Pesti Zsibongó

2017. március 29. szerda
Szövegméret
  • Increase font size
  • Default font size
  • Decrease font size
Igaz bor
Írta: Bogdán Éva   
Gyermekkorunk múltba süllyedt világát talán a karácsony előtti várakozás hangulata idézi fel bennünk a legérzékletesebben. Rég nem látott képek, arcok, tárgyak, helyek és helyzetek, rég elfeledett illatok, ízek, érzések támadnak fel a semmiből évről évre visszatérően. Az elmúlás füstköde ugyan megkeseríti valamelyest a szánk ízét, mégis jól esik legalább pillanatokra visszamerülni a csodákra váró ártatlanság korába.
Az igaz bor...
Az igaz bor...

Decemberi estéken ma is újra meg újra ott érzem magam a havas külvárosi utcákon, ülök a szánkón, kétoldalt, a lámpák gyér fényében nagyanyám tejszínhabos gesztenyepüré-halmaiként siklanak hátam mögé a hókupacok. A szánkót apám húzza, léptei alatt meg-megcsikordul a hó.

Csaholva rohannak elő a kutyák, de én most kivételesen nem félek tőlük. Végtelen nyugalommal és némi fontosságtudattal eltelve ölelem át két karral az előttem magasodó jókora demizsont. Mert mi nem csak úgy, összevissza szánkázunk ám, hanem bort szállítunk! Ajándékbort. Csingiling! A csengőszóra kiszalad egy asszony, betessékel bennünket a házba, odabenn mákoskalácsot tömnek belém, miközben apám teletölti az üveget az aranysárga nedűvel. A harmadik háznál már nem megy le falat a torkomon, így egy csinos kis csomaggal eresztenek útnak. Szánkázunk tovább a tejszínhabban, apám, puttonnyal a hátán, a Mikulás, én meg a kisinasa. Jól benne járunk az estében, mire kiürül a puttony is, meg a demizson is.

Ezek a decemberi borszállítások néhány éven át tartottak. Végül annyi lett a „megrendelő”, hogy már nem futotta a kispesti telek szőlejéből préselt borból. Apám akkor már motorral hozta az alföldi szőlőt, és atombunkernek szánt, tágas, jó száraz és igen tisztán tartott betonpincéjében sajátos kis borászatot rendezett be. Azért mondom, hogy sajátosat, mert ő a szőlőt mindig alaposan megmosta, a fürtöket a család közreműködésével egyenként leszemezgette, s a száraz homoki szőlők levét a saját termésű, édes csemegeszőlejéből erjesztett musttal erősítette fel, tehát egyáltalán nem törekedett a fajtatisztaságra. A bora viszont kitűnő volt. Tiszta, zamatos, összetéveszthetetlen illatú, még a színe is mindig ugyanaz az aranysárga. Aki csak megkóstolta, újra kért belőle. Még fizetni is akartak érte.

Üvegen át homályosan
Távoli karácsonyok emléke

Hogy sértődés ne essék, apám végül megszabta a bora árát, amely alig-alig fedezte a ráfordítás költségeit. De ez sem segített. Húsvétra már nemhogy ajándékba, de a család asztalára sem maradt egy árva palack sem. Bánta már apám, hogy belevágott a „borüzletbe”, mert minél többet termelt, annál nagyobb volt a ráfizetése, és annál kevésbé tudta kielégíteni az igényeket. Mondták ugyan neki, hogy: Ne pepecseljen vele annyit, Laci bácsi!, meg adták a tanácsokat, hogy hogyan csinálhat sokkal több bort sokkal olcsóbban, ő csak legyintett:
Hamis bort én nem csinálok!

Csinálta hát az igazit. A barátok, a kollégák az üzemből, az ismerősök és azok ismerősei meg vitték, mint a cukrot. Még Ványik elvtárs, a közutálatnak örvendő párttitkár is vásárolt apámtól, az osztályidegennek bélyegzett vasesztergályostól, akinek csak az volt a szerencséje, hogy még a „fordulat éve” előtt kiakolbólították a pártból. Merthogy állítólag az imperialisták géppuskafészkévé változtatta az üzemi faliújságot. Mire én is megjelentem apám életében, már leginkább csak a kispolgári elhajlásai miatt bírálták, amelyek közé valamiképpen belepasszolt a borászkodása is. De mivel abban párton kívül s belül is egyetértés uralkodott, hogy jó bort csinál, hát az ugyancsak jó torkú Ványik elvtársat elvhűsége sem tarthatta vissza annak élvezetétől. Így aztán apám kispolgári bora lassacskán átcsordogálva a politikai és egyéb érdekellentéteken, végül még az üzemi légkört is oldottabbá tette.

