Pesti Zsibongó

A GfK Hungária 2011 nyári felmérése szerint a magyar lakosság 42 százaléka a kisebb boltokat keresi. A hiper-szuper marketek varázsa nyugaton már rég leáldozott. Még válság sem kellett hozzá. Elég volt az üzemanyagárak növekedése, hogy az emberek rájöjjenek: nem is olyan gazdaságos rendszeresen kiutazni a város szélére egy-egy bevásárlás kedvéért. 2007-ben már Magyarországon is megtorpant az autós bevásárlások növekedési üteme. A belvárosi plázákat pedig a válság népteleníti el. Közben Németországban állami vagy önkormányzati támogatással építgetik a gyalogosan is elérhető kis és közepes méretű helyi élelmiszer áruházakat, sőt még az „Emma néninek” tulajdonított apró vegyesboltok is újra virágzásnak indultak. Különösen a kevésbé mobil lakosság, tehát az idősebbek, a kisgyermekesek és az otthon dolgozók intézik a bevásárlásaikat ezeken a helyeken, ahol a friss áru mellett egyúttal a legfrissebb pletykákat is beszerezhetik. Alighanem ez lehet a vonzereje Pestszentlőrincen a Bókay-telepi kertváros és a Szent Lőrinc-lakótelep határán álló miniCoop ABC-nek is.

Törpeház a fák alatt. Nyáron jól esik betérni a klimatizált üzletbe

...ami a mindennapi élethez kell. A bejárat közelében zöldség és friss gyümölcs. Beljebb a száraz áruk következnek, lisztek, cukrok, tészták, mindből többféle. Meglepetten fedezem fel a hónapok óta hiába keresett görög tengeri sót az egyik polcon. A vegyiáruk célszerűen a sarokba szorultak, viszont a legalul lapuló cipőkrémtől a legfelül virító szalvétákig vertikálisan lefedik szinte a teljes háztartást. Szemközt a csokifélék és a mindennemű rágicsák egy közös blokkba tömörülve elégítik ki az egészségtelen táplálkozás iránti igényeket, ugyanakkor az ízlésesen egymásra pakolt dobozos sörökkel együtt térelválasztó funkciójuk is van. Mögöttük külön kis világ nyílik. El sem hiszem, hogy az egész bolt raktárral együtt nem több száz négyzetméternél.

Üvegvitrinek mögött hűtött üdítő italok, a fagyasztóban komplett jégkrémválaszték, az egyik hűtőpultot a tejtermékek tömik meg zsúfolásig. Friss kenyér a ládikákban, kiflik és zsemlyék az asztalkendővel bélelt kosarakban. Mi kell még? A csemegepult hűtött vitrinjében ínycsiklandozó kolbász- és sonkafélék kínálják magukat. A pult mögött az eladónő bájos női mosoly kíséretében szeli a felvágottat, kérdésre eligazít a borkínálatban és mindjárt ajánl is hozzá valamit a házi kemencében naponta frissen sütött finomságok közül. Vannak sósak és édesek, mindenféle töltelékkel. A Sütisziget pékségtől érkeznek félkész állapotban, itt sütik készre őket.

Itt a vevő a szemébe nézhet a boltosnak

A törpeház vonzereje egyértelműen a friss áruban rejlik (felvágott, zöldség, kenyér), és abban, hogy időben és térben közel van a vevőhöz. Már kora reggel kinyit, és este 9-ig „kéznél van”. Itt mindenki számít, aki betér. Akik bejönnek, általában törzsvásárlók, némelyiket név szerint ismerik a boltosok. – Vannak vevők, akikkel jókat beszélgetünk. Elmondják, hol voltak nyaralni stb. Ez feltölti az ember napját. Tartalmasabbá teszi a munkanapot – mondja Fodor Diana, az intelligens, harminc körüli eladónő. – Az idősebbek tisztelettudók, a fiatalabbak viszont sajnos egyre sötétebbek, kulturálatlanok – teszi hozzá sóhajtva.

Persze a Bókay-kert látogatói is a vevőkört gyarapítják. A bolt kívül van a kerten, de mégis valahogy hozzá tartozik. És milyen jól jön a hűtött ital, a fagyi vagy a friss sütemény – ráadásul közért-áron. Ami pedig a cigiválasztékot illeti, hát azt egy trafik is megirigyelhetné.

