás palacsintát, amelynek a töl...
Az Állami lakótelep
99/4 ben laktam 1956 ig. Nagyapam (Simonffy Andras) ott lakot az elso napoktol. Sajnalom hogy lebont...
Kísértet járja be Európát
Valóban ilyen nagyszerű dolgok kiagyalására jött létre ez a nagy "ejrópai" álom? Nyilván ez...
Kísértet járja be Európát
És bizony a szabályozás (most éppen süti tárgyában) megint az Európai Unió jól fizetett hi...
Alábecsült kincsünk: a pesti Dagály fürdő
Azt hiszem a Dagály strand az emberi kapzsiság áldozata lett ,remélem hamarosan vissza szerzi a ...

Mozilla Firefox

Ajánlott böngészőnk
Kattints a képre!

Ajánlott böngészőnk - kattints a képre és töltsd le...

A leggyorsabb és
legbiztonságosabb böngésző.
Magyarul beszél és ingyenes.
Ráadásul mindent látni fogsz...

Töltsd le és installáld
pillanatok alatt!