Csak apám lett egyre búskomorabb. Nem elég, hogy elidegenítették a borától, hogy odalett a titok, az ajándékozás öröme, még sértődések is történtek. Végül ezek adták meg az utolsó lökést, hogy „bezárja a boltot”. Egy ideig még hiányolták, emlegették a borát, aztán letettek róla. Apám sokáig nem ivott egy kortyot sem, mert minden idegen bort gyanakvással fogadott. Mi meg élcelődtünk rajta, mint annyi más furcsaságán, vaskalaposnak tűnő elvén, vélekedésén, amelyek csak évekkel később világosodtak meg számomra. De már nem mondhatom meg neki, hogy tudom: amit mondott, mind igaz volt. Akárcsak a bora.

Ezért is tisztelem annyira azokat, akik igaz bort és igaz szót mérnek. Kerül, amibe kerül.
Édesapám emlékére

  Havas ág Holddal Hóemlék Fény az ágon

...már nem mondhatom meg neki, hogy tudom: amit mondott, mind igaz volt...
Olvasta: 10050
Hozzászólások (4)Add Comment
igaz
Írta: Dóra, 2009.01.02. 14:30
Ez nagyon szép.
Tokaj
Írta: zöldember, 2009.02.03. 13:40
Az a baj,hogy nálunk nem becsülik sem az igaz ember,sem az igaz bort. Műemberek zabálják a műételeket, isszák a műborokat,és most éppen a világörökség részét képező tokaji történelmi borvidéket vágják tönkre a tervezett szerencsi szalmaerőművükkel :-(
Én is
Írta: Doc, 2010.02.03. 23:22
most megint havazott és olyan jó karácsony előtti érzésem kezdett lenni. Illet hozzá ez a történet, mert én is valahogy ugy vagyok vele hogy most kezdem jobban értékelni a gyerekkoromat meg a szüleimet.
...
Írta: harikken, 2011.01.13. 20:04
szerintem csak az igaz bor nevezhető bornak mert Isten vérét nem lehet hamisitni és aki hamis bort csinál az egyéb büncselekményeket is elkövet. Maon meg pláne, mert volna szöllő a borhoz csak meg kéne múvelni. nahát!

Szólj hozzá Te is!
kisebb | nagyobb szövegmező

busy
 
< Előző cikk   Következő cikk >
Ajánló

Jogunkban áll küzdeni

Kropkó Péter nyilatkozik
A triatlonos "Vasember" most az Óbudai Egészségolimpia tanácsadójaként kapcsolja össze a sportot az egészséggel.

Cikkajánló

 

REPUBLIC: Pozitív élmények sorozatban

Koncert-benyomások egy 15 perces filmetűddel...

 

A bor csodája

Zelnik József A NAGY SZERTARTÁS című megkerülhetetlen kötete, mely egy mély titkot is feltár...

 

Kepes András iskolái

Egy vérbeli újságíró szellemes önvallomása. Lehet tanulni tőle...

 

Libasültek

Márton-napra és azután...

 

Sütőtökszezon

A sütőtök a legolcsóbb téli vitaminforrásunk, de ha mindig sült tök formájában fogyasztjuk, hamar rá lehet unni...

 

Tök jó!

Sima vagy rücskös, kolbász vagy bunkó, repülő csészealj? Mindegyik tök, és mégis tök más...

 

Itt a világvége...

A világvége illemtana. Kell ez nekünk? A Meszlényi könyv kritikája...

 

Kelta zene, ír sztepp

Mi ez a tánc, fiatalok? Az 1994-es Eurovíziós fesztivál legnagyobb szenzációja...

 

Kisfarsangolunk

A hagyományos ünneprend szerint három farsangos időszakunk van: a kicsi, a nagy meg a zöld...

 

Ne köpd ki a szőlőmagot

A szőlőszem csodáit nagyrészt még ma is titok fedi...

