Pesti Zsibongó

Imre herceg a második helyen áll az Árpád-házi szentek sorában. A fiatalon elhunyt királyfi halálának helyszínén, az erdélyi Biharban valaha apátság állott. A kolostor már rég elpusztult, a hegyközi település neve azonban máig megőrizte Imre herceg nevét. Most közadakodásból egy ökumenikus kápolna épül Hegyközszentimre határában. Az épület három funkciót is betölt. Először is emléket állít Szent Imre hercegnek és az Árpád-házi szenteknek. Másodszor ravatalozóként szolgál, harmadsorban pedig a tornya egyben kilátó is, ahonnan messzire belátható a Berettyó festői völgye és a távolabbi vidékek.

A történelmi tragédia

I. István királyunk egyetlen (nagykorúságot megélt) fiát valószínűleg egy földühödött vadkan öklelte fel vadászat közben. A mindössze 24 éves Imre herceg 1031. szeptember 2-án belehalt sebeibe. Holttestét az akkor még épülő fehérvári bazilikában helyezték el. A tragédia azonban innen igen távol, az erdélyi Réz-hegységben esett meg, az akkoriban Igyfan-erdőnek, vagyis szent rengetegnek nevezett tölgyesben.

Miután VII. Gergely pápa 1083. november 4-én I. Istvánnal és Gellért püspökkel együtt Imre herceget is szentté avatta, középkori szokás szerint a királyfi halálának feltételezett helyén egy apátság épült a 11–12. század fordulóján. A kolostorból napjainkra semmi sem maradt, de szántáskor ma is sokszor akad faragott kődarabokba az ekevas.

Hegyközszentimrei panoráma

Hegyközszentimre

A Nagyváradtól 30 kilométerre fekvő település Villa Sancti Emerici néven szerepel a 14. században, és birtokosa a váradi püspök volt. Szentimre megreformálása a tizenhatodik századra tehető. A református település valaha nagyközség volt, aranykorában Kis-Debrecenként emlegették. A ma csupán 400-450 fős község valamikor komoly kereskedelmi kapcsolatokkal is rendelkezett. Az itteni dombokon megtermett szőlő és annak leve keresett portéka volt Belényestől, Debrecenen keresztül Szolnokig. Szentimre cégére ma is a szentimrei bor. Amerre csak járunk, szőlőskerteket látunk, és nem kerülhetjük ki a pincesort, ahol a gazdák finom borral kínálják az idelátogatót.

A lakosság túlnyomó része még mindig reformátusnak vallja magát, ugyanakkor nagy tiszteletben tartja Szent Imre kultuszát is. 2005-ben avatták fel István király fiának mellszobrát, melynek mását azóta mind a tíz Kárpát-medencei Szentimre felállíttatta.

Szent Imre kápolna

Amikor 2007-ben ünnepeltük Imre herceg születésének 1000. évfordulóját, Hegyközszentimrén tartották meg a herceg nevét viselő települések első találkozóját. Összesen tizenegy helység képviseltette magát, tíz a Kárpát-medencébõl: Mátraszentimre, Csíkszentimre, Görgényszentimre, Tiszaszentimre, Imrehegy, Soltszentimre, Nyárádszentimre, Imrefalva, Pestszentimre és az említett Hegyközszentimre. Egy pedig Lengyelországból: Szentkereszthegy, melynek kápolnája zarándokhely, hiszen ott őrzik Szent Imre herceg személyes keresztjének egy részét.

Ezen a találkozón eldöntötték, hogy ezentúl évente két helységben, egy anyaországiban és egy határon túliban megszervezik a Szentimrék összejövetelét.

Bár a hegyközszentimrei embereknek csak 10-15 százaléka jár templomba, de azért a legtöbben ragaszkodnak egyházukhoz, vallásukhoz. Az egyházi tevékenységekben, az önkéntes munkákban, az adományozásban lehet a közösségre számítani. Ezért is nagy reménységgel vágtak bele abba az elképzelésbe, hogy egy kápolnát építenek Szent Imre herceg halálának feltételezett helyén, a középkor folyamán elpusztult kolostor helyett.