– Miért van itt ennyi minden? – kérdezem az eladónőt.
– Egy kis boltban is vegyíteni kell a különböző minőségű termékeket. Felvágottakból például a jobbat keresik. Az olcsó párizsiból egy héten egy rúd megy el, míg a Pick marhapárizsiból három. Minőségre lenne igény, de egyrészt annyira lebutítottak minket, hogy sokan bármit képesek megenni, másrészt meg „árérzékenyek” lettünk. Van, akit csak az érdekli, hogy olcsó legyen és sok. És veszi az amúgy ehetetlen „butított termékeket”. De tízből nyolc ember minőségi terméket keres. Igaz, hogy az 1500 Ft-os párizsiról sem tudjuk, hogy miből van, de mégis jobban bízunk benne, ráadásul sokkal finomabb.

Szinte forintra megegyeznek a lakótelepünkön lévő, közepes méretű élelmiszerüzlet áraival. A fő különbség talán az áruválasztékban van. A mi boltunk egy szupermarket-lánchoz tartozván annak választékából mazsolázik. Ha egy cikk nem kelendő, abból egyszerűen nem rendel a boltvezető. De arra sem vetemedhet, hogy olyasmit árusítson, ami nem szerepel az áruházlánc kínálatában. Így aztán hiába is könyörgöm nála a görög tengeri sóért, a bio-rozslisztért vagy a napraforgómagért – jeges elutasítás a válasz. Kicsit más a helyzet a miniboltokban. Ezek annyira közel vannak a fogyasztóhoz, hogy saját érdekükben számításba veszik a vevői igényeket, illetve vevőcsalogató céllal kisebb tételeket is rendelnek.

Amerikában az 1980–90-es évek fordulóján kezdtek visszatérni a vevők a kisebb üzletekbe. Persze a keresetek ott jobbak voltak, ezért nem annyira a termék ára érdekelte az embereket, mint inkább az, hogy tudják, kitől vették meg. Tehát már nem egy névtelen óriásplakáttól akartak vásárolni. Ma meg már ott tartanak, hogy „a fogyasztás templomainak” egynegyede bezárás előtt áll.

Nyugat-Európában is egyre inkább a bizalom kerül előtérbe a vásárláskor, ami a kisboltok malmára hajtja a vizet. Magam is rég rájöttem, hogy a hipermarketek árubősége ellenére szinte mindig ugyanazokat a dolgokat vásárolom meg ezekben a gigantikus áruházakban. Hiába van például tízféle rétesliszt vagy pirospaprika, ha úgyis legfeljebb csak egyben bízom meg, ezért nyilván azt fogom megvenni. Akkor meg mi értelme kilométereket gyalogolni a polcok között? A hipermarketben egyetlen eladó jut egy osztályra. Ha érdeklődöm nála, elküld egy pár száz méterre. Véleményem szerint neki sincs fogalma arról, hogy mi hol van, és mi az ára.

Ezt valószínűleg mások is így vélik. A GfK Hungária Piackutató Intézet legfrissebb felmérése szerint a magyar lakosság nagy része nem bevásárlóközpontokban vásárol. 42 százalékuk a kisebb boltokat keresi. Mellettük egyedül a városszéli plázák népszerűek még, ezeket főleg az ingázók és az úton lévők keresik fel. A belvárosi plázákban már csak a magas jövedelműek és a diplomások vásárolnak, valamint azok a „hedonista” fiatalok, akik a shoppingoláson kívül szórakozó- és találkahelyként is használják a bevásárlóközpontokat.

Emma néni nyomában

Persze a kisboltok sem mind egyformák. A nyugat-európai belvárosokban például gyakoriak a nagy üzletláncokhoz tartozó, és egyre inkább ázsiai bevándorló boltosok által üzemeltetett mini lerakatok, ahol csak előre csomagolt, tartósított, „lebutított” élelmiszerek kaphatók. Az ilyen személytelen helyekre a legszegényebbeken kívül tényleg csak a turisták tévednek be.

Egy Emma néni boltja ma Bambergben

A közelségre és a kiszolgálásra olyannyira igény van, hogy Bajorországban állami segéllyel hozták létre a kis boltok hálózatát. Lauterbachban még a lakosság is beszállt részvényesként (fejenként 150 euróval), aminek köszönhetően beleszólási jogot is szereztek. Arra ügyelnek, hogy hazai (mármint bajor) termékek legyenek a „Sarkiban” – így hívják a falu boltját.

