A háromdiplomás postás |
Írta: Libisch Károly | |
Miután megtette a szükséges lépéseket a munkaügyi központban, felfigyelt egy álláslehetőségre. Levélkihordó postást kerestek. Állástalan hősünk elgondolkodott. A mérnöki munkát számítógép előtt ülve végezte. Elképzelte, hogy az egész napi fenékhízlalás helyett megőrizhetné a kondícióját, sőt még az állóképességét is fejleszthetné... Szolnok nagyváros. Legalábbis magyarországi viszonylatban. Ambiciózus tervekkel, letargikus emberekkel. Az előbbit az önkormányzat és a politikusok, az utóbbit a lakosság képviseli. Ebbe a közegbe pottyant úgy kilenc hónapja – amely időszak még itt is egy gyerekkihordás ideje – hősünk, aki nem lévén már gyerek, az önmagáról való gondoskodás nehéz kenyerébe harapott. Szerencsére még vannak saját fogai, amelyek néhány falatba beletörhetnek ugyan, de óvatos rágással még megfelelnek egy ideig. Hősünk tehát már nem volt fiatal, de még öreg sem igazán. Saját szavaival fogalmazva: „Fiatal vagyok, csak ez már nem látszik meg rajtam." Tehát belevetette magát a munkaerőpiac helyi pokolbugyraiba, mint az olyan naiva, aki „tud, akar, szeret" dolgozni. Tehát akinek még egy gazdasági válsággal és összefonódásokkal terhelt, lepukkant gazdaságú körzetben – és ő Szolnokot ilyennek látta – sem reménytelen a munkaerőpiaci helyzete. Mint a fentebbi jellemzés is mutatta, naiv volt, mert úgy gondolta, hogy az átlagon felüli tudás, tenniakarás és intelligencia olyan erények, melyekért biztos sorban állnak a hosszabb távon gondolkodó munkaadók. Minden lehetséges mérnöki állást megpályázott tehát, sőt minden olyan meghirdetett – nem mérnöki – pozíciót is, amelyben tudása, kulturáltsága, korábbi tapasztalatai alapján el tudta képzelni, hogy önállóan, kreatív tevékenységgel hosszú távon is hasznos tagja lehet egy közösségnek. És esetleg ezért még fizetést is kap. Egyáltalán nem úgy állt a dolgokhoz, mint az az egyszerű infopultos hölgy az egyik városi kultúrházban, aki – miután egy meghirdetett kiállítást nem találtam meg a házban, és meg mertem tőle kérdezni annak hollétét – kb. tíz perc keresgélés és telefonálgatás után nagy nehezen megtalálta annak koordinátáit, de szemrehányó tekintetemre válaszul őszintén felháborodva azt mondta: „Én itt csak két hete dolgozok, és még ezt nem mondta nekem senki." Bocsánat, de hát ő ült annál az információs pultnál, és a kiállítást akkor egy hete nyitották meg! Én meg csak azt nem értettem: miért ül ott, és hogy meri felvenni a jogosulatlan fizetését (ha már ennyire nem érdekli a munkája)?Szóval hősünk, miután a munkaügyi központ felé is megtette az első, szükségesnek tartott lépéseket, felfigyelt egy álláslehetőségre annak ajánlatai között. Levélkihordó postást kerestek. Hősünk elgondolkodott. Ugyan nem becsülte sokra ezt a munkát, de elképzelte, hogy tudná azt ő úgy is csinálni, hogy örömét lelje benne. Elgondolta, hogy amatőr barlangászként egész napi fenékhízlalás helyett – a mérnöki munkát számítógép előtt ülve végezte – a kondíciómegtartás haszna is meglenne. Sőt, még az állóképességét is fejlesztheti egy ilyen munkával, az emeletjárással. Még jobban is csinálhatná, mint az egyik ismerőse házába járó postás, aki inkább háromszor tesz értesítést az ajánlott küldemények érkezéséről a földszinti postaládába, mintsem hogy egyszer is felballagjon vele a harmadik emeletre. Mivel az állásra kiírt feltételeknek is megfelelt – bár néhány diplomával, egy szakmával és egy jogosítvánnyal több volt neki az elvártnál –, ezért bizakodva beadta jelentkezését. Azóta a házukba új postástanonc jár. Az hozza ki a csekélyke munkakeresési támogatást hősünknek, aki már túljutott a bizakodáson, az optimizmuson és az elutasításon is. Mert élből elutasították, azzal az indokkal, hogy nincs motorkerékpárra érvényes vezetői engedélye. És most azon agyal, hol rontotta el? Hogy leérettségizett? Hogy továbbtanult? Hogy mindig igényes munkát adott ki a kezéből? Vagy talán akkor volt hülye, amikor nem ment el ebből az országból valami értelmes helyre? Talán, hogy Szolnokra költözött? Esetleg, hogy el mert múlni ötven éves? Ha valaki tudja a választ – vagy csak ötlete van –, kérem, hogy a szerkesztőségbe juttassa el véleményét. Hősünk hadd tanuljon! Hátha okulása után több esélye lesz. Szolnok szegényebb lett egy háromdiplomás postással. Gyanítom, hogy nem ő az egyetlen. Mert Szolnok nagyváros, gazdag város, megengedheti magának… Libisch Károly további írásai a Pezsin
E-mailben elküldöm
Olvasta: 8430 Hozzászólások (4)
...