A jelképek temploma

Hegyközszentimrei kápolna-kilátó

A kápolna a község temetőjének szélén, festői környezetben épül. A helyét úgy választották meg, hogy ne essen messze a herceg halálának feltételezett helyétől és az egykori kolostor szélső falaitól sem. Ugyanakkor már távolról látható legyen, ezáltal az egész környék jelképévé válhasson.

Az épület három funkciót is betölt. Először is emléket állít Szent Imre hercegnek és az Árpád-házi szenteknek. Másodszor ravatalozóként szolgál, harmadsorban pedig a tornya egyben kilátó is, ahonnan messzire belátható a Berettyó völgye és a távolabbi vidékek is.

Az épületegyüttes ennek megfelelően három fő részből áll – a kápolnából, mely emlékhely és zárt ravatalozó is egyben, a toronyból, mely a harangot hordozza és ugyanakkor kilátó is, valamint a kettejüket összefogó oszlopcsarnokból, mely szabadtéri ravatalozóként szolgál.

Az ökumenikus istentiszteletek megtartását egyszerű liturgikus berendezés szolgálja. A kápolnában a fal mentén körbemenő, egyszerű beépített fa padon kívül ülőbútor nem lesz. A kápolna fő megvilágítását a kupola alatti színes üvegablakok sora adja.

A torony kilátóteraszának megközelítésére külön ráccsal lezárható, középen megvilágított körlépcső szolgál. A terasz oszlopsora mögött, a kupolából függesztve helyezkedik el a harang.

Wagner Péter építész-tervezőt a következő szempontok vezérelték:

“Az egyes tömegek és kapcsolataik kialakításánál az egyszerűségre, a kereszténység kezdeti – egyetemes – időszakának tér- és tömegformáló eszközeinek, anyagszerű és díszítetlen, robusztus és mégis arányos építészeti megoldásainak alkalmazására törekedtem. Ugyanakkor az ókeresztény és románkori építészeti formák megidézése mellett fontosnak tartottam a két világháború közötti magyar építészet római iskolaként ismert irányzatához való szellemi kapcsolódást is, ezáltal a múlt és a jövő, az egyetemes és a nemzeti között építendő hidat minél több pillérrel alátámasztani. Az épületek alaprajzi szerkesztését a négyzetháló és a benne elhelyezkedő körök, míg a térbeli megjelenését az ezen síkidomokkal leírható testek, hasábok, hengerek és félgömbök határozzák meg.

Az alkalmazott anyagok tekintetében ugyancsak szűkszavúságra törekedem, a külsőben a látszóbeton, a szabálytalanul rakott terméskő és a zöldre patinázott rézlemez a meghatározó, ezt átlátszó, áttetsző, kevés színt használó, nonfiguratív üvegezésű sötétszürke fém nyílászárók és a színtelen üvegbeton tető egészíti ki. A belső tér – a kupolával együtt – fehérre festett, a bútorok és a szenteket ábrázoló domborművek fából készülnek, a padló – kint és bent egyaránt – világos színű mészkő. “

A látványtervek elkészültek, sőt az építmény alapjait is beöntötték és megáldották már. A kápolnát a tervek szerint 2010-ben avatnák fel, amikor újra a hegyközi faluban lesz a Szentimre nevű települések találkozója.

Az 55 millió forintra tervezett építési költségek összegyűjtésére közadakozási akció indult. Az adományozók neve felkerül a kápolna falára. Miután Budapest 18. kerületének egyik települése Pestszentimre, az adományokat itt Endrédi Jánosné, Gizike (tel: 06-30-206-6696) gyűjti az Asociatia pro Szentimre Egyesület számlájára.

• Krepuska 2009
• Őszünnep - 2009
• Akkor szüret!
• Igaz bor
• Egy nyári este a 19. század végi villatelepen
• Látogatás Puszta-Szent-Lőrincen
• Búcsú
• Az Állami lakótelep

Hozzászólások (0)

A hozzászólás-űrlap megjelenítése / elrejtése