Legfrissebb hozzászólások >>

Alábecsült kincsünk: a pesti Dagály fürdő
Gratulálok! Remek összeállítás, klassz képek.
Savanyú káposztából - változatosan
Vendégvárónak is kitűnő! Mi eleve imádjuk a savanyú káposztás palacsintát, amelynek a töl...
Az Állami lakótelep
99/4 ben laktam 1956 ig. Nagyapam (Simonffy Andras) ott lakot az elso napoktol. Sajnalom hogy lebont...
Kísértet járja be Európát
Valóban ilyen nagyszerű dolgok kiagyalására jött létre ez a nagy "ejrópai" álom? Nyilván ez...
Kísértet járja be Európát
És bizony a szabályozás (most éppen süti tárgyában) megint az Európai Unió jól fizetett hi...
Alábecsült kincsünk: a pesti Dagály fürdő
Azt hiszem a Dagály strand az emberi kapzsiság áldozata lett ,remélem hamarosan vissza szerzi a ...
Az Állami lakótelep
Szép napot kívánok mindenkinek én 1955-ben voltam elsős. iker öcsémel ferences de bátyánkis...
Az Állami lakótelep
Sziasztok! 1955-ben születtem a Telepen, sajnos, 1962-ben már elköltöztünk. De még sokat járt...
Támogatom a Pezsit >>
PayPal számlán keresztül
PayPal - a biztonságos és egyszerű módja az online fizetésnek!
Amennyiben cikkeink, vagy akár csak egyetlen anyagunk is tetszett, az hasznosnak bizonyult, örömöd lelted benne, vagy egyszerűen csak értékazonosságot érzel lapunk szellemiségével, és valamilyen szimbolikus, de anyagai értelemben vett módon szeretnéd támogatni a kiadvány megmaradását, az ilyen fajta közlésformák kiteljesedését, akkor megteheted ezt egyszerűen és biztonságosan, a PayPal globális internetes banknál létesített "Pesti Zsibongó támogatói számla" javára, a PayPal biztonságos fizetőkapuja segítségével, tranzakciós költségektől mentesen.
Bankkártyával is!
Ha nem rendelkezel PayPal számlával és nem is szeretnél nyitni, de támogatnád a Pezsit, akkor ugyancsak a PayPal biztonságos felületén >> PPal számla nélkül is utalhatsz bankkártyával.

Mozilla Firefox

Ajánlott böngészőnk
Kattints a képre!

Ajánlott böngészőnk - kattints a képre és töltsd le...

A leggyorsabb és
legbiztonságosabb böngésző.
Magyarul beszél és ingyenes.
Ráadásul mindent látni fogsz...

Töltsd le és installáld
pillanatok alatt!

Pezsi blogger kamera >>

Kattints a képekre!

Pezsi Tipp!
Egy már nyitott kártya mellett, a balra és jobbra mutató billentyű-nyilakkal közvetlenül is lépegethetsz a filmek között, illetve egyszerre több filmkártyát is kinyithatsz, azokat tologatva elrendezheted. A lejátszás kezeléséhez vidd az egeret a film fölé...

Exkluzív

Billy Cobham >>
Kattints a képekre!
Nagyításhoz kattints a képre! Nagyításhoz kattints a képre!

Pesti kertek

Találkozás Pesti Lászlóval, a Népliget örökös főkertészével...

Pesti László írásai

Az első sorozat >>
Kattints a képekre!

Aki hallja adja át!
Pesti László, a Népliget örökös főkertésze és - ebben az első sorozatban állandó szerzőtársaként - Tarjányi Ferenc eredeti írásainak első sorozatát nyújtjuk át olvasóinknak. Az írások a "Pesti kertek" rovat szerves részei, melyeket Laci bácsi kérésének eleget téve teszünk közkinccsé. A cikkek és a kapcsolódó, Laci bácsi által rajzolt helyszínrajzok a fenti képek bármelyikére kattintva elérhetők. Az egérrel a képek fölé navigálva a cikkek, térképek címe is megjelenik ("alt tag"). A fenti állományt folyamatosan bővítve tesszük közzé, de az első sorozat teljes anyaga, összesen 13 írás, >> Varga E. Árpád-nak köszönhetően már elérhető a KIA Ökológiai Könyvtár >> honlapján...

Képforgó

gretchen.jpg