Írta: emzé, 2010.10.25. 11:42
A posta mint állami intézmény mindig is az ostoba talpnyalók gyűjtőhelye volt. Mit is keresne ott egy háromdiplomás? De hogy még levélkihordónak sem veszik fel, az már a fejlődés csúcsa!
á nem
Írta: Géza, 2011.07.07. 21:35
Azért azt a részét nehezen hiszem el, hogy a motor jogsi hiányában nem vesznek fel valakit postásnak. Ha csak nem úgy volt meghirdetve, h motoros kézbesítőt keresnek. Postásnak szinte mindenkit felvesznek, a jogsi csak előny, nem elvárás. (saját tapasztalat) És épp Szolnokon, ahol minden "járás" tök sík terep, biciklivel is ugyanúgy tudna kézbesíteni, mint motorral. Én Bp-n dolgozom és épp most készülök felmondani. Úgyhogy nagyon szívesen beajánlom a 3diplomás hősünket, ha Pesten akar szerencsét próbálni...
Szólj hozzá Te is!
|
< Előző cikk | Következő cikk > |
---|
Blogger kameránk szemüvegén keresztül >>
Egy már nyitott kártya mellett, a balra és jobbra mutató billentyű-nyilakkal közvetlenül is lépegethetsz a filmek között, illetve egyszerre több filmkártyát is kinyithatsz, azokat tologatva elrendezheted. A lejátszás kezeléséhez vidd az egeret a film fölé...
Mozi-cikkek filmjeinkről...
Télvégi saláták |
Aranykönyves Júlia |
A nagypénteki hal |
Illemhely-TUDOMÁNY |
Az Állami lakótelep |
Búcsú Laci bácsitól |
Szolnokon is "Kész a leltár" |
Az Állami lakótelep |
Ajánlott böngészőnk
Kattints a képre!
A leggyorsabb és
legbiztonságosabb böngésző.
Magyarul beszél és ingyenes.
Ráadásul mindent látni fogsz...
Töltsd le és installáld
pillanatok alatt!
Pezsi blogger kamera >>
Pezsi Tipp!
Egy már nyitott kártya mellett, a balra és jobbra mutató billentyű-nyilakkal közvetlenül is lépegethetsz a filmek között, illetve egyszerre több filmkártyát is kinyithatsz, azokat tologatva elrendezheted. A lejátszás kezeléséhez vidd az egeret a film fölé...
Aki hallja adja át!
Pesti László, a Népliget örökös főkertésze és - ebben az első sorozatban állandó szerzőtársaként - Tarjányi Ferenc eredeti írásainak első sorozatát nyújtjuk át olvasóinknak. Az írások a "Pesti kertek" rovat szerves részei, melyeket Laci bácsi kérésének eleget téve teszünk közkinccsé. A cikkek és a kapcsolódó, Laci bácsi által rajzolt helyszínrajzok a fenti képek bármelyikére kattintva elérhetők. Az egérrel a képek fölé navigálva a cikkek, térképek címe is megjelenik ("alt tag"). A fenti állományt folyamatosan bővítve tesszük közzé, de az első sorozat teljes anyaga, összesen 13 írás, >> Varga E. Árpád-nak köszönhetően már elérhető a KIA Ökológiai Könyvtár >> honlapján...