De egész Németországban vannak hasonló kezdeményezések. Például „Az Ön boltosa”, vagy a „Közeli és friss” hálózat, illetve a „Piaci találka” (Markttreff) – szintén önkormányzati támogatással. Ennek részeként az idősek meleg ételt vihetnek haza, vagy diákok szállítják ki nekik. Eleinte kinevették a dolgot, most meg már országos befektetők jönnek. Nyíltan fellépnek a 40 százalékos részesedésű diszkontok ellen. Tájékoztató füzetet is kiadtak róla, hogy miért jó az „Emma”. A Jövőkutató Intézet szociálpszichológusnője megadja a magyarázatot:
– Olyan boltot akarunk, amelyben sok mindent megkapunk, de bizalommal is vagyunk iránta. Nem az a fontos, hogy több hektáron vásároljunk, hanem hogy gyorsan megvegyük magunknak, ami kell, és kellemesen érezzük magunkat.
Kiegészítésül hozzáteszi: A nagyobb boltokban sokan tanácstalanok, sőt egyenesen elveszettnek érzik magukat. A kis bolt személyesebb. Az sem baj, ha megjelennek a hírharangok. Az eladóknak mindent tudniuk kell, viszont diszkréteknek kell lenniük. Ez komoly diplomáciai érzéket követel. Egy intelligens eladónő sokat lendíthet a forgalmon. Meghallgatja a vevőket, megbeszéli velük a problémáikat, esetleg kicseréli velük a főzési receptjeit vagy tanácsot ad, hogy mit főzzenek stb.

Egy ilyen viszonyban a vevő biztos lehet benne, hogy nem is mernék becsapni.

Minden méteren szinte minden

Nyugat-európai tapasztalatok azt mutatják, hogy a kezdeményező készség kifizetődik. Vannak olyan kisboltok, amelyekben különféle szolgáltatásokat lehet megrendelni (házhoz szállítást, ruhajavítást, ruhatisztítást stb.). Pont a bizalom az alapja annak, hogy a házhozszállítást telefonon vagy Interneten is meg lehet rendelni náluk. Mivel a helyi hírek is itt cserélődnek ki, hozzájuk fordulnak tanácsért azok, akik egy jó mesterembert keresnek. Ezért szívesen hirdetik is magukat náluk a helyi kisiparosok. Némelyik bolt postahivatalként vagy jegyirodaként is működik, de legalábbis újság, folyóirat kapható bennük.

A másik irány a büfé-jelleg. A Bókay melletti kisbolt is ezt követi. Sütemények Kiskőrösről. – Azért választottam ezt a kis magyar céget, mert szimpatikus volt a honlapjuk – mondja Tóth József, a boltvezető. – Felhívtam őket, kedvesek voltak. Előtte tárgyaltam a két nagy országos céggel. Olyan franchise-t akartak, hogy kész ráfizetés lett volna.

A kemence beállítása a boltba jó ötletnek bizonyult.
– Mi magunkhoz képest fejlesztünk. Nem kapunk EU-s támogatást, nem tudunk a kritériumoknak megfelelni, nem tudunk 10 embernél többet alkalmazni stb. Magunkra vagyunk utalva. Még a megállító tábláinkat is lelopják, a zárakat is leszaggatják. Tojással dobálták meg a boltot, amikor Szeptember Feszt alkalmával 8-kor bezártunk.

A friss sütik mellett a hűtött italok is kapósak. A nagykereskedőtől kb. ugyanannyiért kapja a bolt az italokat, mint ha a Tescóban venné. – De én nem megyek oda, mert nem fogok külföldieket gazdagítani, inkább vegyük meg a nagykereskedéstől, mégis magyarok. És beléptem a Coop-ba, így kapom a 3,5 százalékos visszatérítést – magyarázza a boltvezető.

Kukucs

• Park a kertek között: A Bókay
• Kalandpálya Pestlőrincen
• Látogatás Puszta-Szent-Lőrincen
• Az Állami lakótelep
• Tábortűz retró
• Igaz bor
• A zöld herceg
• Óriási ital: a CIDER
• Céklakoma

• Pesti kertek >>

Támogatom a Pezsit...»

Hozzászólások (2)

A hozzászólás-űrlap megjelenítése / elrejtése